Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja 1370-1395 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1885)
ELSŐ FEJEZET. MÁRIA GYERMEKKORA (1370-1382)
MÁRKI SÁNDOR Tízezer négyszög myriaméternyi örökség ; olyan, milyen — Oroszországot kivéve — ma sincs Európában : "Boldog és nagy, gazdag és hatalmas, Mely parancsolt a sebes Dunának.» E szép örökséget teljesen ép azon év végén kapta meg Nagy Lajos, melynek elején második gyermeke született. «Annak okáért örül az én szívem és örvendez dicsőségem: még az én testem is bátorságban nyugszik.» — Ez az idézni kezdett zsoltár folytatása. S Lajosnak szíve kétségkívül örült is, midőn felesége, a nagy szépségéről híres Erzsébet csókra nyújtotta csecsemőjét ; de aligha nyugodott teste bátorságban, mert ő, a király, fiút, trónörököst szeretett volna karjaiba zárni; a pólyából azonban leány, második leánya mosolygott reá. Ki nem hitte akkor, hogy «kies helyen» esett a kis teremtmény sorsa; s ki hitte volna, hogy a neki jutott «szép örökség» alatt nem a korral járó családi boldogságot, hanem egy hatalmas birodalom koronáját kell érteni? Ki hitte volna, hogy a szerelmében boldog anya tizenhat év múlva úgy sóhajtson fel, most született gyermeke előtt, ahogy azt a költő adta ajkaira : «Ah, uralom, hatalom, kincs, egy sem függ a halandó Embertől, maga kénye szerént tesz ezekkel a Végzet. Számkivetés, börtön, nyomorúság, gyász, a halálnak Számtalan új neme, — száz sanyarúság: mind vele jár az Emberi sorssal; s téged ezeknek mind kitevések, hogy szültelek Épen az által tette ki, hogy uralom, hatalom, kincs lett a része; hogy atyja, a király, tizenkét év múlva, «fiúörökös vigasza nélkül,» szállt sírba s hogy, kis nénje I LORENZO DE MONACI : Carmen seu história de Carolo n. cognomento Parvo. (Fl. Cornelius kiadása: Chronicon de re bus Venetis. Velencze, 1758. -- 333. 346—331. o. A verseket mindenütt saját fordításomban közlöm.