Szépművészet 2. (1941)

1941 / 5. szám - Művészeti élet

Örvendetes fejlődésről s nagyfokú egyéni kibontakozásról tesz tanúságot Duray Tibor. Kompozíciója világos lett, nem mond azonban le a színességről, egységes tónushatásra való törekvését is megőrzi. Képeinek érdekes sorozatából a „Temetésre várakozók“ mesterien megfestett, a tempera- és olajtechnikát vegyítő vászna emelkedik ki. Boldogfai Farkas Sándor elsősorban érmeiben mutat örvendetes fejlődést, de ugyancsak jók, erőteljesek és kifejezők domborművei is. Csúcs Ferenc Szent László királya s kemé­nyen, olykor darabosan mintázott fejtanulmányai mellett leginkább körtefából faragott Madonnája emelkedik ki. Ispánki József Julián barát lovasszobrában sok erő van, Zrinyi Miklósa is kifejező erejű mű, leginkább azonban az éremművészetben van otthon. Hasonlóképen érmeivel emel­kedik ki Madarassy Walter, szobrain és domborművein kevesebb erő, de annál több középkori (trecento) olasz hatás érezhető. Szomor László szobrai tömeges egyszerűségében sok plasztikai tudás nyilvánul meg. Aránylag igen kevés szoborral szerepel, de annál több fejlődésről tanúskodik vitéz Szabados Béla. Kútfigura-terve s különösen ősmagyar ifjúja jó képzelő erejéről tesz bizonyságot. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy ez a tizenhat művész mai művészeti életünk komolyan dolgozó együttese. A kiállítás szakszerű elrendezését Kopp Jenő dr., a Székes­­fővárosi Képtár igazgatója végezte. — Az — A gróf Almásy—Teleki Éva művészeti­ intézetében rende­zett csoportkiállításnak Ferenczy Béni volt a hőse. Talán a leg­tehetségesebb kisplasztikusunk. Természetes adottságához nagy tudatosság, jelentős kultúra, tiszta szobrászi fölfogás és gondos dolgozási mód járul. Alkotásait a bronzöntés után nagy figyelemmel munkálja meg, így minden darabja „piece unique“, még ha több példányban készül is. Mestere a cizellálásnak és a szemmel alig, csak tapintással érezhető formai finomságoknak. Szobrocskáinak hatását térbeli és szerves felépítésükre, a tömegeknek, a részleteknek egymáshoz való viszonyára bízza, mégis nem egy munkájának megkapó a kifejező ereje. A ki­egyensúlyozott, örökértékűvé lett figurális formák rendkívüli szépségekről beszélnek. Földön ülő odaliszkja idomainak tömör egymásba kulcsolásával emlékszerű nyugalommal van tele, gúlaszerű felépítésű lépő leánya pedig nemzedékek anyjának energikus, ősi járását mutatja. Érmeinek stílusa nem annyira szobrászi, mint inkább festői és rajzos. Nem egyszer híres festőművészek arcvonásait, műveit, sajátos modorát teszi át a plakett nyelvére, máskor az élet kiválasz­tottjait örökíti meg mély jellemzéssel. Rajzai is a múlttal való belső kapcsolatról beszélnek, a legnagyobb mesterek szép­ségeszményei visszhangzanak bennük. Legtöbbször feleségé­nek enigmatikusan látott arcát mintázza meg, vagy veti papírra. Rajzaiban is az alak különböző helyzete érdekli leginkább, bennük sem tagadja meg szobrászi mivoltát. Az azonos felfogású színezés csak a formákat emeli ki; rajzai szoros kiegészítői szobrászi gondolkodásának. Festőtársainak, Barcsay Jenőnek, Domanovszky Endrének, Dési-Huber Istvánnak és Gadányi Jenőnek stílusa most erjedőben van. Fanyar következetességgel követik céljaikat, amelyekben aszkétikus őszinteséggel hisznek. Barcsay szigorú szerkezettel, fölnagyoltan építi föl tompafényű képeit, a rész­leteket elhagyja, csak a lényeget adja túlzottan hangsúlyozva. Stílusának rideg, világos logikájában kétségtelenül bizonyos értékek rejlenek. Domanovszky Endre Gauguinhez hasonlóan kergeti misztikus, szétfolyó látományait. Archaizáló fali­­szőnyegterveinek stílusa bársonyos álomvilágba vezet. Artisztikus hatásuk tagadhatatlan, mert érdekes, gazdag színskálája mindig rokonszenvessé teszi. Gadányi Jenő sok­szor az ábrázolástól megszabadított, abszolút festészet meredélyein mozog, néha meglepő színhatásokat váltva ki. A négy kiállító festészete közül Dési-Huber István kissé brutális művészete volt legközelebb a természethez. Kisebb méretű temperái keresetlen megnyilatkozások, kettős arc­képének modorosságától mentes őszintesége is meggyőző erejű. Mind a négy festő művészete csak a beavatottak előtt volt megnyilatkozás, a közönség legnagyobb része azonban tanács­talanul állt műveik előtt. (—) M Ü V É S Z E T I A megnagyobbodott Magyarország művészeti élete a mai idők rendkívüli feladatai közepette is újabb és újabb magas színvonalú teljesítményekkel gazdagítja az ország kultúrá- és öleli magához a visszatért országrészek kultúrközpontjait. A Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter által kezdeményezett Művészeti Heteknek jelentős állomása lesz Ungvár városa. E Művészeti Hetek május hó közepén kezdőd­nek és gazdag programmjuk át fog terjedni június hóra is. Az anyaország, Ungvár város és Kárpátalja festő- és szobrász­­művészeinek együttes kiállítása fogja bevezetni e Művészeti Heteket, amelyeknek irodalmi, művészeti és színpadművészeti gazdag előadássorozata bőven fogja ontani a hazai szellemiség kincseit. Szeptember hóban Kolozsvár és Erdély közönsége részesül mindabban az élvezetben s magas színvonalú teljesítményben, melyet a magyar művészet nyújtani tud. A kolozsvári Művé­szeti Hetek még a szokottnál is gazdagabbnak fognak kibonta­kozni és Hóman Bálint kultuszminiszter elhatározásából azoknak úgy külsőségeiben, mint belső tartalmukban méltóan fog kidomborodni az egész magyarságnak mélységes meg­becsülése és öröme, amelyet minden magyar Erdély iránt és annak visszatérése felett őszintén érez és amely a művészeteket mindenkor megbecsülő Kolozsvárnak kijár. A kolozsvári Művészeti Hetek során nyílik meg a VI. Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás. Ez a kiállítás is kifeje­zésre juttatja Kolozsvárnak a magyar művészeti életben betöltendő szerepének jelentőségét. A Művészeti Hetekhez csatlakozik még a tudományos élet számos értékes megnyilvá­nulása. A vallás- és közoktatásügyi miniszter figyelme azonban nemcsak a belső művészeti életre és hazai kiállításokra terjed ki, hanem figyelmet óhajt szentelni főképen a baráti államok szellemi életével való kapcsolat mennél hatásosabbá tételére. Ezen események a magyar képzőművészet külföldi szereplésének ÉLET

Next