Mangold Lajos - Horváth Cyrill - Ballagi Aladár (szerk.): A középkor: A középkori intézmények bomlásának kora - Tolnai világtörténelme 9. (Budapest, 1928)
Az olasz államok
Tolnai Világtörténelme 13? A gazdag Korfu szigete elszakadt a nápolyi királyságtól és önként Velence alá vetette magát. Nemsokára pedig háborút indított Velence Paduának hatalmas uralkodója, Carrara Ferenc ellen, aki elűzte Veronából az utolsó Scalát és elfoglalta Trevizót is. A velenceiek, szövetségben Milánóval, csaknem harc nélkül győztek, elűzték mind a két Carrarát, az apát és a fiút . Velence foglalta el Trevizót, Cenedát és Padua környékének egy részét. Később az ifjabb Carrara Ferenc firenzei segítséggel visszatért Paduába és újra elűzte Veronából Scala Antóniát, akit a velenceiek visszahelyeztek volt Veronába. A velenceiek erre hirtelen rajtaütöttek Carrarán és elfoglalták Veronát és Paduát, amelyek szíves örömest meghódoltak, mert Velence meghagyta régi alkotmányukat. Az öreg Carrarát két fiával, Ferenccel és Jakabbal együtt foglyul ejtették a velenceiek s egy ideig egy harmadfél méter széles és negyedfél méter hosszú ketrecbe zárták őket, mint a vadállatokat, azután mindhármukat megfojtották. Velencének 1400 óta állandóan foglalkozni kellett a török veszedelemmel. Gallipoli mellett nagy tengeri csatában legyőzték a törökölket, akik kénytelenek voltak megígérni, hogy nem fogják támogatni a mohamedán kalózokat és nem fogják szorongatni Velence gyarmatait. Velencéé volt már az Adriai-tenger egész partmelléke a Pó torkolatától Albániáig. Az új dózse, Foscari Ferenc (1423-1457), aki korábban követ volt a német és a görög császári udvarban, továbbá a pápánál és a szultánnál, nagy diplomáciai tapasztalatokkal foglalta el méltóságát. Politikája céljául azt tűzte ki, hogy föleleveníti a régi rómaiak világuralmát, bár Velence hatalmának alapja csak hajóinak feneke és a tenger volt, vagyonának forrása pedig egyedül a kereskedelem, amely csak békében virágozhatott. Foscari azonban hiába próbálta megvédeni Salonikit, amely már Velencei rendőr a középkorban. A tízek tanácsának rémuralma idején ők cipelték az ólomkamrákba a politikai bűnösöket.