Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
C - Csermák Antal György - Csermák Tibor - Csermely István, Woditska - Cserna Andor - Cserna János, Udvardy Cherna - Cserna Károly
312 világban számos ismeretterjesztő előadást tartott és a búza sűrű sorú vetését igyekezett terjeszteni. Állattenyésztési kérdésekkel is foglalkozott. Számos cikke jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban. — F. m. A szarvasmarha táplálkozása (Magyaróvár, 1891); A talajnak mélyművelése hazánkban (Magyaróvár, 1891); Újabb tapasztalatok a trágyázás körül (Magyaróvár, 1895); Az okszerű talajművelés alapelvei (Bp., 1896); Általános és különleges növénytermesztés (I —II. Magyaróvár, 1900 — 1901); A búzatermesztés hibái (Temesvár, 1902); A búza előveteményei (Temesvár, 1904); A gabonafélék termesztése (Kolozsvár, 1905); A zöldtrágyázás. .. (Győr, 1906); A műtrágyák okszerű alkalmazása (Győr, 1906); Az Alföld mezőgazdasági viszonyainak reformja (Bp., 1907). — Irod. Kertész Dániel: Cs. S. öröksége (Élet és Tud., 1954. 2. sz.). Csermák Antal György (?, 1774 ? — Veszprém, 1822. okt. 25.): zeneszerző és hegedűművész. Származása, életének körülményei tudományosan még tisztázatlanok. Bécsben tevékenykedett mint hegedűtanár, majd Mo.-ra költözött. 1795-től a pest-budai m. színtársulat prímhegedűse volt; működésének első évében hangversenyt rendezett a színházban. Gödöllőn Grassalkovich hercegnél hallotta játszani Bihari Jánost, a korszak legnagyobb hatású, cigány származású m. hegedűvirtuózát. Feltehetőleg megfordult Bécsben és Oroszokban is. Vándormuzsikusi évei során az ország legkülönbözőbb pontjain bukkant fel, így jutott el 1818 után Veszprémbe is, ahol a játéka nyomán Ruzitska Ignác táncokat jegyzett le tőle, amelyeket később kiadott a Magyar nóták Veszprém vármegyéből c. sorozatban. Élete végén súlyos alkoholizmusa folytán megőrült. Biharival és Lavottával együtt a verbunkos legjelentékenyebb képviselője mint hegedűművész és mint zeneszerző. Fő érdeme, hogy kísérletet tett a nemzeti kamaramuzsika, sőt a programzene megteremtésére, az elsők között próbálta átültetni a verbunkos stílust a nyugati műzenétől átvett formákba. — M. verbunkosok (korabeli gyűjteményes kiadványokban), táncok, rondók. — Irod. Ponori Thewrewk Emil: A magyar zene tudományos tárgyalása (1890); Bónis Ferenc: Cs. A. kamarazenéje (Új Zenei Szle, 1952). — Szt. Abonyi Lajos: A mi nótáink (r., Pest, 1864); Sziklay Ferenc: Hangzatka (r., Berlin, 1924); Csermák Tibor (Kaposvár, 1927. júl. 15.— Bp., 1965. nov. 14.): grafikus, rajzfilmrendező, Balázs Béla-díjas (1963). Oklevelét a bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n szerezte. 1951-ben került a filmgyártással kapcsolatba s 1957-ben rendezte Móricz Zsigmond meséje nyomán A török és a tehenek c. első önálló kisfilmjét. A Pirospöttyös labda c. lírai mesefilmjéért 1961-ben Velencében a gyermekfilm-fesztivál első díját nyerte. — I.f. A török és a tehenek (1959), Kismalac meg a farkasok (1959); Pirospöttyös labda (1961); Mackókaland (1962); A dal öröme (1962); Peti és a csodaautó (1963). Csermely István, Woditska (Aknaszlatina, 1862. jún. 6.— Sopron, 1928. júl. 22.): fémkohómérnök. A Selmecbányai Bányászati Rk.-n szerezte oklevelét. Tanulmányait az elektrotechnika és elektrokémia területén mélyítette el. Nagybányán 1887 —92-ben megtervezte és üzembe helyezte az első elektrolitikus rézművet. Az ő tervei alapján épült fel a Nagybányáról áthelyezett besztercebányai kincstári elektrolitrézmű is. Része volt a balánbányai rézkohó és a fiumei ólomkohó felépítésében. 1892-ben Besztercebányán működött, 1908-ban bányatanácsossá nevezték ki. Később Selmecbányán kohófőnök 1919. márc.-ig. — M. Elektrotechnika (1891). — Irod. Bány. és Koh. L. (1928). Cserna Andor (Bp., 1885. ápr. 24.—Bp., 1933. márc. 23.), újságíró, zenekritikus. Pályáját a függetlenségi Egyetértésnél kezdte, majd a polgári radikális Világ szerkesztőségébe került. Volt rendőri riporter, törvényszéki és tíz éven át parlamenti tudósító. 1913-tól Az Est szerkesztőségi titkára, majd haláláig zenei rovatvezetője. Számos zenei tárgyú könyvet írt és fordított, azonkívül összeállította a Wilde-, Beethoven-, Franco- és Tolsztoj-breviáriumot. Cserna János, Udvardy Cherna (Zámoly, 1795. jan. 7.—Heves, 1890. okt. 25.): mezőgazdasági mérnök, az MTA 1. tagja (1832). Tanulmányait a pesti Mérnöki Intézetben végezte s oklevelének megszerzése után 1821-ben uradalmi mérnök lett. Később Fejér, majd Heves vm. mérnöke. M. nyelvű műszaki irodalmi munkássága, különösen a reformkor szellemében írt mezőgazdasági mérnöki kézikönyvei úttörő jelentőségűek. — F. m. Gazdasági földmérő. . . (Székesfejérvár, 1825); Gazdasági vízmérő. . . (Székesfejérvár, 1827); Gazdasági regulatiók. . . (Pest, 1828); Cserna Károly (Kunszentmiklós, 1867. okt. 3.—Bp., 1944. jan. 14.): festő és illusztrátor. Tanulmányait a Mintarajzisk.-ban Greguss János, Székely Bertalan és Lotz Károly növendékeként végezte. 1889-től a Vasárnapi Újság illusztrátora volt. 1903-tól Münchenben tanult, hazatérése után főleg arcképeket és csendéleteket festett. 1906-ban Kairóban, majd 1916-ban újra Münchenben járt, innen hazatérve rajzoló-haditudósítóként