Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 10. (1943-1944)

1944 / 4. szám - Kállay Miklós: Petőfi, Kossuth, Ady (Ünnepi beszéd)

mikor itt a szabadság élethalálharca összeomlott, a nagy szabad óceán partján a Szabadság szobrának fáklyája alatt kiáltja a szabad népek felé a német és orosz hatalomtól járomba tiport magyarság igazát és kiírthatatlan szabadságvágyát.­­ Ady Endre egy ismeretlen Corvin-codex szélére jegyzett vallo­másában tesz hitet róla, hogy árad és rajzik innen, a szinte Ázsia szélén levő kis országból a szabadság és kultúra szerelme nyugat felé. Nincs a magyar irodalomban senki, aki nála szilaj­abb tűzzel hódolna Petőfinek, ennek „a nagyságos suhancnak“, aki olyan forró szeretettel fordulna a költő felé, „aki eleddig minden gyűlölködésén és okvetetlenkedő nyugtalanságán túl legjobban szeretett szeretni Magyarországon s szerelmei közül is legjobban a szabadságot szerette. Gyilkolt a szeretetével, önmagát vitte vágóhídra. Tagló és vér együtt ilyen felséges élet személyébe, sorsába — soha még, — be nem avat­kozott. Úgy kell őt szeretni, hogy fellángolt öntője ismeretlen pora,— önmagunk megkorbácsolásával. Miként Simon a remete tette, úgy kell felállni Petőfi dicsőségének magas kőoszlopára s éhezve-fázva csak az ő dicsőségét hirdetni“. Ady szeretete érezte meg Petőfiről, hogy sohase volt lehetetlen érzése és gondolata. Hiszen amit érzett, amit bárhogyan kigondolt, ahhoz azonnal hozzáadta a lehetőség hitét. Adyból a megértés és csodálat szeretete sugárzik Petőfi felé. Mert Ady nagyon, határtalanul tudott szeretni. Ez abból mérhető le, milyen féktelen, milyen háborgó milyen szenvedélyes a gyűlölete. Mert ekkora, ilyen feneketlen gyűlö­let csak szeretetből fakadhat. Az a sok átok, amit Ady gyötrődő lel­kéből tépett ki tulajdonképpen a kétségbeesésbe ferdült áldások visszája. Kossuthról pedig éppen halála évfordulójára írt versében így énekelt Ady: Kossuth Lajos . . . mennyit jelent e név! Szeretetet, bíró, honfireményt, Szabadságot, mely világot megvált, Bosszút, melynek órája ütni fog. Kijelentés: ezerszer szent e név. Egy nép szívében élő nagy titok c­íme a szálak, amelyek Petőfit, Kossuthot, Adyt egymáshoz fű­zik. Gondolkodásmódjukban, érzésvilágukban, stílusukban nagyon távol lehetnek egymástól, de közös bennük és összefűzi őket a szabad­ság fékezhetetlen szeretete. Ez az örök gyermek, — vallja Ady Petőfi­ről, — csupasz kézzel markolász az élet lángjában s a legcsodálato­sabb és legmagasabbra csapó lángban, a szabadságban is. És ez a sza­badságvágy a legősibb magyar erény. Az Ural alól, a doni nagy pusz­ták határtalanságából hozta magával ez a szélsebes lovakon száguldó nemzet. A nomád büszke szabadsága ez, amelyet a település után is megőriz és nemzedékek vérében örökít át. A pusztaszeri kötés a feje­ !

Next