Minerva 17. (1938)
1938 / 1-10. szám - Lengyel Ernő: Nietzsche magyar utókora
58 LENGYEL ERNŐ nagyobb prófétája.“3 Kosztolányi Dezső ismeretlen forrás alapján azt állítja róla, hogy „könyvei közül egyformán szerette a Bibliát, az Also sprach Zarathustrát s a Bagarathgitát.“4 Hangsúlyozza egyéniség-kultuszát és stílusának nietzschei jellegére is rámutat. Sikabonyi Antal, az életrajzíró, nem érinti a hatás kérdését. Csak Komjáthynak az individualizmust és az altruizmust (Nietzschet és Tolsztojt) egyesítő erejéről beszél.5 . Koller István a filozófus eszmei hatását vizsgálja s a költő nietzschei stílusfordulataira is utal, de későbbi tanulmányában tagadja a genetikus kapcsolatot. A nietzschei elem igen sokfelé ágazik el Komjáthy lírájában. E nagyfokú recepciónak alkati megfelelések az előfeltételei. Az élmények rokonsága egyengeti az irodalmi hatás útját. Egyetlen kötetének nyitányában a hosszas zarathustrai magányból kilépő költő szólal meg: Ki fény vagyok, homályban éltem, Világ elől elrejtezem; Nagy, ismeretlen messzeségben Magányosan lobogtam én. Magamban égő láng valék; De mostan szívem szerteárad, Gátját szakítva szétömöl, Rohanj a lelkek tengerébe Lelkem, te büszke nagy folyam! Szakadj a boldog összeségbe, Hova minden világ rohan! 3 Inotay László 1901 januárjában tartott felolvasása: Egy névtelen magyar költőóriás. Lapkritikák és nyilatkozatok Komjáthy Jenőről. Budapest, 1909. 77. 1. 4 Lehotai (K. álneve): Komjáthy Jenő. Magyar Szemle, 1906. 34 sz. 530—33. 1. 5 Sikabonyi Antal: Komjáthy Jenő. Budapest, 1909. 106. kk. 6 Koller István: Vajda, Reviczky, Komjáthy. Beszterce, 1910. 12—3. 1. 7 U. a.: Darwin élete, tana és hatása. Nietzsche bölcselete. Budapest, 1911. 44. 1. 8 Komjáthy Jenő: A homályból, Budapest, 1895.