Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 2. (1879)
Feleki Miklós: Petőfi és a censor
5.s8 FELEKI MIKLÓS : PETŐFI ÉS A CENSOR. úgy engedhetem meg előadhatását, ha ön jót áll és felelősséget vállal a következményekért, így tessék előadatni , másként meg nem engedhetem. E percben megvillant agyamban egy gondolat; az üzletember előtérbe lépett s így szóltam : — Isten mentsen, a felelősséget magamra nem vállalom. — Nem ? Akkor tessék a darabot behozni és én kötelességem szerint fel fogom terjeszteni a nagyméltóságú magyar királyi helytartótanácshoz Budára. Másnap már nagy betűkkel hirdette a színlap : «A kihirdetett Színésznő a helybeli censura által betiltatván, Budára, a nagyméltóságú m. kir. Helytartótanácshoz fölterjesztetett). Voltak ártatlan lelkek, kik azt hitték, hogy Cornéliát kívánták föl a helytartótanácshoz. Petőfi nagyot nevetett. _ /Én folytattam : — Mintegy három hét múlva hívat a jó öreg K . . . . censor. Elmegyek, de alig nyitottam be az ajtót, már láttam arcáról, hogy valami kellemetlen dolgot akar mondani. — Alázatos szolgája. — Bizony nem mondhatom , hogy isten hozta. Ugyan miféle darabot adott át nekem ? — Az új darabot — felelem. — Mennyire üsse meg az ön új darabját, olyan pirongatóriumot kaptam, amilyet soha, hogy ilyen szamársággal (Bocsánatszerző barátom ! nem én mondtam !) minek terhelem a helytartótanácsot. — De csak megengedték az előadását ! — Hát miért ne engedték volna meg, hiszen nincsen abban semmi. Hanem megjegyeztem magamnak, hogy nem akart érte felelősséget vállalni. Mondhatom, ügyes ármány volt!