Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 10. (1943-1944)

1943 / 1. szám - Vitéz Bodor Aladár: A magyar bor (Költői elbeszélés)

A magyar bor (Költői elbeszélés.) Irta, vitéz Bodor Aladár I. RÉSZ. Leopoldus császár bécsi palotája Csupa kincs, párja nincs, csuda nézni rája, Császár parancsára les tíz tucat szolga, Száz szolgabírónak együtt sincs jobb dolga. Mi öröme mégis minden unott kincsen? Több van az egészség! S néki álma nincsen. Sántán jár az éje, csak a , hajnalt várja, Füle feje alatt megpállik a párna. Cinege combjain pötyög a nadrága, Hiányosság vagyon appetitusába, Német gyomra is van, tisztesség ne essék, Ami egy németnél ötfertály betegség. Sok nagy tudós doktor, felcser, kuruzs, bába, Gyógyítja elülről-hátulról hiába, Kilenc rizsma recept, nem fog rajta semmi, Csak még németebbül méltóztatik lenni. Egy nap egy fődoktor szakállát majszolva, Mutató ujjával bölcs orrát föltolja, Látni kell most róla: épp most vált az esze, No most... most kibökken ... kapd el német, nesze. Nagyot hajol, Fölség, itt a nyakam rája, Kitaláltam, mi a fölség nyavalyája, Nem egyszerű sor az: egy csipetnyi vénség, Rég lakomák ... bor, lány ... értsék, akik értsék. Ott a híres magyar Hegyalja tövébe, Van ott fölségednek egy avas pincéje, Kilenc öreg hordó van ott külön rakva, Fölség egészségét vissza csak az adja. Csodálom, hogy ebből soha Fölségednek Nem adtak, sőt róla említést se tettek, Nem tudom, mért rejtik, mért nem, de Fölséged, Ha még gyógyulást vár, küldjön a bor végett! 24 ♦

Next