Magyar Figyelő 1915/3
Följegyzések - A Magyar Nemzti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának háborús nyomtatvány-gyűjteményéből
Feljegyzések A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának háborús nyomtatvány-gyűjteményéből. A mostani világháború kitörése alkalmával Fejérpataky László dr. nemzeti múzeumi könyvtárigazgató elhatározta, hogy a háborúra vonatkozó mindenféle hazai és külföldi nyomtatványokból külön kezelendő gyűjteményt fog szervezni a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. Az elhatározást nyomban tett követte, és a háború kezdete óta az igazgató vezetése és körültekintő irányítása mellett itthon és a külföldön serény munka folyik a háborús nyomtatványok megszerzése céljából, amelyekből máris oly nagyszabású gyűjtemény állott elő, hogy büszkék lehetünk rá, mert terjedelem és érték dolgában bátran vetekedhetik a hasonló külföldi gyűjteményekkel, ha ugyan felül nem múlja őket. A háborús gyűjtemény jó része az úgynevezett köteles nyomdatermék-példányokból került ki, legnagyobb része vásárlás útján szereztetett be és csak nagyon csekély része ajándék. Nagyon hazafias cselekedetet visz végbe úgy a magyar nemzeti múzeumi vagyon gyarapítása, mint a magyar történetírás fejlődésének elősegítése szempontjából az, aki esetlegesen birtokában levő főleg ritkább és értékesebb háborús nyomtatvánnyal a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárát megajándékozza. Magánosok kezében az ilyen háborús nyomtatvány holt kincs, míg ellenben a nemzeti múzeumi könyvtárban megelevenedik, mindenki számára hozzáférhetővé és nemzeti közkinccsé válik. A Nemzeti Múzeumnak ebből a háborús nyomtatvány-gyűjteményéből egy-egy értékesebb nyomtatványt megfelelő magyarázat vagy fejtegetés keretében időről-időre a Magyar Figyelő szerkesztőségének engedelmével közre fog bocsátani a jelen sorok írója egyrészt a magyar olvasóközönség ismereteinek gyarapítása és okulása céljából, másrészt hogy a jelen háború jövendő magyar megíróinak forráskutató munkáját megkönnyítse. Mivel mi a háborúnak ránk, Ausztriára, Németországra és Törökországra vonatkozó részével mégis csak jobban vagyunk tisztában, mint ellenségeinkre eső részével, azért az itt közlésre