Magyar Állatorvosok Lapja, 1979 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 9. szám - Nagy Béla - Antal Árpád - Rátz Ferenc: A borjak cryptosporidiosisának magyarországi előfordulása

NAGY B. és MTSAI: BORJÚ-CRYPTOSPORIDIOSIS 587 3. kép. A bélhámsejtek felületéhez szorosan kapcsolódó trofozoita (T) és gametocita (G) Ultravékony metszet, eredeti nagyítás 32 200 x végzett immunofluoreszcenciás vizs­gálata negatív eredményre vezetett. Az egyik elhullott és az élő álla­potban érkezett borjúnak Giemsa sze­rint megfestett csípőbélkenetében át­lagosan 3—4 pm átmérőjű, vékony udvarral körülvett, gömbölyű vagy tojásdad alakú, rendszerint apró, sö­tétkék vagy piros szemcséket tar­talmazó, a hámsejtekhez szorosan kapcsolódó, néha azokba beépülni látszó képleteket lehetett felismerni. A friss hulla csípőbélmetszetének fénymikroszkópos vizsgálatával a bél­­bolyhok megrövidülését és megszé­­les­edését, esetenkénti fúzióját, a propriának és a submucosának mo­nonukleáris sejtekkel való fokozott beszűrődését és a Lieber­kühn-kr\\)tkk megnövekedését lehetett megfigyelni (1. kép). Az egyébként épnek tűnő bélbolyhok csúcsán és oldalán jelleg­zetes, 3—4 pm átmérőjű kerek kép­letek voltak, amelyek a kefeszegélybe ágyazódtak (2. kép), csakis extra­­cellulárisan fordultak elő. A Lieber­­to­m-kriptákban hasonló képleteket nem találtunk. Elektronmikroszkópos vizsgálattal ezek a képletek a cryptosporidiumok különböző fejlődési alakjainak bizo­nyultak (3., 4. és 5. kép). Jellemző volt rájuk, hogy a mikrobolyhókat elpusztítva a bélhámsejtek mem­bránjához elektrodenz zónával csat­lakoztak, a bélhámsejtekhez szoro­san tapadtak. A bélhámsejtekhez ta­padó protozoonok mellett a mikro­­bolyhok igen gyakran megnyúltak, néha deformálódtak, a hámsejtek ci­­toplazmájában szembeötlő jellegze­tes ultrastrukturális elváltozás azon­ban nem volt. További finomabb el­változások megítélésére a halál be­állta és a fixálás között eltelt kb. 10 perc miatt, a készítmény nem volt alkalmas. A mikrobolyhok közé ágyazódott cryptosporidiumok fala minden eset­ben kettős rétegű volt, a citoplaz­­májuk általában egyneműnek lát­szott, máskor bennük magot, mag­­vacskát és elektrodenz poliszacha­­rid granulumokat (3. kép), néha pe­­dig egymástól jól elkülönülő, saját membránnal, maggal, sejtszervekkel bíró, jellegzetes kifli alakú merozoi- 4. kép. Schizonta, négy merozoitával (egyik köldökszerűen befűződött) Ultravékony metszet, eredeti nagyítás 32 200 X

Next