Magyar Fórum, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)

1991-02-21 / 8. szám

­ Meglehetősen nehéz kivá­lasztani az elmúlt napok hazai és világeseményei közül a leggalá­­dabbat. Jóformán csak gyilkos és piszkos történetekkel traktálta a politikai nagyipar a védtelen ve­vőkört. A mi gazsági trófeánkat még­is a litvániai népszavazás „ közvvé­­leménykutatásnak” nyilvánítása érdemelte ki. Egy megtizedelt kis nemzet sehol nem tapasz­talható egységben, hősies el­szántsággal tesz hitet - még a nemzetiségi ellentéteket is félre­téve (lásd a lengyelek is a litvá­nokkal szavaztak, s talán még az oroszok közül is sokan) - a füg­getlenség és a demokrácia mel­lett és ezt Moszkvában egyszerű­en „közvéleménykutatásnak” nyilvánítják. A lehangoló azonban még­­csak nem is ez, hanem az a sunyi­ság, ahogyan a világ s a sajtó ezt lenyeli. Mélyen meg van fertőzve az emberiség, elveszett a jogérzék és a szolidaritás. A bolsevista dialektika, a hatalmi érdekek előtti hajbókolás aranyszabálya, a folytonosan mérlegelésre és a kettős mérce alkalmazására kész szolga-szemlélet jobbra érde­mes kontinensek közvéleményét is elborítja. Gorbacsov miután tankjaival széttapostatott néhány litvánt, most „parlamenti eszközökkel” is visszarúgta a litván szabad­­ságtörekvéseket. Ilyen parlamentinek álcá­zott erőszakcselekményeket ide­haza is bejelentett Kis János, amikor a kormány átvételére va­ló SzDSz igényt elővezette. Rossz és gyenge kormány - mondják ők - nincs más lehető­sége a társadalomnak mint, hogy rájuk bízza a vezetést, rájuk, akik persze éreznek magukban jogo­sultságot, erőt, szakértelmet, hogy egy rosszul elsült „közvéle­ménykutatássá” fokozzák le a ta­vaszi választásokat, s az eddig az MSZP-MSZMP-vel közösen birtokolt sajtó- és média­hata­lom mellé megszerezzék a mi­niszteri bársonyszékeket is. Für alle fälle. Vannak azonban távolabbi célok is. Ha ez a kormány a he­lyén marad, akármennyire meg­kötött kezű is, előbb-utóbb meg­erősödik, kilábol, kivezeti az or­szágot a válságból és akkor örök­re befellegzett itt a bolsevizmus­­nak, a kozmopolitizmusnak, a li­berális cafrangokba öltöztetett idegenségnek és a nemzettiprás­­nak, az 1945-ös szovjet hódítás óta tartó folyamatos baloldali és kommunista uralomnak. Akkor mégiscsak a keresz­tény középrétegek teremtik meg az európai Magyarországot. És, ha így történik, akkor Magyaror­szág a magyaroké marad, nem lehet kitárni határokat minden­féle új betelepedés előtt, akkor a magyar etnikum végső kiszolgál­tatottsága soha nem következik el. Ha valakinek kétsége volna a Kis Jánosék hatalomra törésé­nek céltudatos gátlástalansága és totalitárius jellege felől, az gondolja végig: ezt a durva el­­söprési akciót azzal az MDF-el, s annak a kormányával szemben indítják meg, amelyikkel tavaly a választások után - vagy előtt? - megegyeztek, amelyik átadta nekik az államfői tisztséget és sajnos - ez volt a nagy ár­ - a saj­tót és a televíziót, a rádiót, így, ha ez a kormánybuktatás sike­rülne nekik, akkor ugyanakkora hatalmuk lenne, mint a pártál­lam idején volt: az ellenzéki cég­társnak a legfelsőbb állami tiszt­ség, a végrehajtó hatalom és a tá­jékoztatás. Ehhez még jönne az önkormányzati túlsúly, amit el­nyertek és készen volna a teljes restauráció. Igaz, liberális de­mokráciának neveznék, ám a volt kommunista nomenklatúra teljes uralomra jutása valósulna meg. Ezt aztán óriási sajtó flot­tatüntetések kísérnék szerte a vi­lágon: ujjongás és ünneplés. Hi­szen az MSZP-vel, s majdan az MSZMP-vel való összeállást már nem akadályozná semmi és senki, tekintettel arra, hogy Pozsgay már nincs köztük s vele vagy meggyengült, vagy el is tá­vozott a körből mindenki, aki­ben valami nyoma volt a nemze­ti elkötelezettségnek. A hadművelet végrehajtása „Öböl-háború­ módra” történt. A sajtó hazugságbombákkal be­szélő B52-esei és liberátorai szétbombázták a közvélemény maradék magasleseit. A romló gazdasági helyzet, a kormány fo­lyamatos zavarbahozása, a taxis­blokádtól a Kalasnyikov-ügyig, az elégedetlenség örökös felszí­tása mára oda vezetett, hogy az SzDSz-MSZP-MSZMP hadve­zetőség elrendelhette a táma­dást. Kérdés, hogy jól ítélte-e meg a helyzetet Kis János és Thür­­mer Gyula. Talán el kellene gondolkod­­niok: az amerikai hírszerzés az iraki célpontokat is tévesen ítél­te meg és így az sem bizonyos, hogy a magyar valóságról nekik juttatott információi pontosak. (Figyelmeztető lehet számunk­ra, hogy stratégiájuk már „le­süllyedt” a diplomáciából a ban­­kárságba, mint annak idején az ávósok a kultúrába...) Végül is meg kellene gon­dolni, hogy kivel­ mivel lehet összefogni a kisebb hibákat el­követő magyar kormány ellen. A Frankfurter Allgemeine Zeitung 1991. február 4-én ezt írta az MSZP-SzDSz Kalasnyikov-ügy­­beli szövetségeséről: „...a szerb vezetés ezen túlmenően makacsul köti magát a kommunizmushoz. Akkor, amikor a korábban a Szovjetunió által kény­szerszövetségesként felhasznált kelet-közép- és dél-európai népek a szabadságra és a demokráciára rendezkednek be, amikor a kom­munizmus már a Szovjetunióban is elveszíti lába alól a talajt, a szerb vezetés szilárdan kitart mel­lette. A szerb köztársaság ilyenfor­mán a leninizmus utolsó bástyája Európában. Szerbia legfőbb hatalmi eszkö­ze azonban a „jugoszláv néphad­sereg”. A hadsereg élén álló nagy­szerb érzületű tábornokok nyíltan hangoztatják, hogy a „szocializ­must" Jugoszláviában minden áron fenn akarják tartani. A csa­lódottság és a kétségbeesés évei után megint felbátorodtak, mert a Szovjetunióban az „egészséges erők” - elsősorban a hadseregve­zetés - megállítják a kommuniz­mus hanyatlását, sőt talán vissza is fordítják . Majd azokról, akiknek a kor­mány tudtával fegyvert adott el egy magyar cég, ezt: „Olyan ál­lamszövetségbe, amely katonai erővel fenyegetőzik és a kiválást is megakadályozhatná, a szlovének és a horvátok nem mennek bele. ” A tűzzel való játszadozás le­hetséges fejleményeiről pedig Landsbergis szavai szólnak a leg­világosabban. Vele a Der Spiegel tudósítója beszélgetett: Elnök úr, az első véres csa­pás, amelyet Litvánia független­ségére mértek, nem érte el célját, a moszkvai csapatok egy részét visszavonják Mire számít a leg­közelebbi jövőben? Landsbergis: -Újabb táma­dásokra. - Ismét erőszakos eszközök­kel? -Arra is fel kell készülnünk . Közben hál’ Istennek - és a kormánynak­ - lezajlott a viseg­rádi hármas csúcs. Az SzDSz stratégiáit már a létrejötte is kétségbeejtette. Ez az a külpoli­tikai lépés, amelyik teljesen új Közép-Európában. Még csak kis lépés, de a három - a demok­rácia útján majdnem egyszerre lépő nép - kisebb-nagyobb nép - sorsdöntő mozdulata. Nincs más út és lehetőség: együtt, összehangoltan, egymást kise­gítve. Senki ellen, de egymásért is. Mennyire más ez, mint az el­lenzék szerb kommunista útitár­sai. Nem véletlen tehát, hogy a Visegrádi Találkozó sem múlha­tott el belpolitikai incidens nél­kül. Antall és Göncz azonban egyelőre még elfért egymás mel­lett az aláírásakor. Annyit azon­ban az SzDSz elért, hogy ez a történelmi kezdeményezés így most már nem fűződik tisztán Antall és a kormány, a keresz­tény koalíció nevéhez. Bagdadban egy 5 méter ma­gas vasbeton bunkert ütött át egy amerikai bomba és félezer­nél is jóval több civil halottat írt fel Bush elnök számlájára. A magyarázat mellékes. Lehet, hogy igaz, hogy ezeket a nőket és gyermekeket Szaddám Hu­szein telepítette be a katonai lé­tesítménybe, ezt a felbőszült arab s egyéb nem-fehér közvéle­mény azonban sohasem fogja tudomásul venni. „Ciszjordániában és a Gáza­­övezetben a két évtizedes izraeli megszállás miatt elkeseredett pa­lesztinok a háztetőkön ujjongtak, miután iraki Scud-rakéták izraeli otthonokat döntöttek romba. ” Nincs messze az az idő, ami­kor maga az amerikai közvéle­mény is felteszi a kérdést, mi végre gyilkolnak ennyit s mi vég­re pazarolnak el ennyi emberi energiát az amerikaiak. Ha pe­dig az egyeduralomra jutott Amerika s az ő jól menedzselt vezetése is bizonytalan helyzet­be kerül, akkor a világ rémes anarchiába hullhat bele. Felértékelődnek a rendcsiná­ló tábornokok? És pocsékba megy egy hosszú békekorszak minden erőfeszíté­se, kompromisszuma? Itt, a szemünk láttára de­rül ki, hogy sem két központból, sem egy központból nem lehet ma már a világot irányítani. Más kell, új rendező elv, szabadság és önrendelkezés kicsinek és nagy­nak. Észre kellene most már végre venni, hogy a huszadik század bizonytalansága és minden bor­zalma a bolsevizmus hatalomra kerüléséből és abból a kétségbe­ejtő határozatlanságból fakad, amivel a Nyugat és főleg az USA vezető körei az 1917 óta tartó bolsevizmust hol támogat­ják, hol tapossák, de soha nem tudnak végleges elhatározásra jutni vele kapcsolatban. Egyszer kell nekik Európa, a nácizmus ellen, majd nem kell, mert ter­jeszkedik a harmadik világban, sőt a tengeren túlon is, majd, amikor összeomlófélben van, is­mét kell, mint a regionális felvi­gyázó, Ázsia Biztosaként? Most mintha új korszak kezdődnék. A csúnyán olajfol­tos meleg tenger vidékén egy­szerre látszik megbukni a szov­jet és az amerikai fel- és lefegy­verző csendőrparancsnokság, jön ugyan fel Izrael csillaga is, de a helyi vezetők már új ellátó után kacsintgatnak. Asszad Szí­riai elnök Genscher német kül­ügyminiszternek jelentette ki az övezeti látogatásakor: „Da­maszkusz elvárja, hogy az egye­sült Németország nagyobb szere­pet játsszon a térségben. ” Izrael is a térség állama. Csurka István HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS Egy hét összefüggései 1991. február 21. Magyar FórumM Sajtószabadság­­ ma A Petőfi Népe monopol­­helyzetű napilap Bács-Kiskun megyében. Valamikor az MSZMP dirigálta, ma az oszt­rák-magyar tulajdonú Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. adja ki. Hasábjain robbant ki an­nak idején az emlékezetes ti­­szakécskei érdemjegybotrány, ám akiknek a nevéhez ez fűző­dik, Benke Márta és Lovas Dániel rovatvezető - nyilván nem véletlenül - már nincse­nek a szerkesztőség munka­társai között. Vizsgáljuk meg miként él a sajtószabadsággal manapság e jeles vidéki orgá­num. Kétszer is felszólal a parla­mentben dr. Pánczél Gyula, Bács-Kiskun megyei listán megválasztott országgyűlési képviselő. Nyilván - gondol­hatnánk- a lap mindkét alka­lommal részletesen beszámol az eseményről, hiszen dr. Pánczél mégiscsak a lap olva­sótáborának küldötte az or­szág házában. Ám hiába la­po­zz­­uk a Petőfi Népe oldalait, egy betű nem sok, annyi sincs a felszólalásokról. Nemhogy arról, mit mondott az MDF-es orvos, de arról sem, hogy egyáltalán felszólalásra jelent­kezett. Erről tehát nem tartja szükségesnek tájékoztatni ol­vasóit a szabad Petőfi Népe. Ezzel szemben mi az, amit megtudhatnak az előfizetők? Megtudhatják példának okáért, hogy Csehák Judit ki­nek a társaságában pisil. A ja­nuár 23-i számban található az alábbi, nyilván az olvasók hiteles tájékoztatását, mi több, politikai tisztánlátását szolgáló (Illem-)helykereső című kis írás: „Mint két tiné­dzser lány, hahotázva jött ki a parlamenti toalettből Csehák Judit és egy másik képviselő­nő. Egymásba karolva, önfe­ledten nevettek, amikor Béke­si László megkérdezte tőlük, hogy mi történt. Az új földmű­velésügyi miniszter véletlenül a női wc-be rontott be - kun­cogott Csehák Judit. - „Hiá­ba, még ő is keresi helyét” - jegyezte meg sokatmondóan a képviselő. Ennyi szolgál a fen­ti cím alatt az olvasók épülé­sére. Van tehát, amiről tájékoz­tat a Petőfi Népe, s van, ami­ről nem. Kerek a történet, s be is lehetne itt fejezni, ha nem volna folytatása. E sorok írója felhívta tele­fonon a Petőfi Népe szerkesz­tőségében régi kollégáját, Bal­lai József főszerkesztőhelyet­test, aki mellesleg a Magyar Újságírók Országos Szövetsé­gének alelnöke. Kifejtette: mégiscsak aránytévesztés dr. Pánczél Gyula felszólalásai­ról tudomást sem venni, ugyanakkor az olvasókat „ ér­dekes" parlamenti történettel traktálni A szakma egyik leg­jobb vidéki képviselőjének tartott Balsai elismerte: iga­zad van. S hogy az arányok valame­lyest helyreálljanak, megszü­letett a felkérés: - Csinálj Pánczél doktor­ral egy interjút! Az interjú meg is született. Teltek-múltak a napok, az írás sehol a Petőfi Népében. Volt persze más. Például a szocialisták vagyonelszámo­lással kapcsolatos aggálya, a polgármester látogatása a vá­rosi MSZMP-nél, vagy olyan címek, mint a „Lakitelki me­szesgödör”, vagy: „Kupa Mi­hály a Fidesz felé hajlik”. Ám, hogy mit mondott Pánczél doktor, Bács-Kiskun megye, a lap olvasóinak országgyűlési képviselője, arról továbbra sincs egy szó sem. Kiderült, a szerkesztőség kollektívája meggyőzte Ballai Józsefet, aki engedett az ér­veknek, az írás nem közölhe­tő. Bálái F. István Struccpolitika Menkó László rajza Minél több népkonyhát! Öt hónap nem sok idő, mit lehet ezalatt tenni? Különösen akkor, amikor elsőként tűzoltó munkát kell végezni. A Szo­cialista Válságkezelő Iroda megalakulásakor ugyanis szinte katasztrófahelyzetté súlyosbodott a hajléktalanok ügye. Na­gyon gyorsan kellett cselekedniük, de végül is a Máltai Szere­tet Szolgálat, az egyházak, az önkormányzatok és egyéb szer­vezetek segítségével túljutottak a krízisen. Országosan 38 in­tézményt alapítottak, ebből 21 népkonyha, 17 pedig a hajlék­talanokat befogadó éjszakai menedékhely, átmeneti szállás Közép-Európában elsőként megalakították a Szociális In­formációs Szolgálatot. Regionális válságtervet dolgoznak ki. Ám munkálkodnak egy átfogó szociális törvénytervezeten is, amely többek között kimondaná: állampolgári jog, hogy mindenki feje fölött hajlék legyen. E súlyos gond kezelésére egyébként 200 millió forintot különítettek el a költségvetés­ből. Lakner Zoltán helyettes államtitkár beszámolt arról is, hogy eddig körülbelül 180 ezer ember szociális étkeztetését oldották meg, amelynek fele ingyenes, másik fele 7-8 forin­tos egyszeri étkezést biztosít. Fontos feladatuknak tartják a népkonyhák országos elterjesztését, amelyet mindenki igénybe vehet. Gyorssegély Alapítványt hoztak létre a rászorulók részé­re, a téli-tavaszi időszakban élelmiszer csomagokkal segítve Magyar Fórum Közéleti hetilap A szerkesztőbizottság elnöke: Csutka István Főszerkesztő: Kósa Csaba Főszerkesztő-helyettes: Kiss Dénes Vezető szerkesztő: Krajczár Imre Szerkesztőségi titkár: Székely Dezső Főmunkatársak: Ablonczy László Ágh István Czegő Zoltán Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1074 Budapest, Csengery u. 1. Levélcím: 1399 Budapest Pf.: 701/364 Telefon: 121-7030, 142-0333 Telefax: 122-5917 Kiadja: Magyar Fórum Kiadói Kft. Felelős kiadó: Csurka István Szedés, tördelés, nyomdai előkészítés: PRINTSELF Kft. 1078 Budapest, Landler J. u. 18. Nyomás: APOLLÓ Kft. 1165 Zsemlékes út 25. Felelős vezető: Hupján József ügyvezető igazgató HU ISSN 0865 - 3909

Next