Magyar Építőművészet, 1986 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1986 / 1. szám

színpadot kiszolgálni hivatott öltözőcsoport és az alkalmilag színpadi háttérként szol­gáló kistermek a külső és belső színpad közé eső zónába kerültek. Mivel a Múzeum — ért­hető módon — ragaszkodott egy teljes bel­magasságú térhez, a nagytér és a középső nagyterem között a Szabadidő Központ ré­szére csupán egy keskeny raktársáv ma­radt. A max. 2500 fős nagyterem többcélú használhatóságát is csak engedményekkel lehetett megoldani. Az egyes műfajokra kedvezőbb, másokra kedvezőtlenebb ke­resztbe fordított színpad és a vele szemközti hang­ fényvezérlő, vetítő gépház használati korlátait enyhíti a mobil színpadállítás lehe­tősége. A nagyterem körül J alakban húzó­dik a Szabadidő Központot összefogó elő­csarnok, melynek nyomott terét az állandó (udvari) bejáratnál lévő információs pult, az „úszó” büfésziget, a bazár és a ruhatár szigetei lágy vonalakkal igyekeznek elvisel­hetővé tenni. A Múzeum személybejáratát (fizikailag és átvitt értelemben is) az ég felé emeltük a Szabadidő Központ árkádos főbe­járata előtti külső, lépcsős hídon át. A Mú­zeum osztatlan gyűrűs terébe csak a bejárati részt némileg határoló, két ovális „box” áll be, melyek a legszükségesebb kiszolgáló te­reket tartalmazzák. A feladat formai megragadása tekinteté­ben a meglévő épületmaradvány szerencsét­len adottságai semmilyen fogódzót nem kí­náltak. A gyönyörű ligetes környezetben szomszéd épület nem áll, amely a tervezésre hatást gyakorolhatott volna. Térben és idő­ben bejártuk a tágabb környezetet. A csön­des pihenőparkká vált Városliget hajdani „ujjé a Ligetben” hangulata (különösen ezen a környéken) már a múlté. A plasztikus, színes, jókedvű formálás — hisszük — nem idegen sem a Ligettől, ahová a Szabadidő Központ most újból han­gosabb szórakozást hozott, sem a Repülési Múzeum többnyire gyermek látogatóitól. Erőteljesebb, színesebb, szembeötlő formá­lást tett szükségessé az anyagi szűkösség miatt lényegesen nem változtatható, lehan­goló küllemű, meglévő épület is. (Az erő­teljesebb formálás, építőiparunk képességeit ismerve amúgyis tanácsos.) Kívül a Múzeum üvegfelületének árnyékolása és a Szabadidő Központ színpadudvarának terasztetői meg­oldására üvegszálas poliésztert választot­tunk, szabad formál­hatósága, viszonylagos olcsósága és tartóssága miatt. Belül elsősor­ban a nagyterem függesztett, hangelnyelő sátorszerkezete, másodsorban a szükségsze­rűen végletesen egyszerű felületekkel (nyersbeton, nyerstégla, aszfalt) tudatos kontrasztot képező színes hangsúlyok (pl. a csuklós oszlopfők, az acélváz, a lágyvonalú bútorok és ernyők) hivatottak hasonló hatás elérésére. Itt kell szólnunk a lehetőségek szűkössége folytán szándékunktól jóval sze­rényebben megvalósult virágos ornamen­tikáról (a zománcozott ajtókon, a festett mennyezeten, a bazár homokfúvott üvegfa­lán). Az ornamentikával való sok évezredes együttélés utáni fakó fél évszázad hatása sajátosan osztotta meg (kétségtelenül torzó) kísérletünk véleményezőit — helyenként egészen szélsőségesen mellette is, ellene is. Meggyőződésünk, hogy e régi út járható, míg az ember ember marad, a mindenkori „korszerű” anyagokkal, technikával együtt is. A munka e része (nemcsak a tervezés, de a megvalósítás is) szinte teljes egészében ingyen, „társadalmi munkában” valósult meg, számos intézmény és vállalat készséges közreműködésével.* T.J., H. Gy. A két, eltérő funkciójú intézmény közös fedél alá rendelésének kompro­misszumát tetézte a Csarnok siral­mas állapota: a vázszerkezet állé­konysága, térbeli merevsége statikai­lag igazolhatatlan volt, a körítő szer­kezeteknek egyetlen része sem szol­gálhatott a formálás inspirálójaként. Nyilvánvaló csak az volt, hogy a sza­badidő központ nagyterme csak a Csarnok középső, bazilikálisan ki­emelkedő, nagy fesztávú részébe ke­rülhet. A körítő tér különös módon vál­tozó belmagassága, a lehangolóan esetlen épülettömeg a heterogén funk­cionális programmal együtt és a hal­latlanul alacsony költségkeret alapo­san föladta a leckét. Az igazán szokatlan tervezési fel­adat koncepcionális szakaszára — korántsem szokatlan módon — né­hány hét állt rendelkezésre. Végül is nagyszámú bába közreműködésével megszületett a kompromisszumos gyermek. A koncepcionális tervezés utolsó fázisában ugrott be a szabad­téri színpad igénye, hogy itt kapjon helyet a Várkertbazárból kiköltözte­tett Ifjúsági Park is. A Csarnok két oldala mentén a korábban létesített szabadtéri sportpályák viszonylag jó állapotban adottak voltak. * A Csarnok melletti szabadtéri színpad és a max. 5000 fős nézőtér udvara még befejezetlen. Reméljük, mihamarabb lesz pénz a színpad fe­désére, a mozigépház és ernyő meg­valósítására. Várjuk, hogy a vadszőlő fussa be a két vasbeton VV. C.-épületet és a volt telefonközpontból kialakí­tott kazánházi-trafó-műhelyépületet, a gázkéményeket. 8. Homlokzatrészlet a bejárati híd­dal 9. Körtánc a nagyteremben 10. A Repülési Múzeum kiállítási csarnoka 11. Korlátok 8. Facade detail with entrance bridge 9. A round dance at the hall 10. Exhibition hall at the Aero­nautical Museum 11. Barriers 11 25 MÉ 86. 1.

Next