Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
P - Petrás Mihály - Petráss Sári - Petri Lajos, Pick - Petri Mór - Petrichevich Horváth Boldizsár - Petrichevich Horváth Dániel - Petrichevich-Horváth Emil, báró
Petrás 408 Gáborral és Toldy Ferenccel egész életén át kapcsolatban volt. Működése helyeiről, a csángó magyarok helyzetéről, életmódjáról küldött fontos tudósításokat. Sok segítséget nyújtott a tudós m. kutatóknak és utazóknak (Munkácsi Bernát, Szarvas Gábor, Rubinyi Mózes, Jerney János). Rablógyilkosság áldozata lett. Néprajzi vonatkozású cikksorozata a Magyar Nyelvőr 1874 — 81. évfolyamaiban jelent meg. — Irod. Veszely, Imets és Kovács utazása Moldva-Oláhhonban (Marosvásárhely, 1870); Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság (Csíksomlyó, 1931); Domokos Pál Péter —Rajeczky Benjámin: Csángó népzene (I., Bp., 1956); Petrás Mihály (17. sz.): forrófalvi kántor, naplóíró. 1671-től naplót vezetett a moldvai csángó magyarok helyzetéről. Ugyancsak ő írhatta az igen szép kézírással írt Forrófalvi Kéziratost is. — Irod. Veszely, Imets és Kovács utazása Moldva-Oláhhonban (Marosvásárhely, 1870); Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság (Csíksomlyó, 1931); Petráss Sári (Bp., 1888 —Antwerpen, Belgium, 1930. szept. 8.): operettprimadonna. A Vígszínházban lépett fel először, ezt követően a Népszínházhoz (1905—07) szerződött. 1907 — 10 között a Király Színházban játszott, ahol első sikereit érte el. 1910-től Bécsben, Berlinben, 1912-ben Londonban, majd amerikai színpadokon aratta legnagyobb sikereit. Később még két ízben vendégszerepelt Bp.-en (1915, 1927). Életét autóbaleset alkalmával vesztette el. — F. sz. Bronislava (Millöcker: Koldusdiák); Postás (Zeller: Madarász); Valencienne (Lehár: Víg özvegy); Angéla (Lehár: Luxemburg grófja); Lucy (Jacobi: Leányvásár); Örzsi (Szirmai: Mézeskalács). Petri Lajos, Pick (Szeged, 1884. jún. 8.— Bp., 1963. aug. 26.): szobrász. Bp.-en és Berlinben jogi tanulmányokat végzett, majd 1907-ben Teles Ede tanítványa lett. Első jelentős munkája Juhász Gyula mellszobra (1909). 1909-től 1922-ig megszakításokkal Brüsszelben élt. 1922-től szerepelt gyűjteményes kiállításokon. 1925—40 között számos pályázaton vett részt. 1935-ben készített Huszáremlékműve (Bp., Bástyasétány) a klaszszicizáló emlékműszobrászat egyik legsikerültebb alkotása. A felszabadulás után több állami megbízást kapott közterületen álló szobrokra (Üvegfúvó Sajószentpéteren; Fényes Adolf-portré Kecskeméten; Tisza Antalportré Szolnokon stb.). 1960-ban a Nemzeti Szalonban teljes munkásságát bemutató retrospektív kiállítása volt. 1963-ban a szegedi Móra Ferenc Múz. rendezett emlékkiállítást műveiből. Munkásságából kiemelkednek kiváló mesterségbeli felkészültségről tanúskodó, karakteres portréi (Szabó Dezső, Kodály Zoltán, Füst Milán stb.). — Irod. Végvári Lajos: P. L. kiállítása (Szabad Műv. 1950); Nagy Tibor: Három „öreg" művész (Szabad Műv. 1952); rt.: P. L. (Élet és Tud. 1963. 36. sz.) Petri Mór (Tasnádszarvad, 1863. júl. 11.— Bp., 1945. márc. 2.): költő, tanár. A bp.-i egy.-en 1889-ben tanári oklevelet szerzett. 1886-tól segédtanár, 1889-től r. tanár Zilahon. Ady Endrét is tanította. 1889 — 94 között szerk. a Szilágy c. hetilapot. 1894-től tanfelügyelő Szilágy vm.-ben. 1905-től a Vallás- és Közoktatásügyi min. tisztviselője. 1907-től Pest vm. tanfelügyelője. Több tankönyv (nyelvtan, stilisztika) szerk.-je. 1922 — 24-ben ismét a min.-ban dolgozott. 1929 — 34-ben a Petőfi-ház ig.-ja. Az Erdélyi Irodalmi Társ. és a Petőfi Társ. (1921) tagja volt. — F. m. Költemények (Bp., 1892); Szilágy vármegye monographiája (I —VI., Bp., 1901 — 04); Magyar szonettek (Bp., 1933); Vándor a kertajtónál (versek, Bp., 1936); Naplemente fáklyalángja (versek, Bp., 1941); Várballadák és modern balladák (Bp., 1943); A boldogság triolettjei (versek, Bp., 1943). — Irod. Schöpflin Aladár: P. M. versei (Nyugat, 1935); Alszeghy Zsolt: P. M. (Kat. Szle, 1935); Mihály László: P. M. (Napkelet, 1938.) Petrichevich Horváth Boldizsár (Kolozsvár, 1714. júl. 4. — ?, 1777. nov. 29.), erdélyi nagybirtokos, Doboka, Küküllő és Torda vm. táblabírája, többszörös ogy.-i követ és kir. biztos. 1753-tól haláláig az unit. egyház főgondnoka. 1725—73 közti szűkszavú naplóföljegyzéseit Lázár Miklós adta ki (Hazánk, 1888). Petrichevich Horváth Dániel (?, 1760 — Nagyszeben, 1842. jan. 25.): őrnagy, a magyar színészet pártfogója. 1809-ben részt vett a nemesi felkelésben. 1811-ben tagja volt a kolozsvári színház építőbizottságának. 1813-ban a színtársulat vezetője. 1814-ben egy főúri műkedvelő társaság az ő fordításában adta elő Korner Zrínyijét. Ezt a fordítást használták 1821-ben, a Kolozsvári Nemzeti Színház megnyitási ünnepén is, amelynek első számaként felszavalta Prológus c. költeményét. 1824 —26-ban a színház intendánsa volt. Több színművet írt és fordított. Petrichevich-Horváth Emil, báró (Dés, 1881. aug. 24.— Bp., 1945 eleje), politikus. Ügyvédi vizsgát tett és ügyvédi gyakorlatot folytatott Marosvásárhelyen. Élénken részt vett a politikai életben, az Erdélyi Szövetség egyik alapítója. 1917 — 18-ban