A Magyar Tudmányos Akadémia Évkönyvei 11. kötet (1864-1869)

VIII. A M. Tudom. Akadémia 1867. jan. 31. tartott ünnepélyes Köz-Ülésének hiv. tárgyai

METEORKŐ-HULLÁS ÜNG MEGYÉBEN, KNYAHINYÁN. 37 fontosnál az irány, melyben az agyagos földbe hatott, ferde volt, s a mint egy második utam alkalmával a hely­szik­én a kampuszszal meggyőződtem, nyugot­­keleti, tehát egészen az, mely a tüzes meteoré. Ha egy bomba esik le, szemtanúi voltunk Pest utczáin is annak, hogy a kövezet egyes darabjai széjjelhányatnak úgy, hogy körülbelül egyaránt feküsznek a lyuk körül ; nem úgy ezen égi bom­bánál, ez nagyobb hajlás alatt érkezvén, a puha vastag mohos gyepet nem kör­ben, hanem ellipsisben szórta szét úgy, hogy kelet felé a lyuktól a gyeprongyo­kat 20 — 40, sőt a legtávolabbat 120 lépésnyire találtam, míg nyűgat felé a gö­dörtől egy sem volt látható. A középnagyságú darabok félig nyomódtak a földbe, s az ekkor reájuk tapadt agyag valóságos patina­kincs, mert biztosan mutatja azon részt, melylyel a kő a levegőben előre nyomult. A legkisebb darabok végre a föld felületén heverve találtattak, s a kicsinység határa a homokszemig száll alá. Miként említem, Knyahinya középpontja volt a kőhullásnak, de ezen kívül még más három szomszéd falu határába is átnyúlik azon terület, melyen kö­vek találtattak. E terület legnagyobb hosszúságát a térképen, közel egy, legnagyobb szélességét közel fél osztrák mérföldre tehetni. A természetben hegysejtőkkel lévén dolgunk, e méret nagyobbnak fog kiütni. Az irány tehát, melyben a levegő magas régiójában szétpattant részek elszóródtak, EEK—DDNy., következéskép eltér a tüzes meteor irányától, mi vi­lágosan oda mutat, hogy a meteorkő mint egy darab érkezett légkörünkbe, s a földhöz közelebb történt az elpattanás, s ez valószínüleg a meteorkő külső részei­nek a belső központiabbaktól való rögtöni elválásában állott. Ezen új erők véget vetettek a planétás sebességnek, s ez által véget a világításnak; a meteor fekete folttá lett, a­mely, a­mint az egyes szétpat­tant részek nagyobb vagy kisebb lökést kaptak, mind inkább tisztáit, míg végre, egy lebegő füst kivételével, elenyészett, a levegőt egyszersmind égő kén szagával is töltvén el. Az apróbb darabok lehettek az összes meteorit ki­.1 része, a 600 és 82 fontos a bel része, mire az olvadási kéreg minősége biztosan látszik mutatni. A hullott kövek a területen úgy oszlottak el, hogy a terület BEK vé­gén a két legnagyobb maga volt, egymástól vagy 200 lépés távolságban, mind a kettő közel ugyan Knyahinya határához, de mégis kivül rajta, nevezetesen a 600 fontos Uj-Sztusicza Ung­, a 82 fontos Zboj falu határában Zemplén­­megyében. Azután DDNy. felé jó darabig nem találtak követ, míg végre Knya­­hinyán a faluban s innét délre Stricsava felé, különösen a Sztoba hegyen (minek egyik sejtje Knyahinyához, másik Stricsavához tartozik), volt a legtöbb, de itt örege és apraja együtt. Szerencsés véletlenségnek mondható, hogy e kő­zápor.

Next