Magyar egyháztörténeti vázlatok 29. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2017)
2017 / 3-4. szám
147 Patrick Flood amerikai konzul összekötői szolgálata Mindszenty bíboros mellett tene ez a feladat egy külügyi tisztviselőnek. Mindszenty ekkor elfogadta, hogy a korábbi kötelezettség vállalása már nem köti. 1967 októberében, amikor a bíboros a nagykövetségről való kisétálását fontolgatta, arra kérte Tedet, további utasításokig legyen az emlékiratok „végrehajtója/letéteményese”.135 Ebbe Richard Tims engedélyével Papendorp akkor beleegyezett. Mivel Mindszenty végül nem távozott, ez a megállapodás elévült. (Válaszában Lisle nehezményezi, hogy Tims ezt a megállapodást nem terjesztette fel neki jóváhagyásra.) Később a bíboros olyan lehetőséget is említett Papendorpnak, hogy az emlékiratokat az USA kományára hagyná. Lisle kijelenti, hogy a nagykövetség vagy annak misszióvezetője lesz a megfelelő ideiglenes letéteményese bámely olyan tulajdonnak, melyet Mindszenty hátrahagy. Az állomány egyes tagjainak ez nem engedélyezhető. Az USA kománya nem fogadhat el semmilyen olyan megállapodást, amely alapján Mindszenty jogi értelemben rá hagyná az iratait. FLOOD, MINDSZENTY ÉS MSGR. SABO LEVELEZÉSE 1969 ELSŐ FELÉBEN Április 9-én Flood ismét levelet küld Sabónak: jelzi, hogy a Sabo által megadott új szám (a miseszándékokról) helyénvalóbb lenne, mint a korábbi. Elegendő, ha a miseszándékokat havonta egyszer vagy kéthavonta küldi meg. Flood ismét cáfolja a Sabo által Mindszenty egészségével kapcsolatban felvetett szóbeszédet.136 A fenti levelezésből kitűnik, hogy Mindszenty törődik az amerikai családokkal, ill. Flood leveleinek állandó eleme a megkapott anyagok nyugtázása, és a „közös barát” jókívánságainak tolmácsolása, továbbá az, hogy a saját részéről soha nem veti fel az emlékiratok ügyét. A joggal elvárt udvariasság mellett a levelezés fenntartásának vélhetően az is oka, hogy a nagykövetség tisztában legyen Msgr. Sabo szándékaival. Május 13-án Mindszenty közvetlenül ír Msgr. Sabónak 137: a kért miseszándékoknak eleget tett, és megkapta az újakat is. A bíboros olyan kéréssel fordul Sabo felé, amelyet eredetileg Spellman bíboroshoz szeretett volna intézni, aki időközben elhalálozott.138 Azt kéri, hogy a halála után azonnal kérje el a „házigazdáitól” az emlékiratainak négy kötetét, majd számos kiadóval beszélje meg a honorárium összegét, és a legjobb ajánlatot elfogadva, adja át nekik a kéziratot. Az emlékiratok az elmúlt tizenhárom év során a „bestseller potenciáljukból” sokat veszítettek, de ha nem is lehetséges annak a félmillió dollárnak az elérése, amire 1956-ba számítottak, mégiscsak befolyik valami, ami előmozdíthatja azon célok elérését, amelyeket a végakaratában kifejtett. A „Joseph” aláírású levélben Mindszenty a lehető leggyorsabb választ kéri Flood útján. A fentiek alapján 135 Az angol szövegben a „custodian” szó szerepel. 136 Msgr. Sabo az a levelezőpartner, aki a legmakacsabbul tér vissza a Mindszenty egészségével kapcsolatos híresztelésekre. 137 Amint azonban a III. Mellékletben elhelyezett május 22-i Flood-emlékeztetőből látni fogjuk: Mindszenty május 13-i Sabónak írt levelét nem terjesztették fel a Departmentnek. Flood csupán annak lényegét küldte meg. 138 Francis Joseph Spellman bíboros 1967. december 2-án hunyt el New Yorkban. Mindszentyvel együtt kreálták bíborossá, Mindszenty 1947-ben meglátogatta őt New Yorkban. Spellman anyagilag is támogatta Mindszenty karitatív műveit. Az amerikai követségi periódus idején Spellmantól remélte, hogy kiadja emlékiratait. Halálát követően fordult Msgr. Sabo Jánoshoz, s ez a folyamat vezetett ahhoz, hogy elhagyja a budapesti amerikai nagykövetséget.