Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 4. (1880)
Szana Tamás: Petőfi szülőháza
SZANA TAMÁS : PETŐFI SZÜLŐHÁZA. 455 Komócsy J. és Szana T., a Petőfi-társaság pedig Abafi Lajos, György Aladár és Neugebauer L. által képviseltette magát. E szép nap emlékét évek hosszú sora nem törölheti ki keblünkből. Kis-Kőrös városa megmutatta, hogy büszke Petőfi Sándorra s midőn most emlékének áldozott, még legszerényebb házikója is ünnepi mezt öltött. Lobogókkal díszített utcákon haladtunk az emlékezetes hajlékhoz, melynek fehérre meszelt falait alig lehetett látnunk a virágfüzéreknek halmazától. A ház zsúfolásig telt udvarán Kemény János lelkész, a nagy költő iskolatársa és ifjúkori barátja, intézett tartalmas üdvözlő szavakat a két társaság küldötteihez, majd Jókai Mór lépett az emelvényre s a legmélyebb csendben mondta el a következő, példányszerüen szép beszédet: «Üdvözlégy emlékezetes hajlék, a ki Petőfit születni láttad. Új gazdád, a magyar irodalom nevében üdvözöllek. Mint a költőnek egykorú pályatársa, a magyar írói és művészi kör számára birtokba veszem Petőfi születési házát. Engedjétek meg ti, kik ez ünnepélyes ténynek tanúi vagytok, hogy a vén pályatárs, a régi jó barát elmondja, amik e ház küszöbén belül lelke elé tódulnak. Ifjú koromban mint költőt mindig magam előtt láttam Petőfit, mint jó barátot, mindig mellettem; —azóta hosszú idő múlt el, de a költő még most is mindig előttem repül, a jó barát most is mellettem áll. Ő volt az, ki engem az irodalmi pályára buzdított, melyet még akkor életpályának nem neveztek, s melynek munkásait szüleik megsiratták, megtagadták. De a pálya végén álltak eszményképeink, a «nemzet» és a «szabadság». De akkor azokat még keresni kellett. A nemzet szolgája volt az idegennek, a nép szolgája volt az urainak s a szellem szolgája az anyagi erőszaknak. A szabad szó bilincsbe volt verve, de ha járnia nem lehetett, voltak szárnyai, tudott repülni.