Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
V - Vajda Julianna - Vajda Lajos - Vajda László (1784-1834) - Vajda László (1878-1933)
nyei (I — II., Bp., 1895); Magyarság és nemzeti önérzet. Kóros áramok (Bp., 1896); Összes művei (sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor, Bp., 1940); Vajda János válogatott művei (Sajtó alá rendezte Komlós Aladár, Bp., 1951); Válogatott politikai írásai (Összeállította és bevezette Komlós Aladár, Bp., 1954); Vajda János Összes versei (Sajtó alá rendezte és bevezette Kozocsa Sándor, Bp., 1955); Dina emléke (versek, Bp., 1964). — Irod. Kerekes György: V. J. élete és munkái (Bp., 1901); Endrődi Sándor: V J. emlékezete (A Kisfaludy. Társ. Évi, 1905-06); Schöpflin Aladár: V. J. (Nyugat, 1912. I.); Rubinyi Mózes: V. J. (Bp., 1921 és 1922); Ignotus: V. J. (Nyugat, 1927); Földessy Gyula: Ady nagy elődje: V.J. (Újabb Ady-tanulmányok. Berlin, 1927); Kéky Lajos: V. J. (Bpesti Szle, 1927. 207. sz.); Németh László: V. J. nyomain Várban (Literatura, 1934. szept. 1. sz.); Bóka László: V. J. (Bp., 1941); Komlós Aladár: V. J. (Bp., 1954 és 1956); Bisztray Gyula: A pályakezdő V. J. (írod. tört. 1956); Barta János: V. J. pályakezdése (írod. tört. 1958); Rónay György: Petőfi és Ady között (Bp., 1958); Szabad György: V. J. politikai elszigetelődésének történetéből (Irod. tört. 1960); Sőtér István: Nemzet és haladás (Bp., 1963). — Szt. Ady Endre: Néhai V. J. (vers); Tóth Árpád: Száz év után (vers); Fodor József: V. J. (vers); Pásztor Árpád: Gina és Rozamunda (életrajzi r., Bp., 1927). Vajda Julianna: Lilla Vajda Lajos (Zalaegerszeg, 1908. aug. 6.—Budakeszi, 1941. szept. 7.): festő. A Képzőművészeti Főisk.-n Csók István növendéke volt (1927 — 30). A Nemzeti Szalon 1928-as kiállításán bemutatott csendélettel jelentkezett először. A Kassák Lajos szerkesztette Munka c. lap fiatal konstruktív művészeihez csatlakozott. 1930—34 között Korniss Dezsővel együtt Párizsban Légernét tanult. Itt megismerkedett a kubizmussal, a szürrealizmussal, de ezeknél is nagyobb hatással volt rá az avantgarde szovjet filmművészet. 1934-től Szentendrén és Szigetmonostoron a bartóki népzenegyűjtés módszerét követve népi képzőművészeti motívumokat kutatott. Számos rajzán a szentendrei parasztművészet és anyagi kultúra metamorfózisa ment végbe. Stílusában népi motívumok absztrakt és szürrealista jegyekkel, szimbólumokkal is ötvöződtek. Ugyancsak magába szívta a szerb egyházművészet stílusát is A Képzőművészek Új Társasága (KUT) visszautasította műveit, gyűjteményes kiállításait barátoktól kölcsön kapott műtermekben rendezte. A fasizmus kiváltotta szorongásos életérzést apokaliptikus szörnyeket idéző rajzaiban vetítette ki. A sokat nélkülöző festő fiatalkori betegsége, tüdőbaja a negyvenes évek elején kiújult, a budakeszi tüdőszanatóriumban halt meg. Az Alkotás művészházban 1943-ban rendezett emlékkiállítása után műveit több tárlaton is bemutatták. Művészete a magyar avantgarde piktúra legegyénibb terméke. Racionalista szerkezeti elv és szürrealisztikus vizionáriusság egyesült művészetében. 1948-ban az Európai Iskola rendezésében, 1966. ápr.-ban Szentendrén gyűjteményes emlékkiállításon mutatták be műveit. — Irod. Kállai Ernő: Egy festő halálára (Az Ország Útja, 1941); Kállai Ernő: Előszó az 1943-as kiállításhoz; Mándy Stefánia: V. L. emlékkiállítása (Jelenkor, 1943. nov. 15. sz.); Mezei Árpád: V. L. és az Európai Iskola (Műv. Tört. Tanulmány, Bp., 1960); Mándy Stefá nia: V. L. (Bp., 1964); Bálint Endre: V. L. (Valóság, 1964); Korner Éva: V. L. művészete (Valóság, 1964); Bálint Endre: Emlékezés V. L.-ra (Népszava, 1966. 211. sz.); Perneczky Géza: V. L. emlékkiállítás Szentendrén (Magy. Nemzet, 1966. 97. sz.); Vajda László (Sósmező, 1784 —Kolozsvár, 1834. máj. 9.), jogakadémiai tanár. Kormányszéki tisztviselő, majd titkár Erdélyben, a kolozsvári kir. líceumban 1817 — 24 között a hazai magánjog és büntetőjog tanára. Erdélyi jogtörténeti kutatásai úttörő jellegűek. — F. m. Az erdélyi magános törvényekkel való esmeretségnek három könyve (I—IV., Kolozsvár, 1830); Az erdélyi polgári magános törvények históriája (Kolozsvár, 1830); Synopsis historiae juris Transilvanici. . . (Claudiopoli, 1830). Vajda László (Bp., 1878—Berlin, 1933. márc. 10.): forgatókönyvíró. ~ László filmrendező apja. Pályáját vidéki színészként kezdte, majd a Tolnai Világlapjánál és a Színházi Élet c. lapnál dolgozott. 1908-tól a Magyar Színház rendezője, 1913-tól főrendezője, 1920-tól művészeti ig-ja. Az I. világháború évei alatt dramaturgként is működött a Corvin filmgyárban. Számos színdarabot írt társszerzőkkel (Moly Tamás, Bródy István, Kárpáti Aurél stb.). 1922 — 1933 között Bécsben és Berlinben élt. Hazai működése alatt m. némafilm-forgatókönyveket írt, külföldön is számos, nagy sikerű filmet készített. Európa-hírű szakember volt, G. W. Pabst munkatársa. Munkásságából kiemelkedő a Brecht színműve nyomán készített Koldusopera c. film forgatókönyve (1931). — I. I. Falu rossza (1915), A szentjóbi erdő titka (1917), A senki fia (1917), A kuruzsló (1917), Kétlelkű asszony (1917), Faun (társíró.