Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1847-10-10 / 15. szám

s mindketten úgy öltözködnek, mint Robin de Bois. Szerepeiket jól viszik, különösen Adéllal, ki jelen volt, s megtudá beszéde­ikből, hogy őt és viszonyát ők ismerik. Végre Adél az egésznek végére akarván járni, találkozásra hívja meg az álarczosok egyi­két. Győző elmegy, az asszonyt megismeri közelebbről, hogy kaczér nő lett, s örül és kigyógyul utána való ébrengéseiből, mert ha elveszi, könnyen úgy járhat vele, mint most a férj, Nászéj. Pesten egy nagy házban tánczünnepély tartatik. A házra bámuló nép közül egy idegen egész dühvel rohan be az ünneplő házba, mivel feleségét látja más karján , mint m­enyasz­­szonyt, honnan homlokán sebet kapva tér vissza, s egy orvos által szükséges gyógyítás végett annak szállására vitetik , hol élettörténetét elbeszélvén, kisül, miszerint ő már nős, de nejét az esküvő után mindjárt elragadák tőle a meg nem egyező szü­lők , mikor idegen országba ment szabadságért küzdve halni meg, s czélját nem érve, most visszatért visszakövetelni feleségét, ki épen újra menyasszony jelenleg. Tanáry orvos tehát levelet irat Belánszky Edével, mert így hívják a visszatértet, Herminének, ki épen Ridekyvel mondandó örök esküt. Hermine a levelet ve­vőn roszul lesz, s hozzá orvos — Tanáry — hivatik, de helyette Belánszky megy el, s mint olyan, módot szerez négy szem­közt szólni Herminével, s magát vele megismertetni, kit már holtnak h­itt az egész világ. A nő még betegebbé lesz, s­­ mint orvos, elviszi magával Ridekyt, mivel, úgymond, jobb lesz neki távol lenni a betegtől. Most Tanáry orvosnál magukra hagyatva Be­lánszky és Rideky, amaz megmondja kilétét, s becsületes em­bernek ismervén egymást, főleg miután Ridekyt szereti a hölgy, sorsot vetnek egy pohárkacsintással, hogy az haljon meg, a­ki­nek a pohara eltörik. Eltört pedig a Belánszky pohara. Azonban H­ermine meghal, s most nincs miért meghalni Belánszkynak, fő­­kép mikor saját atyjától megtudja, hogy azért nem veheti el Herminát, mivel nővére volt. Mind a kettő — Belánszky és Ri­­deky — egyszerre lesz özvegy s látogatják a halott sírját. Uram bátyám és az arszlán. Egy fiatal ember, kit Eleknek hittak, de tulajdonkép arszlán volt, házasodni ment Pestről egy közösen ismert öreg urra­, kinek neve általánosan „Uram bá­tyám­“ volt. Vidéken Málnay birtokost látogatták meg, holczímet akarván keresni betolakodásoknak, Elek magát festészül adja ki. Uram bátyám a borzasztó szemtelenséget látván, az úri házból, nehogy ebrudon vettessék ki, a falu mesteréhez ment át. Eleket azonban nem ejti kétségbe hazugsága, mert megkéretvén , hogy vegye le a házi kisasszony — Elvira — arczképét, arra is rá

Next