Régi-Új Magyar Építőművészet, 2019 (1-6. szám)

2019 / 1. szám

RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET .....a modern korban a 'nem-specializáció specialistája’ is szakosodá­son megy át: elszakadnak, vagy legalábbis erősen kétségessé válnak azok a kapcsok, melyek az építészt hagyományosan is a mesterséghez, a megbízóhoz, a feladathoz, a természeti, társadalmi kulturális helyhez kötötték - ezt hívják összefoglalóan a hagyomány megrendülésének. S habár ez a folyamat, s a hozzá kapcsolódó felismerések messze nem a huszadik századdal kezdődnek, ekkor válik általánossá és visszafor­díthatatlanná, mutatkoznak meg egyértelműen a következményei. Az építész önállósulásából és atomizálódásából következik az áthagyo­mányozott jelentések, értelmezések érvényvesztése, fellép önmaga és a feltételek állandó meghatározásának, újraalkotásának és kontrollálá­sának kényszere...” (Kerékgyártó Béla: A mérhető és a mérhetetlen. Építészeti írások a hu­szadik századból c. kötet bevezetőjének részlete, Typotex kiadó, 2000) (SS 2019/ 01

Next