Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
K - Keveházi János - Keviczki Istvánné, Józsa Margit - Kézai Béla - Kézdi Árpád
475 a Balaton madárvilágát tanulmányozta. 1942-től főadjunktusként a bécsi Natur. Hist. Mus. kutatója. 1946-ban magántanár a bp.-i egyben. 1947-től a Madártani Int. újjáépítésében vett részt. A hazai madarak mikroszisztematikáját, csiga és kagyló táplálékát kutatta. Részt vett a madár és természetvédelmi jogszabályok előkészítésében. Nyugdíjasként a Term.tud. Múz. Állattárában kutatott (1974-84). A Magy. Biológiai Társ. tagja, a Madártani Egyesület örökös tagja. Madártani, tudománytörténeti tudományos és ismeretterjesztő munkáinak (köztük több könyv fordítása) száma 530-nál több. - írod. Jánossy: Dr. K. A. (Aquila 92. 1986. 13-17.); Pintér: K. A. (Sossiiana 13. 33-34. 1985); Keveházi János (Kisnyárád, 1919. máj. 14.-Alsóörs, 1987. jún. 30.): kürtművész. Zenei tanulmányait 1934-38-ban a pécsi Zenei Szakközépisk.-ban kezdte, majd 1948-1952 között a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n Romagnoli Ferencnél tanult. 1933-1945 között a Honvéd Zenekar, 1946-49-ben a bp.-i MÁV Szimfonikusok, 1950-1973 között a Magy. Áll. Operaház zenekarának tagja volt. Keviczki Istvánná, Józsa Margit (Nagylóc, 1925. máj. 13.-Szécsény, 1978.jún. 12.): szövő népművész, a Népművészet Mestere (1969). A Szécsény vidéki palócoknál az 1940-es években hozzátartozott a paraszti életformához a kender termelése és feldolgozása. A lányok kötelességei közé tartozott a fonásszövés elsajátítása, így ~ 16 évesen már nemcsak az egyszerű, hanem a mintázott szőtteseket is el tudta készíteni. 16 esztendővel később mint kétgyermekes özvegyasszony ebből a tudományából tartotta el a családját. A szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezetnek 1951-ben alapító tagjai közé tartozott. A nagylóci részleg vezetőjeként felelevenítette a szedettes és a ripszes jellegű csíkozott szőtteseket. Kézai Béla(Bp., 1904. aug. 28.-Bp., 1983. nov. 26.): újságíró, író. A Pázmány Péter Tudományegy. Bölcsészeti Karán szerzett diplomát. 1933-tól a Nemzeti Újság szerkesztőségének tagja, 1945-től az Új Ember, a Katolikus Szó tördelőszerk.-je volt nyugdíjazásáig (1972). Munkatársa volt az Ecclesia Könyvkiadónak. Lefordította J. Dobraczinski Nikodemus levelei c. regényét. — M. Az utolsó nap (I., Bp., 1940); Istenföldje az őserdőben (Bp., 1947); Szent Bernadette (Bp., 1958); Jel és sors (elb., Bp., 1966); Kézdi Árpád (Komárom, 1919. nov. 19.-Bp., 1983. okt. 20.); mérnök, az MTA tagja (1. 1971, r. 1976); Állami díjas (1966). Oklevelét a bp.-i egy.-en szerezte 1942-ben. Az egy. közlekedési és vasútépítési tanszékén tanársegéd, 1943-tól adjunktus, 1951-től tanszékvezető docens. 1952-ben kandidátus, 1958-ban a műszaki tudományok doktora. 1961-től nyugdíjba vonulásáig, 1983-ig tanszékvezető egy.-i tanár. 1972-75-ben a Bp.-i Műszaki Egy. rektorh.-e. Kutatási területe a geotechnika. Legjelentősebbek a talajfizikával, a mélyalapozással kapcsolatos eredményei, a földnyomáselméletek összefoglalása és továbbfejlesztése, a talajra mint építőanyagra vonatkozó megállapításai. Az MTA Talaj- és Kőzetmechanikai Bizottságának elnöke, számos m. és külföldi tudományos társ.ban viselt vezető tisztséget. A bécsi és a drezdai műegy. t. doktora, a perui műegy. t. tanára. —F.m. Talajmechanika 1—2. (Bp., 1952-54); Földművek (Póczy Mihállyal, Bp., 1957); Erddrucktheorien (Berlin-Göttingen-Heidelberg, 1962); Stabilizált földutak Kettesy Aladár Kézdi Árpád Kigyós Sándor Kézdi