Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

S - Szentirmay Elemér, Németh János - Szentirmay Ödön - Szent-Istvány Gyula - Szent-Istványi József Gyula - Szentiváni Mihály

754 (versek, Kolozsvár, 1931); Városunk (novel­lák, Marosvásárhely, 1925); Ki kell mon­dani (versek, Kolozsvár, 1930); Ferenc te­kintetes úr (Kölcsey Ferenc életregénye, Bp., 1939); Nyers mérleg (versek, Kolozsvár, 1942); Vallomások (tanulmányok, Marosvá­sárhely, 1956); Harc az állandó színházért Marosvásárhelyen (Marosvásárhely, 1957)­ — Irod. Sárközi György: Sz.J. (Nyugat, 1930); Tamási Áron: Sz.J. (Erdélyi Helikon, 1930); Balogh Edgár: Sz. J. (Korunk, 1959.) Szentirmay Elemér: Németh János (Hor­pács, 1836. nov. 9.—Bp., 1908. okt. 3.): zeneszerző. 1854 — 62 között Nagylángon, Nagycenken, majd Adonyban gazdatiszt volt a Zichy, ill. a Széchényi család birtokán. Később Alsószentiványon gazdálkodott, ahol meleg barátság kötötte Vajda Jánoshoz. Már az 50-es évek elejétől foglalkozott kompo­nálással, csárdásai, dalai egyre nagyobb szám­ban jelentek meg. 1865-ben biztosítási tiszt­viselő, Pesten telepedett le. Ettől kezdve elsősorban népszínmű-dalbetétek komponálá­sával foglalkozott. A 80-as években az Orsz. Daláregyesületnek volt alelnöke. 1903-ban Cinkotára vonult vissza. A 19. sz.-i csárdás és népies műdalirodalom egyik legszínvonala­sabb képviselője volt. — M. Népszínművek zenéje: A falu rossza (Erkel Elekkel együtt, 1875); Sárga csikó (1876); Piros bugyelláris (1878); Nótás Kata (1879)­­;Az öregbéres (ISSI); A vadgalamb (1885); dalok: Csak egy széplány van a világon, Ucca, ucca, ég az ucca, Ez a kis­lány azt hiszi, Is-is-is, Gyászba borult az éle­tem, Sötét felhők beborítják az eget stb. kórus­művek, novellák, színművek. — Irod. Major Ervin: A népies magyar műzene és népzene kapcsolatai (Bp., 1930); Kerényi György: Sz. E. és a magyar népzene (Bp., 1966). Szentirmay Ödön (Arad, 1876. okt. 1.— Bp., 1953. jan. 18.): jogi író. Bírói szol­gálatot teljesített, 1926 — 30 között Bp.-en kúriai bíró, a közgazdaságtudományi karon egy.-i magántanár. Szerk.­/.­ volt a Dárday­féle igazságügyi törvénytárnak — M. A csőd­elhárítás (Bp., 1915); A katonai büntetőjog fej­lődése (Bp., 1916); A sorzálogjog (Bp., 1926) ; Az utóörökösnevezés (Bp., 1926); A valorizáció (Bp., 1927). Szent-Istvány Gyula (Vihnye, 1881. nov. 6. — Bp., 1930. okt. 15.): festő. Tanulmányait a Selmecbányai Erdészeti Ak.-n kezdte, majd félbehagyta, és 1901-ben a bp.-i Mintarajzisk. növendéke lett. A Képzőművészeti Főisk.-n Hegedűs László, Zemplényi Tivadar és Székely Bertalan tanítványa volt. 1909 — 14 között Münchenben Angelo Jank mesterisk.-ját látogatta. Sikerrel szerepelt a Sezession és a Glaspalast tárlatain. Az­­I. világháborúban orosz fogságba esett. Innen hazatérve 1921-ben visszament Münchenbe. 1922-től a bp.-i Iparművészeti Isk.-ban az alakrajz tanára volt haláláig. Képeinek fő témája a bányászok élete (Bányász lovakkal, 1926; Bányász-halál, 1928 stb.), melyhez oroszok­i élményei nyo­mán festett, vágtató kirgiz lovasokat ábrá­zoló kompozíciói járultak (Partizánok stb.). Több hazai és külföldi díjat nyert. Számos portréja közül legismertebb felesége arcképe. 1961-ben Sopronban emlékkiállítást rendez­tek műveiből. — Irod. Füredi Oszkár: Sz.­I. Gy. a bányászélet festője (Soproni Szle, 1964). Lyka Károly: Sz. Gy. (Művészet, 1930.) Szent-Istványi József Gyula (Gölnicbá­nya, 1854. ápr. 6. —Sopron, 1928. jan. 16.): bányamérnök, főbányatanácsos, főiskolai ta­nár. A Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Ak.-n 1877-ben szerezte meg oklevelét. Szélaknán, Istenáldáson, Finsterorton, Bren­nertárón és Hodrusbányán szolgált. 1902-től a Selmecbányai, ill. a soproni Bá­nyászati és Erdészeti Ak.-n a geodéziai és bányaméréstani tanszék tanára. 1926-ban nyugalomba vonult. Kiváló bányaműszer­szerkesztő volt. Tanári működése mellett ő végezte a petrozsényi, dorogi és ajkai csat­lakozó és bányajogosítványokat rögzítő méréseket. Tanulmányai főleg a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. — F. m. Gyakorlati bányaméréstan (Selmecbánya, 1904); Lejtősaknák mérése (Bány. és Koh. L. 1905); Jurgó község határainak háromszögelése (Bány. és Koh. L. 1906); Kapcsoló és tájékozó mérés (Bány. és Koh. L. 1907); A berlini alapvonat mérés (Bány. és Koh. L. 1909); A délső meg­meghatározáshoz (Bány. és Koh. L. 1911); Bányászati háromszögelés Dorogon (Bány. és Koh. L. 1918); A kapcsoló és tájékozó mérés egy különleges feladata (Bány. és Koh. L. 1923). — Irod. Tárczy-Hornoch Antal: Sz. Gy. (Bány. és Koh. L. 1928); Bendefy László: A magyar geodézia reformkora 1890 — 1920 (Bp., 1963). Szentiváni Mihály (Nyárádgálfalva, 1813. máj. 30.—Kolozsvár, 1842. dec. 10.): költő, író, publicista. Kolozsvárott tanult, 1833-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Az 1834-i erdélyi ogy.-ről kéziratos tudósításokat készített. Az 1841-i erdélyi ogy.-en az ellenzék politi­kája mellett szállt síkra, ellenfelei emiatt meg­hiúsították követté választását. Versei (köz­tük számos dala), elbeszélései, cikkei és er­délyi úti jegyzetei a korabeli erdélyi folyó­iratokban jelentek meg. Egyik legjelentéke­nyebb harcosa volt az uniónak, a demokrata

Next