Magyar Cserkész, 1944-1945 (26. évfolyam, 3. szám)
1944-10-15 / 3. szám
A INYA ÉS AZ HI1 Pista, a kíváncsi Vége volt az összejövetelnek. Az őrs tagjai felugráltak és kitódultak a folyosóra. Csak Pista maradt benn. — Bandi bá’! Szeretném, ha hazakísérhetném és az úton beszélne nekem a dunáról. Tetszik tudni, arról a német rangombról... — Igen, ennyit még én is tudok. A kívánságodat azonban nem teljesítem. Inkább legközelebb, az egész őrs előtt. Akkor hozok könyveket is. Képek nélkül úgysem értenétek meg -- tettem hozzá tekintélyem teljes tudatában. Egy összejövetel Azt hiszem, mondanom sem kell, Pista a legközelebbi összejövetel előtt, már egy órával nálunk volt. Ő akarta vinni a könyveket. Míg öltözködtem — láttam a szemem sarkából — belepillantott egyikbe is, másikba is. Persze, úgy, hogy ■én ne vegyem észre. Mert — ugy e — rút dolog a kíváncsiság. De meg is volt érte az. Isten büntetése! Láttam, hogy húzódott el arca, amikor meglátta, hogy a könyvek német nyelven íródtak. (Még a spenótot is jobban tűri, mint ezt.) Az őrs hasonlóképpen feszült hangulatban volt. Úgy határoztam, hogy csak a rendgyakorlatok után tartom meg az előadást, de nem vitt rá a lélek. Tehát ünnepélyesen megköszörültem torkomat és rákezdtem: , Mi fán terem a gumi? Azt hiszem, a gumi fontosságát az ember életében, mindnyájan tapasztaljátok. Alig születtetek meg, már volt egy gumiszivacsotok, amellyel mosdattak benneteket és elkísér egészen az aggkorig, amikor örültök, ha megpihenhettek egy jó, puha gumipárnán. Dehátt mi ez a fontos anyag. Nem más, mint bizonyos növények sűrű, tejszerű nedve. Ez az ú. n. latex, amelyet a gumifa megcsapolásával nyernek. „A buna jobb, mint a természetes gumi" — halljuk gyakran. Hogy ez valóban így van, azt szemléltetően mutatja képünk. A képen látható abroncsok egyenként 20.000 kilométert futottak. Láthatjuk, hogy e próba után a jobboldali bunagumin még egészen lemelkednek a bordázatok, míg a természetes gumiból készült köpeny már csaknem teljesen elhasználódott. A buna tehát közel kétszer olyan tartós, mint a természetes gumi. Igaz, hogy az ára még ma is négyszerese A nyert gumitejet központokba szállítják. Itt a tejnedvből a kaucsukot (Még ekkor sem gumi a neve.) melegítéssel kiválasztják. Az így elkészített anyag színe sárga vagy barna. Az 5-ös számú ábrán azt láthatjátok, hogyan viszi Szingapury Szilárd tisztes malagai gazda a kikötőbe kaucsuklemezeit, ahol azt 75—80 kilós kockákba sajtolják és hajóra rakva elszállítják. A gumi történetéből A labda, a „radír“ és az esőköpeny — Nos, mit gondoltok, mire használták legelőször a gumit,? — Autónak! — vetette el valaki a súlyt. — Nem! Labdának! Egy misszionárius, aki a XVI. században élt, így ír: „Az indiánoknak egészen különleges labdáik vannak, amelyek, ha földhöz vágjuk őket — ugranak!"■ Európában is sokáig kizárólag labdát készítettek a gumiból. De mi volt a második találmány? Most mindenki hallgatott, nem akarván megszégyenülni. — Hát a „radír"! Amellyel Pista éppen Jóska haját húzza. Nem hagyod mindjárt! Ezt egy híres angol kémikus, Priestley találta fel, 1770-ben. Egy alkalommal papíron gumit húzott végig és — csodák csodája — az minden ceruzavonást eltüntetett. A harmadik felhasználási lehetőség pedig az esőköpeny volt. Tehát meglehetősen régen rájöttek a gumi kitűnő impregnáló voltára. Igaz, ezeknek megvolt az a hátrányuk, hogy — borzalmasan ragadtak. Különösen a másik gumikabáthoz. Képzeljétek csak el, milyen érdekes lenne, ha a radírral „húzkodó“ Pista sziámi ikerré ragadna Jóskával — csőköpenyükkel. A jenki szerencséje — Mért ragadtak ezek a gumikabátok? És miért nem ragadnak a mostaniak? — Azért, mert ma vulkanizálják őket. — Az hogyan történik? — Nagyon egyszerűen. Kénnel keverik és hevítik... De ennek is megvan a története. Elmondjam? — Eli El!... — Hol, volt, hol nem volt, volt egyszer egy amerikai. Úgy hívták, hogy Charles Goodyear. Volt neki egy gumikabátja — jó ragadós — egy gumisapkája és egy gumierszénye, amelyben soha egyetlen cent sem mocorgott. Egy alkalommal ócska tűzhelyén kén port melegített. Valamilyen módon beleesett a kongó voltáról híres erszény. Mire észrevette, összekeveredett a kénnel és nem ragadt többé. Goodyear feltalálta a vulkanizálást. De nemcsak, hogy nem ragadt az iyen gumi, de még sokszorta tartósabb is volt... Ez a kép is bizonyítja a buna jó voltát. A képen látható gumicsövek 10 órán keresztül 200 fokos gőz hatásának voltak kitéve. Az eredmény látható : a természetes gumi felismerhetetlenségig deformálódott, míg a buna minden külső sérülés nélkül vészelte át ezt a szerfölött kemény próbát A megami A vulkanizált kaucsukot 1842-ben mutatták be először, Londonban. Azután sokáig nem történt semmi változás ezen a téren. Ekkor jött az első világháború, amelynek vége felé egyre nagyobb szerepet játszott a gépkocsi, Fritz Hoffmann német kémikus boroszlói laboratóriumában műgumit állított elő. A gyártmány azonban a háború után bezúduló olcsó gyarmati gumival nem tudta felvenni a versenyt. Mit tesz Churchill úr? Es most nagyon figyeljetek! A világgazdaságnak olyan kulisszatitkát fogjátok megismerni, amelyet eddig csak néhány közgazdász tudott. 1923-ban a világ gumijának több, mint háromnegyed része az Angol birodalom tulajdonában volt. Ennek tudatában Winston Churchill, az akkori gyarmatügyi miniszter, akinek nevét bizonyára mindnyájan nagyon jól ismeritek, a gumiárakat közel 500%-kal felemelte. Ennek az lett a következménye, hogy a műgumi újra versenyképes lett. Igaz, később a gumiárak újra leestek, de eddigre sikerült egy rendkívül célszerű eljárást kikutatni. A buna Nagy eréllyel akkor láttak hozzá a műgumi előállításához, amikor a Német birodalom és a Szovjet önellátásra rendezkedett be. A Szovjet szeszből készített gumit, a németek kizárólag szénből és mészből. A gyártási folyamat azonban olyan bonyolult, hogy meg sem kísérlem elmondani. Jó-e a buna? A buna gumi jobb, mint a természetes! Csupán drágasága a babája. Ma azonban, amidőn a háborít, kényszerhelyzetet teremt, a drágaság nem lényeges, csak a tartósság a fontos. Ennek a követelménynek pedig a buna tökéletesen megfelel. -- Hopp! De most látom! Elmúlt az óra! Fickók! Ti tudtátok, hogy rendgyakorlatot akartam tartani! T. Szabó Endre -lávában ilyen kocsin szullítják a t*umi tejet (latexnt) a gyűjtőközpontba, ahol továbbfeldolgozásra kerül. (Walter Pahl: „Weitkamp um Rohstoffe** c. könyvéből) A gumi Európába került. Tisztítás után vulkanizálják, így készül a gumisarok. (Kampf um Kautschuk) A legkorszerűbb bunygyártó gép