Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
T - Telegdi Csanád - Telegdi István - Telegdi János; Leontinus - Telegdi János - Telegdi Kata - Telegdi Lajos, Telegdi Kovács - Telegdi Miklós
831 kiválik a kecskeméti Kossuth-szobor, a telepesi Szilágyi Detrő-emlék, a Kallós Edével közösen készített bp.-i Vörösmarty-szobor (1908), Alpár Ignác szobra a Városligetben (1931), a Millenniumi emlékművön Szent László és III. Károly szobra (III. Károly szobrát kicserélték). 1928-ban gyűjteményes kiállítást rendezett az Ernst Múz.-ban. Számos plakettet is készített. Több hazai és nemzetközi kitüntetés birtokosa. Marcsa, Kis szégyenlős, Góliát c. műveit az MNG őrzi. Emlékkiállítása 1963-ban volt az MNG-ben. — Irod. Márkus László: T. .E. (Művészet, 1904); Murányi-Kovács Endre: T. E. emlékkiállítás (Népszabadság, 1963. 267. sz.) Telegdi Csanád (?, 1280 körül — ?, 1349. dec.): esztergomi érsek. A Csanád nemzetség Bihar vm.-i birtokos ágából származott. 1296 — 99 között olasz egy.-en egyházjogi doktorátust szerzett. 1296-tól 1318-ig váradi kanonok, 1318—22-ben váradi prépost, 1319 —22-ben kir. kápolnaispán, 1322-től 1330-ig egri püspök. Kancelláriai szolgálata idején Károly kir. bizalmas tanácsadója, fiának, Istvánnak keresztapja. 1330-ban a kir. kieszközölte, hogy a törvényesen megválasztott Dörögdi Miklós helyett őt nevezze ki a pápa esztergomi érsekké. Érseksége idején újjáépíttette a romba dőlt székesegyházat, megerősítette a várat. Családi birtokán, Mezőtelegden(Bihar vm.) ferences rendházat(1335), Váradon társaskáptalant (1320) alapított. — Irod. T. Cs. (Monum. Ecclesiae Strig. III. Esztergom, 1924.) Telegdi István, (? —?, 1514. jún. elején), kincstartó. Birtokos nemescsaládból származott, három leánya révén Bolthori István erdélyi vajda, Ártándi Pál és losonci Bánfi Miklós apósa. 1481-től 1498-ig erdélyi alvajda, 1493-ban győzelmet aratott az Erdélybe betörő törökök felett. Később diplomáciai működést fejtett ki (1500-ban a francia kir.-nál, francia —lengyel —m.-szövetség létrehozása és II. Ulászlónak Candalei Annával kötendő házassága céljából, 1503-, 1506- és 1507-ben Lengyelor-ban, 1507-ben Moldvában volt követ), 1509-től 1514-ig kincstartó. A kir. tanácsban óvatosságból ellenezte a keresztes hadjárat meghirdetését. A parasztháborúban birtokáról jövet parasztcsapatok elfogták és kivégezték. Újjáépíttette a mezőtelegdi templomot (Bihar vm.), ahol sírköve is fennmaradt. — Irod. Csergheö Géza: T. I. sírköve (Turul, 1889); Makay Dezső: Csanád nemzetség (Turul,1895); Fógel József: II. Ulászló udvartartása (Bp., 1913). — Szt. Eötvös József: Magyarország 1514-ben (I., 1847). Telegdi János, Leontinus (15. sz.): kanonok, követ. Itáliai egy.-en, talán Bolognában teológiát tanult. 1474 előtt pécsi prépost, 1474 —77-ben a zalavári bencés apátság kormányzója, 1478-tól 1484-ig a pécsi Ker. Szt. János káptalan prépostja, 1490 —95-ben kalocsai kanonok. Váradi Péter barátja, vele együtt fogták el s fosztották meg javadalmaitól. Kiszabadulása után Váraditól kanonokságot kapott. Többször járt követségben (1469-ben és 1481-ben Nápolyban Bánfi Miklóssal). 1495-ben Rómában Váradi megbízottja volt a pápai udvarnál. — Irod. Sörös Pongrác: T. J. (Századok, 1906.) Telegdi János (Érsekújvár, 1575 — ?, 1647): váradi, nyitrai püspök, kalocsai érsek, ~ Miklós nagybátyja. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, 1594-ben pappá szentelték és még abban az évben esztergomi kanonok és zólyomi főesperes lett. Érsekújváron volt plébános, 1609-ben váradi, 1619-ben nyitrai püspök. 1620-ban Bethlen Gábor megtámadta a nyitrai várat, őt megadásra kényszerítette, ekkor Bécsbe menekült. 1623-ban kalocsai érsek lett s 1647-ben lemondott a nyitrai püspökségről. — F. m. Rudimenta Priscae Hunnorum Lingvae . . . (Leyden, 1598. Sebestyén Gyula kiadta legrégibb másolatát és fordításait Rovás és rovásírás c. könyvében, Bp., 1909). — Irod. Magy. Könyvszló (1903). Telegdi Kata (16. sz. — Kisvárda, 1601), az első magyar költőnő. Férje Zokoly Miklós földesúr. Kisvárdáról írta 1599-ben leveleit rokonának, a Szatmár vm.-i Ecsed várában lakó Ecsedi Bolthori István főispán feleségének. Öt levele egyikébe illesztette egyetlen fennmaradt alkalmi versét. — írod. Lukcsics Pál: Költői vetélkedés két főnemesi udvar között a XVI. század végén (írod. tört. 1930); Hajnóczy Iván: Egy XVI. sz.-i költőnő (írod. tört. 1930); Waldapfel József: T. K. levelének verses részei (írod. tört. 1930); Telegdi Lajos, Telegdi Kovács (Debrecen, 1818. szept. 7. —Debrecen, 1873. aug. 14.): könyvnyomdász, könyvkereskedő. Apja mellett tanulta a könyvkereskedést, majd Pesten, aztán Bécsben inaskodott. 1838-ban végigutazta a-Németo.-ot, 1840-ben hazatért és Debrecenben önálló könyvkereskedéstnyitott. Számos naptárt, ábécés könyvet, képes gyermekkönyvet szerk. és adott ki. 1848 végén a Debrecenben megjelenő Alföldi Hírlapot szerk. 1859-ben Okolicsányi és társa néven nyomdát is nyitott. Debrecenben szállodát és gőzfürdőt építtetett. Telegdi Miklós (Mezőtelegd, 1535 — Nagyszombat, 1586. ápr. 22.), r. k. püspök, egyházi író. Jobbágycsalád sarja. Tanulmányait Krakkóban végezte, 1558-ban az egyházi Telegdi