Minerva 1. (1922)

1922 / 1-3. szám - Thienemann Tivadar: A positivizmus és a magyar történettudományok

2 Thienemann Tivadar föllendülése fűződik. Történelmi irodalmunknak ez a megerősödése nem véletlenül esik a hetvenes évekbe, mikor a német birodalom megteremtése a német tudományos élet rohamos gyarapodásának atmoszféráját is magával hozta. A történelmi tudományoknak föllendülésével azonban karöltve járt szellemi tartalmuknak gyors átalakulása is. A német idealizmus kiélte erejét a győzelmes hetvenes háború lelkesedésében és a hetvenes évek után meghátrált a természettudományok térhódító szelleme előtt. Pozitivizmus lett a divatos tudományos jelszó a német történelmi irodalomban csakúgy mint nálunk. »Alig van már művelt ember, ki a positiv felfogásról ne hallott volna, mely az emberiség fejlődésében is változhatatlan,természeti törvényeket nyomoz és talál. Még a mi félreeső civilisatiónkig is elhatott az uj ige és fordítják magyarra Buckle és Draper műveit, kiket ez irány kiváló bajnokainak tekintenek“ (Századok, 1873, 224. 1.). Talán a fölvilágosodás ,,természet világá“-nak proklamálása óta nem szállott ennyi optimizmus a történelem leghívatottabb gondolkodóiba, mint amikor a természettudományok exakt pozitív módszerébe vetett hit lett a történelmi tanulmányok hajtóereje. Bizakodó öröm töltötte el a szellemi tudományok magyar művelőit is, hogy végre rátaláltak a „helyes módszer“-re, mely valóban tudománnyá avatja a históriát és ezentúl megingathatatlan biztos alapokon építhetik föl a magyar múltnak a tudományát. „A történelem most hozzávetőleg azon ponton áll, melyen állott a csillagászat Kepler és Newton idejében, vagy hogy kisebb, de találóbb példával éljek, a jegedan, midőn Romée de Lisle és Haüy a cristallisatiának törvényeit felfedezték. A történelemben ugyan ilyen döntő, minden kétséget kizáró felfedezésekkel még nem dicsekedhetünk, de legalább meg van találva a helyes módszer, mely nélkül a legnagyobb lángelmék is hasztalan bolyonganak az események tömkelegében“ (Századok 1871, 526. 1.). Pedig a nagy fölfedezés, mely izgalomba hozta a tudományt, nem volt olyan új, mint a milyennek látszott.