Magyar Fórum, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-04 / 23. szám
2 1992. június – Magyar Fórum y.HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS SZERBIA ÉS CRNA GORA, vagyis a maradék Jugoszlávia most végre megkapta a nagyhatalmaktól azt a figyelmeztetést, amit már a harcok megindulása előtt, Horvátország megtámadása idején meg kellett volna kapnia. Zárlat következik. A százezernyi halottat ez már nem támasztja fel, de a szétlőtt városok újjáépítése jó üzlet lesz sok vállalatnak szerte a világon. A háborúság kitörésekor is felvetették sokfelől, hogy kemény gazdasági blokáddal kellene elejét venni a szerb erőszakosságnak. Akkor az volt a válasz, hogy az ilyen zárlatok sohasem hatékonyak. Furcsa. Most sem lesznek hát azok? Reméljük, hogy igen. Mindenesetre nagy mulasztást követett el a nemzetközi politika vezérkara. Talán illenék megkeresni a felelősöket. De méginkább az akkori halogatási és a mostani zárlatindítékokat. Amikor Horvátországról volt szó, Ausztria szomszédjáról és Magyarországéról is, persze, és Németország egykori szövetségeséről és az sem volt kétséges, hogy Horvátország és Szlovénia az Európai Közösségnek római-keresztény elkötelezettsége és kultúrája révén is természetes tagja lesz, ha lesz, akkor vonakodás volt tapasztalható. Talán a német politika részéről sem minden úgy történt, ahogy ide látszott. Genscher gyors távozása mindenesetre megszüntetett bizonyos kétértelműséget. Beszélik, hogy egyes amerikai külpolitikai ügyintézőknek is nagy érdekeltségeik vannak Jugoszláviában. A nagypolitika mögött ma is olyan birtokügyletek virítanak, mint például a reneszánsz idején, amikor Csák Máték vagdalták a határokat, a népeket és a fejeket. Most tehát zárlat van és egy kicsit megint reménykedünk. Bizonyára eljön majd az az idő, amikor a szerbek is elszámolnak önmagukkal. Jugoszláviát ők kapták a nagyhatalmaktól és ők herdálták el. Egyetlen kommunista ország sem kapott annyi támogatást, kedvezményt a Nyugattól, mint Tito országa. Meg lehetett volna teremteni a nyitott társadalmat, egy akármilyen jelzős demokráciát, vagy legalább az együttélési feltételeket az ott élő népek számára. Nem sikerült, mert nem is akarták. Uralkodni akartak és terjeszkedni. Egyedül maradtak és az államuk összezsugorodott. Most meg kétségbeesett kísérleteket tesznek a területrablásra, de hiába. Mindazonáltal Európa számára csak egy út járható a velük való együttélésben: ha befogadjuk őket - miután lecsillapodtak. Már most egyengetni kell a megjuhászodott Szerbia visszatértének a feltételeit. Nem igaz, hogy Szerbiában nem lehetséges a demokrácia, nem igaz, hogy a Nagy Szovjet Rém után a Kis-Balkáni Rémet ne lehetne háziasítani. IDE KÍVÁNKOZIK EGY HÍR az április 27-i Frankfurter Allgemeine Zeitungból: Oroszország és Németország képviselői emlékeztetőt írtak alá a Volgai Német Köztársaság visszaállításának szándékáról. Hogy a volgai németekkel mit csinált Sztálin, azt sokan tudják. Ha volt esélytelen népcsőegy hét összefüggéses párt a német háborúvesztés után, hát ez a volgai németség az volt. És ma kezdik összeterelni maradékaikat és elkezdődik történelmi kárpótlásuk. Ha nem is mindjárt ma, de lesz egy volgai német terület, ahol békében élhetnek. Német önállóság orosz földön... NEM LEHET NEM ÉSZREVENNI, hogy vannak magyar népcsoportok, amelyeket a volgai németekhez hasonló igazságtalanság ért a háború után. Szerbia felénk eső részében, a Vajdaságban magyarok megtizedelve is őrzik kultúrájukat. Hírlik, hogy félnek, mert ki akarják üldözni őket házaikból, hogy helyet csináljanak a máshonnan érkező, menekülő szerbeknek. De miért ott? Nem szerbek közé kellene telepíteni a szerbeket ? Hát csak ennyire gondolja komolyan a szerb kormány az elhatárolódást a népirtásoktól. Ha Szaratov és Volgográd között a Volga két partján a németek újjáépíthetik jellegzetes házaikat Marenburgban, Seelmanban, Eckheimben és persze Marxstadtban és Engelsben, (Sztálin humora!) akkor a bácskai magyarok önrendelkezése sem lehet megtárgyalhatatlan kérdés. És az pedig különösen nem lehetséges, hogy most a vértől és kudarctól felhevült fegyveresek a védtelen magyarokra vessék magukat. A zárlat feloldási feltételei között ennek szerepelnie kellene. Ugyanakkor mindez feltétele kell, hogy legyen az új Jugoszláviával való együttműködésünknek. Idehaza pedig az a helyzet, hogy most már bizonyos: a média kontra miniszterelnök, államelnök kontra miniszterelnök háborúból most már nem lesz - sakknyelven szólva - gyors döntetlen. Amíg a figurák a táblán vannak, addig nincs jó lépés. Rendhagyó módon két vörös futár van a táblán, egyelőre. A kormányt azzal vádolják, hogy igába akarja hajtani a rádiót és a tévét. Ahogyan ők mondják: a független rádiót és tévét. Ebben van egy képtelenség: vajon merné-e támadni a médiumokat ez a kormány (jelzőt lenyeltük), ha azok valóban függetlenek volnának? És továbbmenve: védené-e ilyen erővel a tévét-rádiót az egyesült ellenzék, ha azok függetlenek volnának? A válasz: nem és nem. Az ellenzék a Köztársasági Elnök vezetésével védi a tájékoztatási majdnem-monopóliumát, a kormány pedig küzd ez ellen a monopólium ellen, mert ki van szorítva belőle. Kénytelen kockáztatni, mert be van csapva és mert vesztésre áll. Egyes kom-lib vagy lib-kom - attól függ melyikbe tartoztak előbb - hírműsorszerkesztők mára már a Rádió becsületének rovására szerkesztik például a Reggeli Krónikát. Egy-két perces, egy-két mondatos, felületes, sem a világeseményeket, sem a hazaiakat össze nem foglaló hírblokk után rögvest rátérnek a lapszemlére, mint a hírrel egyenértékű tájékoztatási formára, mint a híradás részére. Összeépítik a hírt és a Népszabadság-cikket, mintha az is ugyanolyan esemény volna, hogy X. Y. volt kommunista megeresztett egy kormányellenes kirohanást, vagy egy mindenkit elborzasztó politológiai elemzést, mint az, hogy Boszniában hány halott van, Bush mit mondott valahol, vagy uram bocsá' kitört az Etna. Ugyanaz a kásás hang darálja mindkettőt. Mit törődik vele a szerkesztő, hogy ezzel a Rádió tekintélyét ássa alá, hiszen ebből semmi más nem derül ki - a kormány elleni uszításon kívül - mint az, hogy a Rádiónak nincs önálló hírszerkesztése. Rá van utalva a lapokra. Persze, tudjuk, százak dolgoznak ott, hiába. Az általuk összeállított hírekből nem áll össze, hogy itt minden kétségbeejtő és az embernek semmi lehetősége nincs. A Rádió saját kommentátorai sem szidhatják a kormányt a „független" Rádió hírműsorában, tehát hivatkozni kell valamire. Lízingelni kell a Magyar Hírlap, a Népszabadság ferdítéseit. A volt pártlapnak már külföldi tulajdonosa van. Kommentátorai is. Át is vannak mosva. Olyan függetlenek, mint az ódon vécéajtó matt üvegén az árnyék, csak háttérből sejlik fel a vértolulásos bolsi odabent a nyugati tulajdon illatfelhőjében. Van egykét Göncz-pártfogolt, akiknek joga van íratlan szabályokat áthágni és a saját intézmény szakmai becsületét is aláásni a nagy szent cél érdekében. A cél pedig: kitakarítani a nemzeti keresztény értékeket a magyar életből. MAFFIÁSODIK A MAGYAR TÁRSADALOM, harsánykodnak a privatizáló függetlenkék. A népet ez sérti legjobban. Sérti, de hallgat és tűr. Sajnos. A Tungsramot például még a régi rendszer privatizálta, helyesebben játszotta át valamilyen amerikai kézre. Azóta a világpiacról kiszorult a Tungsram-termék, hatezer ember az utcára került és továbbiak elbocsátása várható. Fejlesztés? Mintha az oroszokat hallanánk: nuku. És mindenütt ez folyik. Herdálás és a visszavonhatatlan lépésektől megideologizálva. A dolgozónak nincs beleszólása. Mert nem ért hozzá! Csak az elvtársak értenek hozzá. Szó se róla, megmutatták. Horn Gyula újabb kitüntetést kapott. Ezúttal a német Szabadkőművesek méltatták elismerésre. Egy kommunista a szabadkőműves páholyban, ez már döfi! Igen, a világ iszonyatosan maffizálódik. S próbálj csak célzást tenni a bolsevizmus-liberalizmus testvériségre, mindjár neked rontanak, hogy antiszemita vagy. Te itt csak arra vagy jó, hogy gratulálj a vakolókanalat félretéve. Az MSZP-nek immár van keresztény tagozata, fraternizál az MSZOSZ-szal, támogatja az úttörőket, kezd belejönni szocdemségbe, mint kiskutya az ugatásba, és íme, most már él a szabadkőműves kapcsolata is. Egyetemes párt. Minden van benne. Minden, ami kell a nép megszédítéséhez és a hatalom visszaszerzéséhez. Becsület és dicsőség. Isten, haza, szabadság - az MSZP-től minden belefér. S csak a régi vattás egyenruha koreaiból pattan ki néha egy-egy pici piros bolha. A kispadon ott ülnek a csodacsatárok: Németh Miklós Londonban, Békési elvtárs a Fotexben, Nyers Rezső a CO-nexusban. Mindegy. A dohányon rajta tartják a kezüket, ahogy keresztapáéknál szokás. Erről azonban nem készül felmérés. Senki fiát soha nem kérdezik meg a közvéleménykutatók, hogy mit szeretne jobban: azt-e, ha a régi párttitkárt az övénél tízszer, százszor nagyobb fizetéssel alkalmazná az új kapitalista - aki sokszor egy másik párttitkár - vagy azt-e, ha az övével azonos fizetéssel a munkapad mellé állítaná, hogy végre fogja már meg a boldogabbik végét az eszemadta foximaxisa. A valódi folyamatok a „független" médiák által vannak elrejtve. Azért kell védelmezni őket körömszakadtig, mert különben valakik lelepleződnének. ITT: BUDAPEST-MARXSTADTBAN, a liberalizmus „autonóm területén". Csurka István Egy álhír margójára - avagy a New Yorki gyékény A 24 óra című Komárom megyei napilap köztudottan az egyik legsötétebb bolsevista száradmány a rücskös palettán. Most azonban pórul járt. Hírül adta, hogy Göncz Árpád lesz a díszvendége az esztergomi Gyermeknapnak a Vármúzeumban. A város felbolydult, a dalárdák skáláztak, a cukrászok sütöttek, az SZDSZ vezetők megírták az ünnepi beszédeket, Göncz Árpád meg sehol. Most aztán szélhámosságra hivatkozik a kommunista újság. Hogy ’asszondja" egy szélhámos hívta fel a „New York Bróker Szervezőiroda " nevében, s közölte, hogy „személyes összeköttetés révén” nyerte meg Göncz Árpádot a műsorban való fellépésre. A mentegetőzés árulkodó. A volt kommunista, ma „független" lap - Göncz szerint soha nem volt ilyen jó a magyar sajtó! - minden további nélkül elhiszi, hogy az államelnöknek jó személyes kapcsolata van a New York Bróker Szervezőirodával. Számára ez egy olyan közlés, amelynek nem kell utána nézni. Komárom megyében, természetes a komcsi szerkesztőség szemében, hogy a magyar államelnököt baráti szálak fűzik a New York Brókerhoz. Netán részvényeket vesz neki? Vagy csak súg...? Azt mondják, a beugrató hamis bélyegzőt használt. No, nem a Köztársasági Elnöki Hivatalét hamisította, hanem a New York Brókerét. A szerkesztő elvtársak szemében teljesen természetes, hogy az Elnök New York Brókergyékényen árulhat, most tehát csak a gyékény valódisága kérdéses. A gyékény a hibás! Mit lehet tudni - gondolhatták, hátha az a cég szervezte a New York-i színházi bemutatókat is. Meg a sikereket is, elvégre New York az New York, ott is van gyékény, van bróker meg van szabad sajtó! Most ilyen elnökünk van, Dobi Istvánnal kapcsolatban ezt nem feltételezték volna ugyanezek az újságírók. De Richard von Weizsäckerrel se mernének kapcsolatba hozni egy ilyen gyékényt a németek. Talán még megboldogult Brúnó Kreiskyt sem hagyták volna rá heveredni, napozni. Egyszóval az Elnök is ludas a dologban. Ezt használta ki a széltoló. Nyert. De lehet, hogy az esztergomi gyerekek se vesztettek... __________________________! Cs. I. J HiYHO.! !« IHBI NI M/IHM." ■■ Előzetes könyvheti rendezvényt tartott az MDF Akadémia május 28-án a Bem téri székházban. A meghirdetett Tollas Tibor-Lezsák Sándor est váratlanul jeles vendéggel gazdagodott, a Franciaországból érkezett Yves de Daruvar (Daruvari Imre) személyében, akinek Trianonról szóló könyve két évtized után végre Magyarországon is megjelent, az Antológia Kiadónál. Képünkön (balról jobbra) Yves de Daruval, Lezsák Sándor, Kéri Kálmán és Tollas Tibor. Új címen a MÚK A Magyar Újságírók Közösségének címe és levélcíme: 1074 Budapest VII. ker., Csengery u. 1. Fszt. Tel.: 142-0333, 121-7030 KARSF ISTVÁN FELVÉTELE I .]FELHÍVÁS A Magyar Újságírók Közössége kéréssel fordul Olvasóinkhoz, Vállalkozóinkhoz, a hazában és határainkon kívül élő Honfitársainkhoz. Létünk és működésünk érdekében életre hívtuk a Sajtószabadság Alapítványt. Az Alapítvány csekkszámlaszáma a következő: OTP, V. kerületi fiók, szin.: 508-42566-1. Köszönjük a támogatást! Magyar Fórum Közéleti hetilap A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: KÓSA CSABA Szerkesztők: Fábián Gyula Krajczár Imre Mátyás István Székely Dezső Tasnádi Attila Főmunkatárs: Páskándi Géza Tördelőszerkesztő: Varga Imre Szerkesztőség: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Levélcím: 1399 Bp. Pf.: 701/364 Telefon: 1-382-399 1-384-300 Szerkesztők: 1-384-092 Telefax: 138-4086 Kiadóhivatal: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Telefon és telefax: 138-4253 Kiadja: Magyar Fórum Kiadói Kft. Felelős kiadó: Csurka István Nyomdai előkészítés: Publica Rt. Nyomás: APOLLÓ Kft. 1165 Budapest, Zsemlékes út 25. Felelős vezető: Mózes Ferenc Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap Előfizetési Irodánál (HELIR, Budapest, Lehel u. 10/a. 1900), valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 HELÍR 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, Postafiók 149. H-1389 HU ISSN 0865-3909 Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!