Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 5. (1938-1939)
1938 / 1. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
két írt, melyet tartalmas voltánál fogva is egész terjedelmében átveszünk, így szól: Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól akkor, amikor azt állítom, hogy ma Watson Kirkconnell winnipegi egyetemi tanárt Magyarországon közel sem ismerik olyan mértékben, mint azt a magyarság érdekében kifejtett munkássága feltételezné. Watson Kirkconnell skót származású és ősei négy generációval előtte vándoroltak ki Kanadába. Édesatyja, Thomas Kirkconnel mint a port-hope-i középiskola és a Lindsay-kollégium igazgatója, pedagógiai körökben általánosan ismert nevet szerzett magának. Kirkconnell iskoláit a Lindsay-kollégiumban és egyetemi tanulmányait a kingstoni Queen-egyetemen végezte. Már egyetemi tanulmányai alatt kivált kitűnő nyelvérzékével és nyelvismeretével s az ösztöndíjaknak és kitüntetéseknek egér sorát nyerte el. 1922-ben Winnipegben a Manitoba-egyetemen nyert tanári katedrát, ahol jelenleg is a latin tanszék professzora és a klasszikafilológiai szeminárium igazgatója. (Csak úgy zárójelek között jegyzem meg, hogy ezt az egyetemet 1877-ben alapították, jelenleg 2900—3000 hallgatója van és mintegy 900.000 dolláros költségvetéssel dolgozik.) Kirkconnell a klasszikus nyelveken kívül összehasonlító irodalomtörténeti tanulmányokkal foglalkozik főleg. Idevágó tanulmányait a különböző idegen nyelvekből fordított irodalmi művekkel — elsősorban költeményekkel — alapozta meg. Működésének ez a része az, amely a magyarságot közelről érinti és érdekelheti. 1927-ben jelentek meg az európai költészet vázlata című cikkei a winnipegi Western Homme Monthley c. lapban. Ezekben már hosszasabban foglalkozik a magyar költészettel és fordításokat is közöl. 1928-ban jelenik meg az Európai elégiák c. kötete, amelyről a londoni Bookman azt írja, hogy „ragyogó és egyedülálló alkotás“ s e kötetét Anglia babérkoszorús költője, Robert Bridges is elismeréssel fogadta. Ez a munka 100 elégiát közöl angol fordításban, 50 modern és klasszikus nyelvből. Két év múlva jelent meg Kirkconnell „Az európai örökség“ c. munkája, mely összefoglalja mindazt, amivel az európai népek a kultúra haladásához hozzájárultak. Ebben a kötetben is szép helyet juttat a magyarságnak. Elsősorban Mátyás király kultúrpolitikáját emeli ki, majd a XIX. században Vörösmartyt, Aranyt és Petőfit, valamint Jókait említi, Széchenyi, Kossuth, Munkácsy, Liszt és Kisfaludy Károly mellett. E csoportosítás az első pillanatra meglepő, azonban, ha figyelembe vesszük azt, hogy az angolszász kultúrszemlélet valósággal áhítatos és legendás tisztelettel őrzi Mátyás Corvináinak emlékét s hogy elsősorban Amerikában Kossuthnak, Lisztnek és Munkácsynak nevét mily nagyra becsülik, akkor már nem csodálkozunk annyira. Vörösmarty, Petőfi és Arany említése már Kirkconnell korai magyar irodalmi s elsősorban lírai érdeklődésére utal. Még ebben az évben, tehát 1929- ben jelent meg egy Petőfire vonatkozó cikke is. 1931-ben és 1932-ben szintén jelentek meg kisebb magyarvonatkozású tanulmányai, ekkor azonban már dolgozott újabb nagy munkáján, a Magyar Múzsa c. antológián, amely 1933-ban jelent meg a Kanadai Magyar Újság kiadása