Magyar Figyelő 1911/2
Újhelyi Nándor: Justh Zsigmond
Justh Zsigmond 495 már friss élet, paraszti vér kerül, meg fog születni az, aki arisztokrata lesz, a tradíciókat megbecsülő, kifinomult lény, de ezenkívül energikus, akarni tudó, teremtő erejű, a túrán filozófiát és ősi erőt diadalmasan követő és úgy a maga, mint az ország életében felhasználni tudó ivadék. Ez a pompás látóhatár tárul fel a megértő olvasó előtt a Formus befejezése után. Ha elgondoljuk, hogy ebből a feltételezésből minden valóra válhatott volna, hogy az egész ciklus, minden dokumentuma, tudatában volt Justh Zsigmondnak, ha tudjuk, hogy minő nagy előtanulmányok után kezdett munkájához, ha elgondoljuk azokat a nagy fejlődésbeli lehetőségeket, melyekben ennek a harmincéves férfiúnak a további esztendők folyamán része lehetett volna, elgondoljuk, hogy Justh Zsigmondból valóban komoly, tágas látókörű, modern, magyar regényírónk lett volna, úgy meghatottság, némiképp keserűség ragad meg minket. Nyomasztó átérzése a végzet kemény és dobbanó lépteinek, mely jártában elsodor minden nagy akarást és tehetséget. * * * Bárminő nemes és nagyszabású is legyen az írónak a célja, ez még nem teszi őt íróvá, ha elgondoljuk, hogy az íróművészetben az eszközök szentesítik a célt. Justh Zsigmondnak birtokában voltak amaz eszközök, melyekkel célját elérhette volna. Amateursége csupán abban állott, hogy nem kellett anyagi körülményekkel törődnie, gazdasági mellékszándékai nem voltak, azt, akkor és úgy írhatott, ahogy legjobb meggyőződése, tehetsége engedte. Nem volt úgynevezett rutinos író, a litteratorok eme fajtája sohasem rutinos, de az a nehézkesség, mely írásában (de csak főleg a Fuimus elején) előbukkan, a harmadik, negyedik kötetben alkalmasint eltűnt volna. Alakjait szeretettel kezeli, azokat, kik alsóbb rendűek, közönségesek, szintúgy. Megmutatja hibáikat, bűneiket, ízléstelenségeiket, de nem veti meg őket, nem gyűlöli őket, mert felülemelkedő író, ismeri jól az embereket, az a sok fájdalom, melyben kifinomodott a lénye, elnézésre készteti. Azután meg a fajtájuk az ő fajtája, az őseik az ő ősei és ő, aki tudja jól, minő uralma van a holtaknak az élők felett, ő, aki az akaratot tanulmányozza, megérti az embert