Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1847-04-25 / 17. szám

MAGYAR SZÉPIRODALMI SZEMLE. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. Pesten. apr. 25.1847. 17. sz. CRITICAI SZIGORUNK. Azoknak, kik eddig leginkább csak megtámadólag léptek föl el­lenünk, legyen itt elmondva ünnepélyes nyilatkozatunk a művé­szet és irodalom ügyében. — Midőn e lapokkal szorosan critical térre állottunk, a szigorúság elvét fogadtuk el, s isten után és magunk emberségéből szerzett tudományos nézeteinket annak érczpajzsa alatt nyújták át az olvasó közönségnek, nem gondolva vele, hogyan veszi az író, nem iró világ. Első lépésünket mind­járt megtámadás követé; azóta csaknem mindegyik lap mozgott már ellenünk, de ha nekik vagyon hitek, nekünk is. Olvasóink meg lehetnek győződve, hogy criti­ára nem azért szövetkeztünk, mintha benne paradicsomi gyönyört éreznénk, vagy épen kárörö­met lelnénk, hanem hogy szóljunk magunk szerint, a mint tud­nunk adatott. Ezért ama régi, semmit nem bizonyító megrovások ellen, hogy közhitbe ütközünk, bizonyos csendes jellemű „tudo­másul vétetett“ jegyzetkével óvakodunk, mely annyi boldogta­lan tudnivalót eltemete már hazai jegyző­könyveinkben. — A mi természetes, annak meg kell történni; a vihar nem kérdi, mikor jöjön,eljön az nyári forróság után. Így jött a szigor is a mindent elnéző engedékenységre, mert szinte petyhüdtségig mentek már az állapotok irodalmunkban. Nézeteink nem találtak kedvező viszhangra, de minket ez perczig sem zavart, mivel mód nyílt általa felvilágosítással szol­gálhatnunk s ezt tettük is egy két tárgyban az idő rövidségéhez képest. Legelőször azon nézetünk volt kárhoztatva, hogy mi a művészet eszméjét tisztán vagy inkább csak uralkodólag akarjuk megőrteni, és semmi alárendeltségre nem hagyjuk sülyesztelni bármiféle társadalmi és politikai czélok mellett sem, mert mint mondottuk: a művészet maga magának c­él. Ezen állítás egy más

Next