Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-04-25 / 17. szám
MAGYAR SZÉPIRODALMI SZEMLE. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. Pesten. apr. 25.1847. 17. sz. CRITICAI SZIGORUNK. Azoknak, kik eddig leginkább csak megtámadólag léptek föl ellenünk, legyen itt elmondva ünnepélyes nyilatkozatunk a művészet és irodalom ügyében. — Midőn e lapokkal szorosan critical térre állottunk, a szigorúság elvét fogadtuk el, s isten után és magunk emberségéből szerzett tudományos nézeteinket annak érczpajzsa alatt nyújták át az olvasó közönségnek, nem gondolva vele, hogyan veszi az író, nem iró világ. Első lépésünket mindjárt megtámadás követé; azóta csaknem mindegyik lap mozgott már ellenünk, de ha nekik vagyon hitek, nekünk is. Olvasóink meg lehetnek győződve, hogy critiára nem azért szövetkeztünk, mintha benne paradicsomi gyönyört éreznénk, vagy épen kárörömet lelnénk, hanem hogy szóljunk magunk szerint, a mint tudnunk adatott. Ezért ama régi, semmit nem bizonyító megrovások ellen, hogy közhitbe ütközünk, bizonyos csendes jellemű „tudomásul vétetett“ jegyzetkével óvakodunk, mely annyi boldogtalan tudnivalót eltemete már hazai jegyzőkönyveinkben. — A mi természetes, annak meg kell történni; a vihar nem kérdi, mikor jöjön,eljön az nyári forróság után. Így jött a szigor is a mindent elnéző engedékenységre, mert szinte petyhüdtségig mentek már az állapotok irodalmunkban. Nézeteink nem találtak kedvező viszhangra, de minket ez perczig sem zavart, mivel mód nyílt általa felvilágosítással szolgálhatnunk s ezt tettük is egy két tárgyban az idő rövidségéhez képest. Legelőször azon nézetünk volt kárhoztatva, hogy mi a művészet eszméjét tisztán vagy inkább csak uralkodólag akarjuk megőrteni, és semmi alárendeltségre nem hagyjuk sülyesztelni bármiféle társadalmi és politikai czélok mellett sem, mert mint mondottuk: a művészet maga magának cél. Ezen állítás egy más