Természettudományi Füzetek - A Délmagyarországi Természettudományi Társulat közlönye 38. (1914)

1914 / 1. füzet - Dr. Réthly Antal: A tengerkutatásról, különös tekintettel a Magyar Adria-Egyesület tengerkutató próbautjára

. Dr. Réthly Antal: elérése utáni vágy mondhatjuk, hogy legjobban fejlesztette az oceano­­gráfiát, és hogy az ma olyan magas fokon álló és nemzetközileg igen nagy apparátussal művelt tudomány, igazán első­sorban annak a nagy harcnak köszönhető, a­melyet legkiválóbb kultúrnemzetek — melyek között a magyar csak a quóta arányában foglalt helyet — 100 évig folytattak a sarkok eléréséért. Ettől fogva a tudós nevek oly tömegével találkozunk már, hogy nem áll módunkban egy kiszabott kis cikk keretén belül azokra reá­térni. 1854-ben Maury külön expedíciós utakat tett és számos fenékmélységet mérve megszerkesztette az Atlanti óceán fenekének mélységét ábrázoló térképét. Az 1782-ben Six által feltalált hőmérő is bevonult a tengerkutatás eszközei közé, de a velük nyert adatok még nem voltak teljesen megbízhatók. Csak 1857-ben Pullen nyerte az első jó hőmérsékleti adatokat a nagyobb mélységekből. A tengerfenéknek hálókkal való kutatása 1818-ban indult meg, amidőn Ross a B­a­f­f­i­n-öbölben 2000 méter mélységből ismeretlen és felette gazdag faunát hozott nap­világra. Új irány adódott, a kutatás általában minden téren meg­indult, mert annak igen tág tere nyílott; oly hatalmas perspektíva zárult, amihez foghatót csakis a világűr végtelenségeinek szabályos és törvényszerű csodás jelenségei adtak. A tengerek állatvilága oly gazdag, hogy ahhoz képest a földön élő és kihalt állatok világának összessége elenyészően csekély. Jellemzésül csak annyit mond­hatunk, hogy egyedül a planktongazdagság oly nagy, ha a most élő összes biológusok nem foglalkoznának mással, mint a tengerek planktonjának tudományos feldolgozásával, ez oly nagy munka volna, hogy mindannyia élete végéig sem fogyna ki a munkából és akkor is csak egy része volna a munkának befejezve. De ne térjünk el oly messzire a tulajdonképeni tárgyunktól, lássuk azt, hogy miként fejlődött az oceánográfia az utolsó 3—4 évtizedben, mert a legtöbb tudomány csak gyermekkorát élte a múlt század második felében és mai kifejlődöttségük és az utolsó évtizedek eredménye. Pár évtized e téren többet tett, mint tettek évszázadok, a technika hatalmas vívmányainak köszönhetők azonban mindezek a haladások. Hol volnánk azonban ma a különböző természettudo­mányokban a finom műszereink és mérő­eszközeink nélkül, mérhet­nénk-e nagy tengermélységeket, ha a szerkesztett műszereknél nem vették volna figyelembe a növekedő mélységgel nagyobbodó

Next