Természet 1/2. (1869)
1869 / 1. szám - Berecz Antal: Rossignol készüléke a bor melegitésére
Végül mint a nyegleség netovábbját Laurentius munkáját akarom megemlíteni, mely „Der persönliche Schutz“ czím alatt Lipcsében jelent meg. Ezen páratlan emberbarát azon nemes czélt tűzte ki magának, hogy művével a hiszékeny olvasót a kétségbeesésig elrémítse, s ez sietve siessen hitvány erősítő italát jó pénzen megvásárolni. Dr. Entz Géza: Rossignol készüléke a bor melegítésére. (A Polyt. Journal nyomán.) Pasteur tapasztalatai szerint, a borban élő és tenyésző lények, melyek a bornak betegségeit okozzák, teljesen kihalnak, ha a bor hőmérséke legalább 50° C-ra emeltetik. *) Ha csak néhány perczig volt u. i. a bor hőmérséke ezen fokra emelve, a borban élő rejtvenyszek csirái életképességöket elvesztik s a bor hosszú ideig eltartható, messze földre elszállítható, anélkül hogy változnék vagy megromolnék. A palaczkokba lehúzott bor fölmelegítése vízfürdőben, körülbelül oly módon, miképen a befőzöttel szokás tenni, könnyen eszközölhető; világos azonban, hogy nagyobb mennyiségű bort ily módon fölmelegíteni nem csak költséges volna, de idővesztegetéssel is járna. Oly készülék összeállításával, melynek segélyével rövid idő alatt s olcsó pénzen nagyobb mennyiségű bort lehessen fölmelegíteni, legújabban nemcsak Franczia-, Spanyolország és az Osztrák Birodalomban, hanem még az Egyesült Államokban is számosan foglalkoztak; a létrehozott készülékek közt azonban, Pasteur szerint, leginkább az érdemli meg a borászok figyelmét, melyet Rossignol Lajos Orleansban készített. Ezen készülék rajza a mellékleten látható; ára 140 franc (körülbelül 70 frt.) és segélyével óránként 6 hectoliter (körbl. 10—11 akó) bort lehet, hectoliterként 10—12 centimes (5—6 kr.) költséggel fölmelegíteni. A készülék nagyobbítva is készíthető, csakhogy ekkor természetesen ára is magasabb. Miként az I. ábrán látható a készülék leglényegesebb részét T hordó képezi, melynek egyik fenekét egy kívülről jól megónozott C rézüst helyettesíti, mely az egész hordón áthúzódó s e-nél végződő cső által közlekedik a külső léggel. A bor a hordóba g-nél öntetik, s a dongák,a rézüst s az ebből kiemelkedő cső közti tért foglalja el. Az üst vízzel töltetik meg, s az alatta rakott tűz által melegittetik, de úgy, hogy forrásba soha sem jöjön s hogy általában hömérséke csak néhány fokkal legyen magasabb azon hömérséknél, melyre a bor fölmelegítendő. A bor’hömérsékét hőmérőn lehet leolvasni. Melegítés után a hordó alsó részén alkalmazott 1 csapon át, kaucsukcsó segélyével a meleg bor a hordóba vezettetik. Miután a hordó kiürült, ismét megtehetik, hogy a tűzhely s a már előbb az üstben fölmelegített víz melege, kárba ne menjen. *) Lásd a „Természet“ I. félévi folyama 2 és 11. számát.