Magyar Cserkész, 1943-1944 (25. évfolyam, 10-21. szám)

1944-02-01 / 10. szám

Az állatok mechanikai műszerei A „Magyar Cserkész“ október 15-i számában röviden meg­emlékeztem arról, hogy miben tökéletesebbek az állatok az embernél. Most per­ig elviszem cserkészbajtársaimat az állatok világába, hogy megismerkedjünk azokkal a csodálatos álla­tokkal, melyek a legtökéletesebb mechanikai műszerekkel vannak felszerelve már ősidők óta, tehát rámutathatok arra, hogy az ember csak kontárkodik ezen a téren is találmányai­val s csak azt fedezi fel, ami már az Úristen teremtményeinél addig is megvolt. Elmondhatjuk tehát nyugodtan, hogy semmi sem új a nap alatt. A kőkorszak embere a maga kezdetleges szerszámaival sok tekintetben mögötte állott a kora fejlettebb állatvilágá­nak. Német tudósok kameruni majmokat figyeltek meg termé­szetes környezetükben és megállapították, hogy életük csak­nem tökéletesebb volt, mint az ősember élete, ügyes kőszer­számokat készítettek maguknak, melyekkel a kemény diókat feltörték. Éles kövesükkel a fahusángokat megfaragták, hogy azzal a magas fák gyümölcseit kényelmesen leüthessék. Tán­coltak, s még­hozzá háromnegyedes ütemben valóságos val­óért roptak, nevetgéltek s valósággal beszélgettek egymással a maguk nyelvén, sőt karénekük is volt, ami azonban már nem éppen kellemes dallamú volt az ember számára. Tény az, hogy mindazokat az életm­egnyilvánulásokat, amiket még ma is megtalálhatunk egyes visszamaradt vad népek életében, a majmoknál is megtalálhatjuk. A majom nem eszi meg az elöregedett apját, az afrikai és ausztráliai bennszülötteknél, emberevőknél ez ma sem megy ritkaság számba. No de ne beszéljünk a vademberekről. Maradjunk az európai kultúrember életénél. Mint Franco biológusunk szé­pen kimutatta, az orvosi műszerek nagy része a madarak cső­rének utánzatából keletkezett. Ha jól szemügyre veszitek az ábra képeit, azonnal fel fog tűnni ez a­ hasonlatosság az állati szerv mechanizmusa és az orvosi eszközök között. Az Fristen tehát jóval előbb megteremtette az állatok szervezeté­ben azokat az eszközöket, amiket a modern kor műszerészei nagy munka és töprengés után eszeltek ki. Az ember szervezete nem minden téren a legtökéletesebb, noha a teremtés koronájának nevezzük. Sok olyan dologra nem vagyunk képesek, amire egyes állatok. Mennyivel töké­letesebb szeme van például a rovaroknak, a sasoknak, mily csodálatosan tökéletes szaglóérzéke a méheknek és még sok más és más dolgot is felemlíthetnék. Ha tehát műszereink nem éppen tökéletesek, kénytelenek vagyunk azokat találmányok­kal kiegészíteni. Alig pár évtizeddel ezelőtt fedeztük fel a mikroszkópot, hogy szemünk látóképességét csak annyira növeljük, hogy legalább oly tökéletesen tudjunk látni, mint egy bogár, amely az emberi szem előtt láthatatlan spórát is jól megláthatja. Vájjon feltaláljuk-e még azt az eszközt is, mellyel a sötétben is úgy fogunk tudni látni, mint a bagoly, denevér, vagy macska? A fúrószerszámunk ott található a tengerben a narval hegyes orrában, a fűrészünk pedig a fűrészhal orrmányában. A hörcsög véső alakú fogával éppen úgy gyalulja a fát, mint az asztalos a gyufájával. Az erdő nagyszerű ácsa, a harkály kopácsolja, farigcsálja a fát és hosszú nyelvével, mint egy dugóhúzóval, szedi ki a pajort a fa kérge alól. Jóformán alig találunk szerszámot, amelynek mása ne volna az állatok vi­lágában. Ha pedig a háború borzalmas fegyvereit és védelmi be­rendezéseit hasonlítjuk össze az állatvilág efféle berendezke­désével, meghal a vér is ereinkben és önkénytelenül felkiáltunk: Nini! Hiszen ez mind csak szolgai utánzása az­ állatok régi és kipróbált fegyverzetének. A katonák drótakadályt vonnak állásaik elé, nos a sün disznónak elég a bőrét felborzolnia ahhoz, hogy hatalmas tüskés­ akadály védje meg testét a támadójától. A most folyó modern háborúban még csak most alkalmazzák másodízben a terepszint és az álcázást. Kell-e tökéletesebb álcáz­ás, mint a lepke és rovar, de más állatcsoportokban is gy­akori mimikri, amikor az állat ügyesen száraz ágnak, avagy levélne­k álcázza magát, hogy az ellenség előtt elfedje testét. Sokat olvasunk mostanában a ködösítésről. A tengeri hajó, repülőgép, magából kibocsátott füsttel, köddel vonja be a környezetét, hogy abban kedve szerint manőverezhessen. Nos kérdem, vájjon a tintahal nem ugyanazt csinálja már év­ezredek óta a tengerek vizében? A gázháború az állatvilágban már évezredek óta dívik. Kis állatok nagy fegyvere ez a magukból kilö­vett gáz és mé­reg. Még a primitív növényvilág is ekképpen védekezik. Gon­doljünk csak a pöffeteggombára. A teknősbéka páncélja, avagy a csigáknak a csigaháza a legbiztosabb páncélkocsiknak a mása. De a szarvasbogár ■ollója elvághatja a drótakadályokat. A legerősebb állati pán­célt is megfúrhatja, tönkre teheti más állatok megfelelő szer­vezeti mechanizmusa. A középtenger déli részén a tengerben, élő Argonauták valóságos kis tengeralattjárók. Ha csendes a tenger, úgy a víz tükrén vadászgatnak és eveznek kis csónak testükkel, ha viharos lesz a tenger, akkor megtöltik vízzel testük tartályait és lemerülnek a víz alá. A tengeralattjáró tehát éppen olyan utánzat, mint­ a re­pülőgép, mellyel az ember a madarakat utánozza, a vitorlázó repülést pedig egyenesen lemintázta az ember a sirályok, gólyák és sasok művészetéből. Azt szoktuk mondani, hogy a mai művelt emberi kort az elektromosság jellemzi. Amikor még nem volt tisztában az emberiség az elektromosság fogalmával, vájjon hogyan tudta megmagyarázni az elektromos rajának az ülését, mely az em­berre is bénítólag hat, sőt nagy feszültsége miatt halált is jelenthet. Ma már tudjuk, hogy az elektromos rája testében valóságos elektromos battériák vannak felsorakozva, tehát az állatvilág régebben rendelkezett elektromossággal, mint ii homo sapiens. Ha pedig még hozzávesszük, hogy egyes halak a tengerben világítanak is, másoknak csodálatos oldalszerve valósággal úgy működik, mint a rövidhullám­ készülék anten­nája, akkor a fotocella berendezése sem lesz új az állatvilág­ban és még sok oly dolog, melyet csak ezután akar az emberi­ség felfedezni. Értékes állatmegfigyelők azt is megfigyelték, hogy a han­gyák beszélgetése Morse jelekből áll. Megfigyelték, hogy­­így hangya, amidőn útjában hatalmas élelemmel találkozott, me­lyet egyedül nem bírt volna bevinni a hangyabolyba, elindult társakat keresni. Amikor összetalálkozott egy-egy társával, elkezdett lábaival azoknak a fején dobolni valami csodálatos ritmusban, melyből hangyatársai megtudták, hogy segítségre van szükség, menjenek tehát segíteni az élelem elcipeléséhez. Ez amelyikkel csak találkozott, a Morse beszédből pontosan meg is tudta, hogy­ merre kell mennie és mi a feladata. Mind megtalálta a magyarázat után az élelmiszert és közös erővel el is cipelték. Ne gondold azonban cserkésztestvérem­, hogy csak te jársz e földön iskolába, avagy római és görög elődeid. A termesz hangyák apró fiatalsága már évezredek óta jár iskolába. A termesz hangyáknak hatalmas földpalotáiban külön iskola­­terem áll a fiatalok rendelkezésére, ahol öreg termeszek ta­nítják ki őket az élet fogásaira. Csak úgy nagy általánosságban és felületesen futottam át az állatvilág életén, hogy meríthessünk valamit belőle. Még azonban mennyi csodálatos dolog van életükben, amit még nem ismerhettünk meg s aminek kikutatása a ti feladatotok lesz. Mindez azonban ne kedvetlemtsen el titeket egy pilla­natra sem, mondván, minek tanuljak, ha nem leszek úgy sem tökéletesebb az állatnál. Nem úgy van. Az ember mégis csak a legtökéletesebb lény a földön, mert gondolatait rendszerbe foglalja, mert egész életét a jó fogalmának kiművelésére tűzte maga elé ideául és erre az Isten tanította meg egy­szülött Fia által. És ha semmire másra nem lesz képes az ember ezen a földön, mint az összes állatok művészetét magá­ban egyesíteni, akkor is tökéletes formát ért el az ész által, mely akkor volna a legtökéletesebb, ha nem egymás ellen használná fel azt az ember. K­od­vány­i Ottó 2. 1 .\ n­autivisoroU »•» orvosi intis/vrek hasonlósága. . Pajzsos cankó. 7. Fregatt madár. 1i. Nagy bukó. 4. Kondor­­* keselyű. f*. Meggyvágó. 0. Nagy őrgébics.’ 7. Habos banka.

Next