Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 13. (1912)
1912 / 12. szám - Dr. Kristóf György: Petőfi "János vitéz"-ének hatása Arany "Toldi"-jára
Arany épp oly nagy és eredeti szellem a maga nemében, mint Petőfi, eleve kizárja azt a feltevést, hogy a hatás súlypontját philologiai nyomokban keressük. E feltevés ellen tiltakozik a genius teremtő ereje s a legnagyobb mértékben méltatlan volna Arany János nagy egyéniségének kényes lelkiismeretéhez. Ellenben éppen az Arany egyéniségének az ismerete, az ő tépelődő, cselekvésre nehezen lendülő természete szinte rámutat arra, hogy a lélektani hatás elemzésére esik a feladat derekas része. I. A) Általános hatások. Ma már egészen bizonyos, hogy a Taine milieuelméletével a szellemi s kivált irodalmi alkotásoknak csak jelentékeny része magyarázható meg, s nem valamennyi kivétel nélkül. Igaz, hogy a magyar irodalom történeténél csattanóbb bizonyító példát a milieu-elméletre keresve se lehetne találni. A magyar költészetben túlnyomóan sok az oly alkotások száma, melyek a Taine módszerével magyarázhatók a legkönnyebben. Ennek azonban sajátos és igen jellemző okai vannak. A magyar irodalom ugyanis jobbára a nemzet politikai eszményeinek, vágyainak vagy keserűségének a hűséges szószólója. Ugyanazok az eszmék, ugyanazok az érzelmek ihletik a lantost, mint amelyek kivívására állandóan villogtatta kardját a hadvezér, vagy amelyek megvalósításáért küzdött az államférfiú. Ez eszmék, ez érzelmek nemcsak közösek, de — kivált költészetünk bimbóba szökkenése, a XVI. század óta — éppen nem változatosak. A magyar nemzet alkotmányos szabadságának törvényes önállóságának megvédése képezi állandóan a magyar politikai élet legfontosabb, szinte egyetlen feladatát. Ész, erős oly szent akarat ezért sorvadoznak egy átoksúly alatt. Ezért szakadt meg annyi hű kebel. Innen van vértanúinknak szinte meg nem szakadó sora. Longa est post me ordo idem potentium, — mondta a római hős. Pedig mintha nem is egy római katona, hanem a magyar Martinuzzi mondta volna. Ez egyhangúság, mely irodalmunkat s politikánkat egyaránt jellemzi, nemzetünk szomorú végzete, művészi életünknek tagadhatatlan fogyatkozása. De örök dicsősége politikánknak, nemzetünknek, hogy százszor is leverve, újra talpra állott s mintha csak most, mintha csak ez egyszer verték volna le, újra csak ott kezdte sisyphusi művét, alkotmányos szabadságának és önállóságának követelését, ahol a győztes nyers erő elfojtotta. Épp ezért sajnálatraméltó eltévelyedésnek minősíthető az a fennhéjázó társadalmi és irodalmi irányzat, mely szellemi életünknek minden fogyatkozását az okot elfeledve, vagy inkább meg sem értve — a túlzott magyarkodásnak a rovására ír. Igaz, hogy sajátságos politikai helyzetünknél fogva a magyar költészet legkifejezőbb symboluma a lantnak az ország kardjával és törvénykönyvével összefűződő képe. Mi azonban ebben a körülményben nem a magyar nemzeti szellem egyhangúságát látjuk, hanem látjuk a magyar nemzet hajthatatlan szabadságszeretét, államot alkotni tudó és fenntartani alkalmas vaserejét. S az is igaz, hogy irodalmunk a faj irodalma, hősei typikus hősök, s nem annyira egyének, a mint ezt Riedl Frigyes a Kultur, der Gegenwart megfelelő helyén találóan kifejtette. Mi ebben sem szegénységet, elmaradottságot látunk. Ha nem látjuk azt az okos magyar nemzetet, azt a politikai savoire fairét, amelyik világosan tudja, hogy csupán ezen típusok, ezen faji jellemvonások szakadatlan előteremtése által válik érdemessé arra, hogy az ú. n. nyugati műveltség nélkülözhetetlen s így életre érdemes tagja legyen. Különösen illik a Taine elmélete irodalmunk arany korszakára, a népies nemzeti irányú költészet kifejlődésére s ebben a Petőfi János vitézére és az Arany Toldijára. Mert egészen nyilvánvaló és megállapított igazságot ismételünk, mikor hangsúlyozzuk, hogy Toldi bizonyos tekintetben ugyanazon hatások alatt érlelődött meg, mint amelyek a János vitézt is életre hívták. Oly természetűek ezek a hatások, amelyek a kor valamennyi irodalmi alkotásán szemünkbe tűnnek. Általános hatásoknak is nevezhetjük őket éppen az imént mondottaknál fogva. Független hatásoknak is mondhatók, mert hisz a János vitéz nélkül is rányomták volna a maguk bélyegét Toldira. Melyek ezek a független, általános hatások ? A kor ismerete ad erre nézve felvilágosítást. Ezúttal e hatásoknak csak a puszta felsorolására szorítkozunk, minthogy egyrészt ezek ismeretesek, másrészt pedig fő feladatként a közvetlen, a Petőfiből s éppen a Petőfi János vitézéből kiinduló hatások felkeresése és megvilágítása áll előttünk. A negyvenes évek vége felé a reformkorszak eszméi a nemzet egész életét áthatották. E tekintetben tárgyunkra nézve különösen annak az ismerete bír fontossággal, hogy a nép politikai és erkölcsi értékének a felismerése már nem egyes elszigetelt jelenségekben nyilatkozik meg, hanem mindenkor és mindenütt. Betű szerint még mindig a nemesség a nemzet. De a lényegben már ott áll hatalmas tényezőként a nép is. Országgyűléseinken a szó nem a nemesi kiváltságok sérthetetlenségéről folyik, hanem a nemzeti haladásról, a nemzeti reformokról, amelyek természetesen a népnek is szólaltak A jobbágyság fölszabadítása most már nem csupán Opportunismus nemzetgazdasági elv (mint Széchenyinél, ki a nemzeti vagyonosodás szempontjából sürgette ezt), nem is csak azért sürgős, hogy ez által alkotmányunkat erősítsük (mint Kossuth javasolta), a kor hangulata már a Wesselényi felfogásához közeledett: fel kell szabadítni a jobbágyot, mert ember. Többé nem eszközi értéke volt a népnek, hanem önértéke. Nem ezért vagy azért, nem taktikai szempontoktól vezetve volt égető szükség a népszabadság, hanem önmagáért, a benne rejlő értékes tulajdonságok szabad kifejlődhetéséért. Messzire vezetne ennek a részletes igazolása. Tény az, hogy a nép önmagáért vált értékes és becsült tényezővé. S e tekintetben irodalmunk a magyar nép legelső és legönzetlenebb méltatói közé tartozik. Kölcseytől kezdve egész seregírónk sürgeti a népköltészet tanulmánya 476