Településtudományi Közlemények 13. (1961)
Perényi Imre: Budapest és környékének általános városrendezési terve a nagyvárosok fejlesztési problémáinak tükrében
BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKÉNEK ÁLTALÁNOS VÁROSRENDEZÉSI TERVE A NAGYVÁROSOK FEJLESZTÉSI PROBLÉMÁINAK TÜKRÉBEN Dr. PERÉNYI IMRE egyetemi tanár Budapest városfejlesztésének problémái többnyire nem olyanok, melyek sajátosan, kizárólagosan csak Budapest esetében vetődnek fel, hanem általában azonosak korunk nagyvárosainak fejlesztésénél jelentkező tennivalókkal. Ezért, mielőtt Budapest és környéke általános városrendezési tervének kérdésével foglalkoznánk, szükségesnek tartjuk, hogy röviden kitérjünk korunk nagyvárosainak problémáira és e problémák megoldására tett erőfeszítések rövid ismertetésére. A nagyváros a kapitalizmus korának szülöttje. Nem a nagyváros általában, hiszen a több százezer, sőt milliós lakosú városok a rabszolgatartó társadalmak korszakának egyes szakaszain már ismeretesek voltak (pl. a római császárság korában), hanem korunk nagyvárosa. A XIX. században a termelőerők rohamos növekedése a népesség nagyarányú gyarapodását idézi elő. Ez a népességszaporulat a nyugat-európai vezető kapitalista országokban 1800-tól 1900-ig a következőképpen alakul: Angliában 16,2 millióról 41,7 millióra, Franciaországban 27,4 millióról 38,9 millióra, Németországban 23,2 millióról 56,4 millióra növekszik a népesség. A XIX. század végétől a népességszaporulat üteme lelassul. A második világháború időszakában pedig Németország, Franciaország, Belgium és számos más ország népessége csökken, a második világháborút közvetlenül követő népességszaporulat üteme sem bizonyul tartósnak. Kezdetben e népességszaporulattal párhuzamosan, majd attól függetlenül, általában a gépek tömeges bevezetésével, a gyári termeléssel megindul a városi lakosság nagyméretű növekedése, mely gyorsabb ütemű, mint az össznépesség növekedése. Ez a folyamat még akkor is tart, amikor a természetes szaporulat növekedésében törés jelentkezik. A városi lakosságot elsősorban a faluról jövők növelik. A jobbágyság megszüntetése, a parasztság és a kézművesek proletarizálódása és a városok felé való özönlése a XIX. században intenzív városfejlődést eredményez. Nyugat-Európában 1801-től 1901-ig így növekszik a városi lakosság aránya az összlakossághoz viszonyítva: Angliában 32%-ról 78%-ra, Franciaországban 20,5%-ról 40,1%-ra. A városodási folyamat a XIX. század vége és az első világháború közötti időszakban folytatódik. 1921-ben a városi lakosság az összlakossághoz viszonyítva Angliában 79,3%, Németországban 62,4%, Franciaországban 46,7%. A városodás egyrészt új városok létesítése következtében, másrészt — és ez jellegzetesebb — a meglevő városok lakosságának aránytalan felduzzadásából áll elő. Míg 1810-ben Nyugat-Európában 19 olyan város van, amelynek lakossága meghaladja a 100 000-et, 1902-ben számuk már 149. Jelenleg az egész világon 60 olyan város van, melynek lakossága az 1 milliót meghaladja. A lakosság számának rohamos növekedése magával hozza a telekspekulációt és a lakbéruzsorát. A telkek árának, a lakbéreknek folytonos emelkedése következtében a városi lakosság szegényebb rétegei által lakott területek beépítése mind tömörebbé, lakosszámát illetve mind zsúfoltabbá válik, ezzel egyidejűleg ezek a rétegek mind erőteljesebben szorulnak ki a belsőbb területekről a városkörnyékre, ahol olcsóbb lakásviszonyokat keresve, bankok »parcellázási« hálójába kerülve, »tervezett« vagy vadtelepüléseket alkotnak. A város ipari telepeivel és lakott területeivel mind jobban terjeszkedik a környező táj rovására, mind több település egybefolyó konglomerációjává válik, így keletkeznek a nagy településkonglomerátumok, többek között az úgynevezett Nagy-London, Nagy-Párizs, Nagy-Berlin, Nagy-New York és nem utolsósorban Nagy-Budapest is. A nagyvárosokban ennek következtében mind nagyobb mértékben csökken a város tulajdonképpeni igazgatási határán belül élő lakosság aránya. Pl. a 11 millió lakosú Nagy-London igazgatási határán belül 8 247 000, a 6 millió lakosú Nagy-Párizs igazgatási határán belül 2 830 000, a 13,5 millió lakosú Nagy-New York igazgatási határán belül 7 474 000, a 6,5 millió lakosú Chicago igazgatási határán belül 3 621 000 fő él. Ez a