Településtudományi Közlemények 37. (1989)
Kőszegfalvi György: Ember és környezete közötti feltételek változásából fakadó konfliktusok
EMBER ÉS KÖRNYEZETE KÖZÖTTI FELTÉTELEK VÁLTOZÁSÁBÓL FAKADÓ KONFLIKTUSOK DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY a műszaki tudomány doktora Bevezetés Az ember és környezete közötti feltételek változásában, átalakulásában - számos tényező mellett - elöntő szerepük volt azoknak a mélyreható, ellentmondásosan és feszültségekkel terhelten érvényesülő változásoknak, amelyek az elmúlt évtizedekben a településrendszerben, a népesség települési viszonyaiban bekövetkeztek és végbementek. Ezek a változások - a folyamatban döntő szerepet betöltő tényezők révén - alapjaiban meghatározzák az ember és természeti környezete közötti viszonyt. Rögtön szükséges megjegyezni, hogy az ember és környezete közötti feltételek változásában, átalakulásában nemcsak az elmúlt évtizedekben felgyorsult fejlődés következményei érvényesülnek. A településrendszer hosszú történelmi fejlődésének következményei, öröksége pozitív és negatív eredményként meghatározó tényezője volt az elmúlt évtizedekben végbement változások folyamatának. A települési viszonyok örökölt adottságai ma is meghatározzák az ember és környezete közötti feltételeket, a kölcsönös kapcsolatok jellegét, irányultságát, a változások folyamatát. A népesség települési viszonyaiban bekövetkezett változások pregnánsan szemléltetik az ember és társadalmi környezete közötti korábbi kapcsolatok átalakulását (pozitív és negatív értelemben). Ugyanakkor egyben kirajzolják az új kapcsolatok kialakulásának - esetenként már markáns érvényesülésének - sajátos vonásait is. A településrendszerben végbement változások alapjaiban az urbanizációs folyamat felgyorsulására, elmélyülésére és területi kiterjedésére vezethetők vissza. Az urbanizációt hazánkban - a világ más országaihoz hasonlóan - lényegében azonos tényezők váltották ki. A második világháború utáni évtizedekben az iparosításnak döntő szerepe volt hazánkban is az urbanizációs folyamat felgyorsulásában és területi kiterjedésében A folyamat másik meghatározó tényezőjét a mezőgazdaság átszervezése, a gazdálkodás nagyüzemi rendszerének kialakulása, majd ennek következményeként a termelés struktúrájának jelentős átalakulása és a gazdálkodás színvonalának gyors javulása jelentette.Az ipar egyes válságágazataiban (kohászat) a nyolcvanas évek elejétől kialakult, ma feszítően jelentkező gondok az ember és környezete közötti kapcsolatokat újabb feszültséggócokkal terhelik. Lényegében hasonló jellegű problémákat jelentenek a mezőgazdasági üzemek mintegy harmadának kedvezőtlen, illetve nagyon kedvezőtlen gazdálkodási körülményei, s az ebből fakadó feszültségek.) Az urbanizációs folyamat következményeként kibontakozó változások jellege, intenzitása a hetvenes évek derekától kezdett eltérni a korábban megfigyelttől. A folyamat differenciáltabb ("rafináltabb") lett, a következmények, hatások bonyolultabban és főként ellentmondásosabban nyilvánulnak meg (ami az eredeti okokra való visszahatást illeti). Mi jellemezte ezt a folyamatot a települési viszonyok vonatkozásában? Mindenekelőtt az, hogy érezhetőbb lett a települések fejlődésének, működésének "alfáját és ómegáját” jelentő infrastrukturális ellátottsági viszonyok lassú javulása, korszerűsödése. Ebben meghatározó szerepe volt a népesség lakásellátottsági viszonyai látványos (vagy legalábbis "látványosnak" tűnő) javulásának a gyorsan kibontakozó tömeges méretű lakásépítési tevékenység eredményeként. Ehhez kapcsolódóan, mintegy a kényszerpályára terelt cselekvés hatásaként felgyorsult a közművesítés folyamata és azoknak az alap-, elsődleges közösségi ellátási igényeket kielégítő intézményeknek a fejlődése, kiépülése, melyek a legközvetlenebbül kapcsolódtak a tömeges lakásépítéshez. A hagyományos települési viszonyok felbomlásában, átalakulásában meghatározó szerepet betöltő infrastruktúra fejlődése - korántsem kielégítő mértékben és minőségi színvonalon - új helyzetet teremtett. A 3