Magyar Fórum, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1991-02-21 / 8. szám
Meglehetősen nehéz kiválasztani az elmúlt napok hazai és világeseményei közül a leggaládabbat. Jóformán csak gyilkos és piszkos történetekkel traktálta a politikai nagyipar a védtelen vevőkört. A mi gazsági trófeánkat mégis a litvániai népszavazás „ közvvéleménykutatásnak” nyilvánítása érdemelte ki. Egy megtizedelt kis nemzet sehol nem tapasztalható egységben, hősies elszántsággal tesz hitet - még a nemzetiségi ellentéteket is félretéve (lásd a lengyelek is a litvánokkal szavaztak, s talán még az oroszok közül is sokan) - a függetlenség és a demokrácia mellett és ezt Moszkvában egyszerűen „közvéleménykutatásnak” nyilvánítják. A lehangoló azonban mégcsak nem is ez, hanem az a sunyiság, ahogyan a világ s a sajtó ezt lenyeli. Mélyen meg van fertőzve az emberiség, elveszett a jogérzék és a szolidaritás. A bolsevista dialektika, a hatalmi érdekek előtti hajbókolás aranyszabálya, a folytonosan mérlegelésre és a kettős mérce alkalmazására kész szolga-szemlélet jobbra érdemes kontinensek közvéleményét is elborítja. Gorbacsov miután tankjaival széttapostatott néhány litvánt, most „parlamenti eszközökkel” is visszarúgta a litván szabadságtörekvéseket. Ilyen parlamentinek álcázott erőszakcselekményeket idehaza is bejelentett Kis János, amikor a kormány átvételére való SzDSz igényt elővezette. Rossz és gyenge kormány - mondják ők - nincs más lehetősége a társadalomnak mint, hogy rájuk bízza a vezetést, rájuk, akik persze éreznek magukban jogosultságot, erőt, szakértelmet, hogy egy rosszul elsült „közvéleménykutatássá” fokozzák le a tavaszi választásokat, s az eddig az MSZP-MSZMP-vel közösen birtokolt sajtó- és médiahatalom mellé megszerezzék a miniszteri bársonyszékeket is. Für alle fälle. Vannak azonban távolabbi célok is. Ha ez a kormány a helyén marad, akármennyire megkötött kezű is, előbb-utóbb megerősödik, kilábol, kivezeti az országot a válságból és akkor örökre befellegzett itt a bolsevizmusnak, a kozmopolitizmusnak, a liberális cafrangokba öltöztetett idegenségnek és a nemzettiprásnak, az 1945-ös szovjet hódítás óta tartó folyamatos baloldali és kommunista uralomnak. Akkor mégiscsak a keresztény középrétegek teremtik meg az európai Magyarországot. És, ha így történik, akkor Magyarország a magyaroké marad, nem lehet kitárni határokat mindenféle új betelepedés előtt, akkor a magyar etnikum végső kiszolgáltatottsága soha nem következik el. Ha valakinek kétsége volna a Kis Jánosék hatalomra törésének céltudatos gátlástalansága és totalitárius jellege felől, az gondolja végig: ezt a durva elsöprési akciót azzal az MDF-el, s annak a kormányával szemben indítják meg, amelyikkel tavaly a választások után - vagy előtt? - megegyeztek, amelyik átadta nekik az államfői tisztséget és sajnos - ez volt a nagy ár - a sajtót és a televíziót, a rádiót, így, ha ez a kormánybuktatás sikerülne nekik, akkor ugyanakkora hatalmuk lenne, mint a pártállam idején volt: az ellenzéki cégtársnak a legfelsőbb állami tisztség, a végrehajtó hatalom és a tájékoztatás. Ehhez még jönne az önkormányzati túlsúly, amit elnyertek és készen volna a teljes restauráció. Igaz, liberális demokráciának neveznék, ám a volt kommunista nomenklatúra teljes uralomra jutása valósulna meg. Ezt aztán óriási sajtó flottatüntetések kísérnék szerte a világon: ujjongás és ünneplés. Hiszen az MSZP-vel, s majdan az MSZMP-vel való összeállást már nem akadályozná semmi és senki, tekintettel arra, hogy Pozsgay már nincs köztük s vele vagy meggyengült, vagy el is távozott a körből mindenki, akiben valami nyoma volt a nemzeti elkötelezettségnek. A hadművelet végrehajtása „Öböl-háború módra” történt. A sajtó hazugságbombákkal beszélő B52-esei és liberátorai szétbombázták a közvélemény maradék magasleseit. A romló gazdasági helyzet, a kormány folyamatos zavarbahozása, a taxisblokádtól a Kalasnyikov-ügyig, az elégedetlenség örökös felszítása mára oda vezetett, hogy az SzDSz-MSZP-MSZMP hadvezetőség elrendelhette a támadást. Kérdés, hogy jól ítélte-e meg a helyzetet Kis János és Thürmer Gyula. Talán el kellene gondolkodniok: az amerikai hírszerzés az iraki célpontokat is tévesen ítélte meg és így az sem bizonyos, hogy a magyar valóságról nekik juttatott információi pontosak. (Figyelmeztető lehet számunkra, hogy stratégiájuk már „lesüllyedt” a diplomáciából a bankárságba, mint annak idején az ávósok a kultúrába...) Végül is meg kellene gondolni, hogy kivel mivel lehet összefogni a kisebb hibákat elkövető magyar kormány ellen. A Frankfurter Allgemeine Zeitung 1991. február 4-én ezt írta az MSZP-SzDSz Kalasnyikov-ügybeli szövetségeséről: „...a szerb vezetés ezen túlmenően makacsul köti magát a kommunizmushoz. Akkor, amikor a korábban a Szovjetunió által kényszerszövetségesként felhasznált kelet-közép- és dél-európai népek a szabadságra és a demokráciára rendezkednek be, amikor a kommunizmus már a Szovjetunióban is elveszíti lába alól a talajt, a szerb vezetés szilárdan kitart mellette. A szerb köztársaság ilyenformán a leninizmus utolsó bástyája Európában. Szerbia legfőbb hatalmi eszköze azonban a „jugoszláv néphadsereg”. A hadsereg élén álló nagyszerb érzületű tábornokok nyíltan hangoztatják, hogy a „szocializmust" Jugoszláviában minden áron fenn akarják tartani. A csalódottság és a kétségbeesés évei után megint felbátorodtak, mert a Szovjetunióban az „egészséges erők” - elsősorban a hadseregvezetés - megállítják a kommunizmus hanyatlását, sőt talán vissza is fordítják . Majd azokról, akiknek a kormány tudtával fegyvert adott el egy magyar cég, ezt: „Olyan államszövetségbe, amely katonai erővel fenyegetőzik és a kiválást is megakadályozhatná, a szlovének és a horvátok nem mennek bele. ” A tűzzel való játszadozás lehetséges fejleményeiről pedig Landsbergis szavai szólnak a legvilágosabban. Vele a Der Spiegel tudósítója beszélgetett: Elnök úr, az első véres csapás, amelyet Litvánia függetlenségére mértek, nem érte el célját, a moszkvai csapatok egy részét visszavonják Mire számít a legközelebbi jövőben? Landsbergis: -Újabb támadásokra. - Ismét erőszakos eszközökkel? -Arra is fel kell készülnünk . Közben hál’ Istennek - és a kormánynak - lezajlott a visegrádi hármas csúcs. Az SzDSz stratégiáit már a létrejötte is kétségbeejtette. Ez az a külpolitikai lépés, amelyik teljesen új Közép-Európában. Még csak kis lépés, de a három - a demokrácia útján majdnem egyszerre lépő nép - kisebb-nagyobb nép - sorsdöntő mozdulata. Nincs más út és lehetőség: együtt, összehangoltan, egymást kisegítve. Senki ellen, de egymásért is. Mennyire más ez, mint az ellenzék szerb kommunista útitársai. Nem véletlen tehát, hogy a Visegrádi Találkozó sem múlhatott el belpolitikai incidens nélkül. Antall és Göncz azonban egyelőre még elfért egymás mellett az aláírásakor. Annyit azonban az SzDSz elért, hogy ez a történelmi kezdeményezés így most már nem fűződik tisztán Antall és a kormány, a keresztény koalíció nevéhez. Bagdadban egy 5 méter magas vasbeton bunkert ütött át egy amerikai bomba és félezernél is jóval több civil halottat írt fel Bush elnök számlájára. A magyarázat mellékes. Lehet, hogy igaz, hogy ezeket a nőket és gyermekeket Szaddám Huszein telepítette be a katonai létesítménybe, ezt a felbőszült arab s egyéb nem-fehér közvélemény azonban sohasem fogja tudomásul venni. „Ciszjordániában és a Gázaövezetben a két évtizedes izraeli megszállás miatt elkeseredett palesztinok a háztetőkön ujjongtak, miután iraki Scud-rakéták izraeli otthonokat döntöttek romba. ” Nincs messze az az idő, amikor maga az amerikai közvélemény is felteszi a kérdést, mi végre gyilkolnak ennyit s mi végre pazarolnak el ennyi emberi energiát az amerikaiak. Ha pedig az egyeduralomra jutott Amerika s az ő jól menedzselt vezetése is bizonytalan helyzetbe kerül, akkor a világ rémes anarchiába hullhat bele. Felértékelődnek a rendcsináló tábornokok? És pocsékba megy egy hosszú békekorszak minden erőfeszítése, kompromisszuma? Itt, a szemünk láttára derül ki, hogy sem két központból, sem egy központból nem lehet ma már a világot irányítani. Más kell, új rendező elv, szabadság és önrendelkezés kicsinek és nagynak. Észre kellene most már végre venni, hogy a huszadik század bizonytalansága és minden borzalma a bolsevizmus hatalomra kerüléséből és abból a kétségbeejtő határozatlanságból fakad, amivel a Nyugat és főleg az USA vezető körei az 1917 óta tartó bolsevizmust hol támogatják, hol tapossák, de soha nem tudnak végleges elhatározásra jutni vele kapcsolatban. Egyszer kell nekik Európa, a nácizmus ellen, majd nem kell, mert terjeszkedik a harmadik világban, sőt a tengeren túlon is, majd, amikor összeomlófélben van, ismét kell, mint a regionális felvigyázó, Ázsia Biztosaként? Most mintha új korszak kezdődnék. A csúnyán olajfoltos meleg tenger vidékén egyszerre látszik megbukni a szovjet és az amerikai fel- és lefegyverző csendőrparancsnokság, jön ugyan fel Izrael csillaga is, de a helyi vezetők már új ellátó után kacsintgatnak. Asszad Szíriai elnök Genscher német külügyminiszternek jelentette ki az övezeti látogatásakor: „Damaszkusz elvárja, hogy az egyesült Németország nagyobb szerepet játsszon a térségben. ” Izrael is a térség állama. Csurka István HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS Egy hét összefüggései 1991. február 21. Magyar FórumM Sajtószabadság ma A Petőfi Népe monopolhelyzetű napilap Bács-Kiskun megyében. Valamikor az MSZMP dirigálta, ma az osztrák-magyar tulajdonú Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. adja ki. Hasábjain robbant ki annak idején az emlékezetes tiszakécskei érdemjegybotrány, ám akiknek a nevéhez ez fűződik, Benke Márta és Lovas Dániel rovatvezető - nyilván nem véletlenül - már nincsenek a szerkesztőség munkatársai között. Vizsgáljuk meg miként él a sajtószabadsággal manapság e jeles vidéki orgánum. Kétszer is felszólal a parlamentben dr. Pánczél Gyula, Bács-Kiskun megyei listán megválasztott országgyűlési képviselő. Nyilván - gondolhatnánk- a lap mindkét alkalommal részletesen beszámol az eseményről, hiszen dr. Pánczél mégiscsak a lap olvasótáborának küldötte az ország házában. Ám hiába lapozzuk a Petőfi Népe oldalait, egy betű nem sok, annyi sincs a felszólalásokról. Nemhogy arról, mit mondott az MDF-es orvos, de arról sem, hogy egyáltalán felszólalásra jelentkezett. Erről tehát nem tartja szükségesnek tájékoztatni olvasóit a szabad Petőfi Népe. Ezzel szemben mi az, amit megtudhatnak az előfizetők? Megtudhatják példának okáért, hogy Csehák Judit kinek a társaságában pisil. A január 23-i számban található az alábbi, nyilván az olvasók hiteles tájékoztatását, mi több, politikai tisztánlátását szolgáló (Illem-)helykereső című kis írás: „Mint két tinédzser lány, hahotázva jött ki a parlamenti toalettből Csehák Judit és egy másik képviselőnő. Egymásba karolva, önfeledten nevettek, amikor Békesi László megkérdezte tőlük, hogy mi történt. Az új földművelésügyi miniszter véletlenül a női wc-be rontott be - kuncogott Csehák Judit. - „Hiába, még ő is keresi helyét” - jegyezte meg sokatmondóan a képviselő. Ennyi szolgál a fenti cím alatt az olvasók épülésére. Van tehát, amiről tájékoztat a Petőfi Népe, s van, amiről nem. Kerek a történet, s be is lehetne itt fejezni, ha nem volna folytatása. E sorok írója felhívta telefonon a Petőfi Népe szerkesztőségében régi kollégáját, Ballai József főszerkesztőhelyettest, aki mellesleg a Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnöke. Kifejtette: mégiscsak aránytévesztés dr. Pánczél Gyula felszólalásairól tudomást sem venni, ugyanakkor az olvasókat „ érdekes" parlamenti történettel traktálni A szakma egyik legjobb vidéki képviselőjének tartott Balsai elismerte: igazad van. S hogy az arányok valamelyest helyreálljanak, megszületett a felkérés: - Csinálj Pánczél doktorral egy interjút! Az interjú meg is született. Teltek-múltak a napok, az írás sehol a Petőfi Népében. Volt persze más. Például a szocialisták vagyonelszámolással kapcsolatos aggálya, a polgármester látogatása a városi MSZMP-nél, vagy olyan címek, mint a „Lakitelki meszesgödör”, vagy: „Kupa Mihály a Fidesz felé hajlik”. Ám, hogy mit mondott Pánczél doktor, Bács-Kiskun megye, a lap olvasóinak országgyűlési képviselője, arról továbbra sincs egy szó sem. Kiderült, a szerkesztőség kollektívája meggyőzte Ballai Józsefet, aki engedett az érveknek, az írás nem közölhető. Bálái F. István Struccpolitika Menkó László rajza Minél több népkonyhát! Öt hónap nem sok idő, mit lehet ezalatt tenni? Különösen akkor, amikor elsőként tűzoltó munkát kell végezni. A Szocialista Válságkezelő Iroda megalakulásakor ugyanis szinte katasztrófahelyzetté súlyosbodott a hajléktalanok ügye. Nagyon gyorsan kellett cselekedniük, de végül is a Máltai Szeretet Szolgálat, az egyházak, az önkormányzatok és egyéb szervezetek segítségével túljutottak a krízisen. Országosan 38 intézményt alapítottak, ebből 21 népkonyha, 17 pedig a hajléktalanokat befogadó éjszakai menedékhely, átmeneti szállás Közép-Európában elsőként megalakították a Szociális Információs Szolgálatot. Regionális válságtervet dolgoznak ki. Ám munkálkodnak egy átfogó szociális törvénytervezeten is, amely többek között kimondaná: állampolgári jog, hogy mindenki feje fölött hajlék legyen. E súlyos gond kezelésére egyébként 200 millió forintot különítettek el a költségvetésből. Lakner Zoltán helyettes államtitkár beszámolt arról is, hogy eddig körülbelül 180 ezer ember szociális étkeztetését oldották meg, amelynek fele ingyenes, másik fele 7-8 forintos egyszeri étkezést biztosít. Fontos feladatuknak tartják a népkonyhák országos elterjesztését, amelyet mindenki igénybe vehet. Gyorssegély Alapítványt hoztak létre a rászorulók részére, a téli-tavaszi időszakban élelmiszer csomagokkal segítve Magyar Fórum Közéleti hetilap A szerkesztőbizottság elnöke: Csutka István Főszerkesztő: Kósa Csaba Főszerkesztő-helyettes: Kiss Dénes Vezető szerkesztő: Krajczár Imre Szerkesztőségi titkár: Székely Dezső Főmunkatársak: Ablonczy László Ágh István Czegő Zoltán Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1074 Budapest, Csengery u. 1. Levélcím: 1399 Budapest Pf.: 701/364 Telefon: 121-7030, 142-0333 Telefax: 122-5917 Kiadja: Magyar Fórum Kiadói Kft. Felelős kiadó: Csurka István Szedés, tördelés, nyomdai előkészítés: PRINTSELF Kft. 1078 Budapest, Landler J. u. 18. Nyomás: APOLLÓ Kft. 1165 Zsemlékes út 25. Felelős vezető: Hupján József ügyvezető igazgató HU ISSN 0865 - 3909