Bernfeld Magdolna: A németség Jókai Mór megvilágításában - Német philologiai dolgozatok 33. (Budapest, 1927)
II. A németség Jókai műveiben
azokat a szelíden gúnyos jelzőket, mint aminőket alkalmaz a németséggel szemben. Bármennyire is megértően gondolkozik a külföldi nemzetekről s így különösen a németségről, mégsem azon a korholó, szerető hangon ír róla, mint a sajátjairól, ami különben teljesen érthető. Az idegen lehet gyűlölt, vagy kedves, rokonszenves előttünk, mégis idegen. A hibáit nem korholjuk annyira, mint a hozzánk tartozók fogyatékosságait, nem annyira fontos, hogy megjavítsuk őket s ekként a hangunk sem lágyul el, ha beszélünk róluk. A németségnek jelentős szerepe van Jókai műveiben. Gyakran eleveníti meg alakjaikat, írja le városaikat s így műveiből nagyszerűen megismerhetjük a németséget. Ha azonban a magyar közfelfogásban úgy is él a németség, mint azt Jókai megrajzolta, ez távolról sem jelent annyit, hogy a németség fogalmát Magyarországon Jókai alapította volna meg. Jókai előtt is voltak nagy számban íróink, kik a németséget munkáikban szerepeltették s véleményük róla nem igen különbözik Jókaiétól. A németség hazákhoz való közeli fekvése folytán a legrégibb időktől fogva elég gyakran szerepel a magyar irodalomban. Már a szájról-szájra járó mondák megemlékeznek a német ellenségről, mely fölött győzelmet arattunk, vagy melytől gyászos vereséget szenvedtünk. Ezekben a mondákban, mint például a Konrád császárról szólóban is, a német elem még nincs jellemezve, csak ellenség gyanánt állítják elénk. Tinódi Lantos Sebestyén „Erdély históriájá”-ban és „Buda Veszéséről és Török Bálint fogságáról” című művében foglalkozik az osztrákokkal s elmeséli az ellenük folytatott harcokat. Gyöngyösi István: „Marssal társalkodó murányi Vénusz”-aiban rokonszenves hangon ír III. Ferdinád királyról s korholja Rákóczi Györgyöt, Erdély fejedelmét, mert háborút indított a király ellen. A kurucköltészetben is természetszerűleg állandóan szerepel az osztrákság. Az e korbeli művek írói kissé elragadtatták magukat az ellenfél iránti gyűlöletben s elkeseredett hangon írnak róluk. A „Rákóczi-nóta”, „Bujdosó Rákóczi”, „Csínom Palkó”, „Kuruc tábori dal”, „Ne higyj magyar a németnek” költemények hevesen támadják az osztrákokat, kik zsarnok hatalomvágytól vezéreltetve tönkre akarják tenni a magyar nemzetet. Jókai sohasem, még a 49-es szomorú időkben sem használt olyan erős hangot, mint a kurucok költői, kiknek ízlése még nem lehetett annyira kifinomodva. Ezeket a verseket és dalokat jól ismeri s midőn re-