Szépirodalmi Figyelő, 1860. november-december - 1861. január-október (1. évfolyam, 1-52. szám)
1861-08-01 / 39. szám
Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői út és Kisfaludyutcza sarkán 11-ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek a minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók . Egyetem-utcza 4-ik szám I-s. évfolyam. Aug. 1-én 1861. SZÉPIRODALMI FIGYELŐ. 30-ik szám. VISSZATEKINTÉS. ív. Ezer éves itt léte alatt Árpád nemzete sokat veszített eredeti sajátságaiból, a nélkül, hogy jelleme alapvonásait levetkette volna. Bizonynyal a puszták barangoló fia s a mai angol-magyar sportsman közt nagy a különbség. A mai országgyűlés szónoka talán ép oly heves védelmezője a szabadságnak, mint hajdan a rákosi kardvillogtató, de megváltozott nem csak a hatás eszköze, hanem maga a szabadság fogalma is. Az a nemzeti köntös, mely pár év óta törekszik visszaállítani az ősidőket, maga e köntös sem teljesen a régi már; nem feledheti a nyugati kérelmet, s épen nincs hajlama farkas-, vagy párducz-kaczagánynyá alakulni vissza. Tempora mutantur et nos mutamur. . . igaz, mint egyénekre, úgy nemzetekre is. A nyugati polgárisodás, cserébe jólétiért, akármit beszéljünk, sokat letörölt már, vagy módosított és eredeti sajátságunkból, s ezen, míg jellemünk erkölcsi magva ép marad, nincs mit oly igen sopánkodnunk — legfölebb versben. Semmi baj, míg az átalakulás természetes úton, idő és körülmény lassan fejlesztő, módosító befolyása alatt történik; az volna baj, ha a nemzet tompa ájulásban hagyná el magát, vagy örült, erőszakos kézzel szaggatná ki jelleméből múltja hagyományait. Nyelvünk, irodalmunk is századok óta ki van téve a nyugati keresztyénség s művelődés hóditó befolyásának. Ki tudná megmondani, mennyi akadályra találtak az első téritek, az első három század hitszónokai, magában a nyelvben, s mennyi idegen elemet valónak kénytelen terjeszteni nemcsak irodalmilag, hanem azon nép között is, mely hallgatta őket. Tudjuk, a biblia némely szólamai , közmondásai, csak az utóbbi háromszáz év alatt is, annyira meghonosultak a népi ajkon, hogy eredeti zamatra egyenlőnek vehetjük a többi legmagyarabb kifejezéssel. A művelődés szomja pedig, föld és népirati helyzetünknél fogva, szintén ama forrásokhoz kelle, hogy vezessen, melyekből a nyugati összes civilisatio merített : a hajdankor klasszikus irodalmához; vagy pedig, hogy a korábban érkezettektől kérjen egy-egy italt enyhülőtől. Mily hatással volt e helyzetünk a gondolatnak nem csupán nyelvbeli kifejezésére, hanem irányára, sőt szülemlésére is, nem szükség mutogatnom. De megint vezérczikk tónusába estem, holott csak azt akarom világosítni, hogy Brassai úrnak a szó-összetételről, vagy mint ő mondja szerkesztésről adott szabályai nagyon is megszorítók. Elismertem, hogy ha csupán a nyelvtani szempontot veszszük, noha így is fér szó a mondott szabályokhoz, körülbelül igaza van, hanem érintek egy más szempontot is, melynek tekintetbe vétele nyelvtani kérdések körül sem mellőzhető : az aestheticait. Már ama fönebb jelöltem helyzet, hogy irodalmunk leginkább oly irodalmak terén nőtt ennyire, melyek a szó-összetételt, nálunk sokkal szabadabban gyakorolják, kényszerít mintegy ebbeli kevés szabadságunkat nem megszorítanunk, hanem a józan lehetőség határáig terjesztenünk. És itt, jegyezzük meg, különbség van