MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 52. ÉVFOLYAM (2003)
2003 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - CSÁKI TAMÁS: Árkay Bertalan és Peter Behrens bécsi mesteriskolája
85 1926-30 közötti, ill. 1914 előtti építészeti folyóiratokból, kiadványokból ugyanazon kéz által készített feljegyzések, skiccek: BTM Ltsz. n. A Die Architektur des XX. Jahrhunderts, az Architektonische Monatshefte, a Moderne Bauformen háború előtti, illetve a bécsi Der Architekt mellékleteként publikált Aus der Wagner-Schule 1903-07 közötti számaiból, pl. a következő épületekről: Martin Dülfer: Színház, Dortmund (1903-04); Etel Saarinen: az 1900. évi párizsi világkiállítás finn pavilonja; Hermann Billing karlsruhei lakóházai; Hendrik Petrus Berlage: Tőzsde, Amsterdam (1897 u.); Hans Poelzig: Bérházcsoport, Breslau (1907-08). A bécsi építészek művei közül: Ohmann: Hotel Central, Prága (1899-1901); Olbrich darmstadti épületei; Hegele: a Zentralfriedhof kápolnája, Bécs (1900 után); ill. a Wagner-Schüler Wunibald Deininger villaterve (1901). 86 Ezeket a terveket mutatta be az említett 1926. decemberi esseni kiállításon, melynek anyaga az egykorú sajtóhíradások szerint nagyjából megegyezett az iskola márciusi, berlini tárlatán kiállítottal, így valószínű, hogy a tervek az utóbbi dátumot megelőzően születtek. L. Berns i. m. 1926. XI. 29. 87 Árkay Aladár 1924-ben nyerte meg a templom, majd a következő évben az azzal egy téren elhelyezni kívánt városháza tervpályázatát. 1925-26-ban már mindkét épületnek készen voltak az építtető által elfogadott tervei - a városháza építkezése 1926 májusában már meg is indult -, melyek semmilyen kapcsolatot nem mutatnak a bécsiekkel. Az ötezer fő befogadására tervezett templom terveit 1934-ig előbb az idősebb, majd az ifjabb Árkay hétszer is átdolgozta, annak alapkoncepciója azonban mindvégig változatlan maradt. L. dr. Rózsás József: A mohácsi fogadalmi emléktemplom. Mohács 1995, 21-27. 88 BTM Ltsz. n. Helyszínrajz, földszinti és emeleti alaprajz, nyugati, keleti és északi homlokzatok fénymásolatai. L.l.200. Felirat: „Gedächstmuißkirche mit Pfarrhaus und Rathaus für die Stadt Mohács in Südungarn". BTM 68.120.6. Az 1926-os tervek alapján 1958-ban kidolgozott távlati kép. Pausz kartonon, szénrajz. Jelzés nélkül. 89 A katalógustétel szövege: „Kirche und Stadthaus für Mohács in Südungarn - Raumbildende Platzgestaltung, Zusammenfassung und doch Trennung der einzelnen, für bestimmte Zwecke vorgesehenen Gebäude. In der Formgebung bereits Einfluß des Orients." L. Peter Behrens und seine Wiener Meisterschule, i. m. 27. t. 90 George R. Collins-Christine Crasemann Collins: Camillo Sitte and the Birth of modern City Planning. New York 1965, 50—53. Sitte művének hatása az 1920-as években épült egyes bécsi városi szociális lakóegyüttesek beépítési módjában is érvényesült, pl.: Hoppe & Schöntal, Theiss & Jaksch, Krauss & Tölk: Sandleitenhof. 1924. L. Blau i. m. 1999, 330-332. 91 Clemens Holzmeister: Architekt in der Zeitenwende. Selbstbiographie. Salzburg-Stuttgart-Zürich 1976, 19, 30-31. Holzmeister „pompás" krematóriumát Árkay Aladár idézett cikkében Bécs legjelentősebb háború utáni épületei között említette. L. Árkay Aladár: A bécsi szociális építkezés, i. m. 2. 92 BTM 68.140.2./6-7. Két távlati kép, szénrajz pauszon. Felirat, jelzés nélkül. Meghatározásuk az esseni katalógus leírása alapján: „Haus am Meer in Sizilien - Klar steht der Kubus dieses einfachen Hauses in der Landschaft, Terassen und Treppen verbinden Haus, Gelände und Meer." L. Peter Behrens und seine Wiener Meisterschule, i. m. 77. 1. Valószínűleg ezekhez a tervekhez tartozik egy hasonló formátumú, szintén jelzetlen, villabelsőt ábrázoló szénrajz is: BTM 68.140.4. A hagyatékban egyetlen, a fentiekkel kapcsolatba hozható alaprajz, homlokzat sem lelhető fel; lehetséges, hogy Árkay nem is készített ilyeneket és a „Szicíliai ház" inkább az építészeti grafika, mintsem az építészeti terv kategóriájába sorolható mű. 93 Pozzetto i. m. 1980, 17-18. Pl.: Emil Hoppe: Itáliai ház, 1902; Wunibald Deininger: Ház a tengernél, 1903; Marcel Kammerer: Ház Capri szigetén, 1907. Uo. 140-142. t. 94 BTM 68.68.1-6. Alagsori, földszinti, emeleti és padlás alaprajzok. Alternatív emeleti alaprajz. L=l:200. Délnyugati homlokzat. L=l:100. Pauszitus. Felirat: „Fehérvári úti városi bérház terve" A homlokzatterv hátoldalán utólagos jelzés „Árkay Bertalan". A tervsorozatban nem szerepel a tervezési feltételekben előírt 96 Gyáni Gábor: Bérkaszárnya és nyomortelep. Budapest 1992, 107-139. 97 Fővárosi Közlöny 1926,1857-1860. Budapest Székesfőváros Elektromos Művei igazgatóságának 1926. évben tartott üléseiről felvett jegyzőkönyvek. Magyar Elektrotechnikai Múzeum. (továbbiakban ELMÜ ig. jkv.) 1926/XII/681. 98 ELMÜ ig. jkv. 1926/111/53. 99 VL XLVIII. 1926, V. 5,5. 100 A tervpályázat és az építés iratainak nagy része hiányzik a BFL székesfővárosi tanácsi iratai közül. A programot a pályázat győztesének - a kiviteli terv elkészítéséhez - adott utasítások és a pályatervek összevetése alapján lehet hozzávetőlegesen rekonstruálni. Az utasítások: Deutsch Lajosnak, a vállalat vezérigazgatójának levele a kelenföldi telep üzemvezetőségéhez, 1926. VII. 20. BFL IV. 1407. b. 11-105412/1926. Rerrich Béla 1926. augusztusi dátumot viselő terve: BFL Tervtár XV. 322/143 alatti tervsorozat 49, 52, 55, 58, 59. sz. tervei. A program olyan részletekről is gondoskodott, mint a betegek számára létesítendő elkülönített fürdőhelyiség, vagy a rendkívüli üzemi esemény alkalmával a munkások riasztására szolgáló jelzőrendszer. 101 Fontos különbség volt a kisebb lépték és az, hogy itt - Béccsel ellentétben - középosztályi lakások is épültek. 102 A bizottság tagjai voltak a székesfőváros részéről: Buzáth János alpolgármester, a tanácsi II., IX. és XII. ügyosztályok vezetői Kabdebó Gyula, Borvendég Ferenc és Liber Endre, a középítési bizottság két építész tagja: Császár Ferenc és Cziegler Géza, továbbá Bárczy István és Quittner Ervin, az ELMÜ igazgatója, Deutsch Lajos, a kereskedelemügyi minisztérium építész képviselője: Noszlopy Kálmán, a MMEE részéről Müller Pál, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségét Lechner Jenő, a Budapesti Mérnöki Kamarát pedig Orth Ambrus képviselte. L.: BFL IV. 1407. b. a-73901/1926. További ismert pályázók: Neuschoss-Knüsli Kornél és Gyenes Lajos, Lechner Lóránt, Bayer Lajos, Maróthy Kálmán, Zombory József, Barát Béla és Novák Ede, Feszely Sándor és Beke Ferenc, ill. Vágó László. L.: VLIII. 1926, VII. 1. A díjazott tervek: MÉ XXVI. 1926, 7-8. 16-19. 103 Az oktogonra néző szárny kialakítása erőteljesen hasonlít a Hubert Gessner tervei szerint 1924-26 között épült bécsi Reumann-Hof főhomlokzatának elrendezéséhez. L. Friedrich Achleitner: Bauten von Wagner-Schülern in der Zwischenkriegszeit. In: Uő: Wiener Architektur. Zwischen typologischem Fatalismus und semantischem Schlamassel. Wien 1996, 44-50. 104 ME XXVI. 1926, 7. 18-19. A hazai viszonyok kritikája kapcsán a magyar építészeti sajtó is gyakorta hivatkozott a bécsi szociális lakásépítés példájára. Pl.: Csécsy Andor: A bécsi lakásügyek tanulságai. ÉI-ÉM XIII. 1926, I. 1, 15; Bierbauer Virgil előadása a bécsi lakásépítésről. ÉI-ÉM XIV. 1927, XI. 15,175; Komor János: Kislakásalaprajzok megítélése. TF I. 1928, 67-76. 105 Feszely Sándor és Beke Ferenc, valamint Maróthy Kálmán megvett tervei. MÉ XXVI. 1926, 7-8, 20-21. 106 Sós Aladár: A Hengermalom utcai bérház. MÉ XXVIII. 1928, 9, 26-33. Ezekhez járult még egy, a tervezéskor előre nem látható körülmény: mivel az ELMÜ tisztviselői nem kívántak ilyen, a várostól túlzottan távol eső helyre költözni - ahol „a városi kultúrának nyomai még alig találhatók fel" -, a vállalat a jobb lakások többségében is csak munkásait tudta elhelyezni, helyszínrajz és metszet, valamint hiányzik a jelige is. A terveket Árkay a munkáit felsoroló mindkét, a BTM számára összeállított listára felvette, szerzőségét a kezdő építészre valló, alább elemzett megoldások is bizonyítják. Árkay Bertalan csak 1928 szeptemberében nyert felvételt a Budapesti Mérnöki Kamara tagjai közé. L.: MMEEK LII. 1928. IX. 21, 268. 95 Blau i. m. 1999. A „Hofok" Frankfurt vagy Berlin Siedlungjaival ellentétben nem a városon kívül épült nagy kiterjedésű, viszonylag alacsony lakósűrűségű telepek, hanem a hagyományos városi bérházakhoz jobban hasonlító, a meglévő városszövethez kapcsolódó, több telek nagyságú területeken emelkedő ún. „szuperblokkok" voltak. A tágas udvarok köré rendezett, nagy emeletszámú lakóházakban kialakított lakások ugyan nem voltak olyan jól felszereltek, mint németországi társaik, ezért azonban az épületegyütteseken belül elhelyezett közösségi létesítmények sora kárpótolta a lakókat. 56