Magyar Fórum, 1995. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1995-07-06 / 27. szám
1995 július 6. Magyar Forfm KETTŐS TÜKÖRBEN - KETTŐS TÜKÖRBEN - KETTŐS TÜKÖRBEN Göncz és a vasbordénak cx-VO IV * Prolongált köztársasági elnökünk nyilatkozott a „Magyar” Televíziónak az újraválasztását követő vasárnapon, fő műsoridőben, hadd lássa, hallja mindenki, miként vélekedik a legfőbb közjogi méltóság - úgy általában - Magyarország társadalmi viszonyairól. Dolgozószobájában készült az interjú, kellemes értelmiségi miliőben, háttérben könyvek, oldalt olvasólámpa. A riporter fontos ügyekről kérdezte az államfőt: alapszerződésekről, megszorító intézkedésekről, a kultúra és az oktatás helyzetéről. Folyt, folydogált a beszélgetés, mígnem szóba került a privatizáció is. Az embereket irritálja egyes rétegek gyors és látványos meggazdagodása, s ez érezhetően politikai feszültséget okoz, hogyan vélekedik erről az elnök úr, hangzott a kérdés. Göncz Árpád a történelem kútjából merítette a választ, íme: Cromwell seregének elitje, a vasbordájúak sok csúnyaságot követtek el Írországban, mondhatni, nem tisztázott körülmények között szereztek ott egyet s mást. Pár év múlva azonban lordok lettek, unokáik pedig már költők. Csak az első millió megszerzésének módját ne firtassa senki, a többivel a vagyonosok már el tudnak számolni. Hogy teljesen világossá váljon számomra az elnöki okfejtés, utánanéztem a cromwelli magánosításnak. Először néhány szót az előzményekről: az angol VIII. Henrik felvette az Írország királya címet, ami önmagában még nem lett volna különösebb baj, ha saját protestáns vallását nem akarta volna mindenáron ráerőszakolni a katolikus írekre, akik folyamatosan lázadtak e törekvés ellen. Megmozdulásaikat rendre leverték, megtorolták. A zöld sziget őslakóit az angolok politikai jogfosztottá tették, szertartásaikat betiltották, vallásukat nem gyakorolhatták. Ulsterbe angolokat és skótokat telepítettek. Az ír föld kincseit Angliába szállították, az ír ipart tönkretették. Az írek földtulajdonjogot nem szerezhettek, csak bérlők lehettek. Sorsuk Cromwell hatalmának kiteljesedésével végleg megpecsételődni látszott. A hadvezér a vasbordájúak élén rárontott Írországra, a „puritán” katonák nem ismertek kegyelmet. A diktátor tettei közül kiemelkedik a droghedai vérfürdő 1649 őszén, amikor az elfoglalt város Szent Péterről elnevezett templomát felgyújtotta az oda bemenekült bennszülöttekkel együtt. A győztes sereg rabol, fosztogat, majd következik a „konszolidáció”: minden földbirtok az angoloké, a közigazgatás posztjain angolok, mindenütt angolok. Az írek százezrei távozni kényszerülnek hazájukból, a többiek alávetettek, szinte rabszolgák. Arról nem szól a fáma, hányan lettek e turné angol résztvevői közül lordok, majd leszármazottaik hogyan verseltek. De Göncz elnöknek elhiszem, hogy így történt. Hogy az íreket ez később mennyire vigasztalhatta, az elképzelhető. Közelebbről érint viszont bennünket a konkrét kérdésre adott metaforikus felelet értelmezése. Göncz Árpád író is, nem szokatlan tehát számára a képzettársításos kifejezési mód. A belemagyarázás szándéka nélkül leszögezhető, hogy országunk első polgára szerint is hibádzhat valami a privatizáció körül. A drámai szereposztásban azonban bizonytalan vagyok: ki itt az ír, ki itt az angol, s főleg: kicsoda Cromwell. Nem vagyok türelmetlen, úgysem siettethetem a hasonlatban fölsejlő választ. Eposzban megéneklik majd az unokák. Zsilka László „Megindultunk a fejlődés útján a jövő társadalma felé. DLUHOPOLSZKY LÁSZLÓ RAJZA IS LUS W1UJ11~ Miután a mostani kormány többhónapos helybenjárás után kibillentette magát a semmittevésből és munkálkodni kezdett, egyre-másra produkálta a különféle ballépéseket, a miniszterelnöki szóhasználatot kölcsönvéve a balhékat. Azért, hogy egy-egy ilyen balhé valamennyire kisebbnek látszódjék, tenni kell valamit az elhomályosítás érdekében. Erre kiválóan alkalmasak az ellenbalhék. Olyan ügyeket kell találni vagy kreálni, amelyekkel be lehet fogni a kormánybalhéra rácsapó parlamenti, vagy parlamenten kívüli ellenzék száját. Az utóbbi hónapokban kijutott a kormánybalhékból. Kellett hát valami, ami egy kicsit eltereli róluk a közvélemény figyelmét. Erre a szerepre szánták a legújabb titkosszolgálati botrányt. A hullámok felkorbácsolását Katona Béla miniszter valószínűleg nem vállalta, inkább átadta a helyét olyannak, aki kapható volt rá. Nikolits István vállalta, és végig is csinálta a komédiát, amelyről mostanra már alig-alig ejt szót bárki is. Legutóbb a Parlament nemzetbiztonsági bizottsága is elvetette a letűnt kormánynak és illetékes minisztereinek a politikai felelősségét. Gondolhatnánk: na, akkor végre kifújt az ügy. Még egy MSZP-s képviselő bizottsági tag is belerondított az elképzelésbe, mert az ellenzéki pártokkal szavazott. Nem így Kőszeg Ferenc SZDSZ-es képviselő. Szerinte „az előző kormánynak van felelőssége” az ügyben, mert a „polgári titkosszolgálatokért felelős személyiségei igenis visszaéltek a szabályozatlansággal”. Ő csak tudja. Neki már csak tudnia kell. Bizonyára kellőképpen ért is hozzá, hiszen már hosszú ideje közel van a titkosszolgálatokhoz. Évekig a BM III/III Csoportfőnökség célszemélye volt, szoros megfigyelés - úgy mondták: feldolgozás - alatt állt, majd 1990-től folyamatosan a Parlament nemzetbiztonsági bizottságának a tagja. Most mégis olyanokat állít, amik ellentmondanak az előbbi feltételezésnek. Miért? Hát ezt nem lehet tudni, csak sejteni legfeljebb. Talán még korai talonba tenni ezt az ellenbalhét, mert a Budapest Bank-ügy és a Bokros-végkielégítés ügye sem zárult le teljesen, még ha az érintettek nagyon is szeretnék befejezettnek tudni mindkettőt, hiszen itt van az újabb balhé, a miniszterelnöki Süddeutsche Zeitung-ügy. Az állítja továbbra is Kőszeg Ferenc ellen balhényújtó nyilatkozatában, hogy ezek a fránya titkosszolgálatiak a gazdasági és politikai élet vezető személyiségeiről, sőt újságírókról is gyűjöttek alapinformációkat, valamint parlamenti képviselők után is vizsgálódtak. Kőszeg képviselő úr elvárása ezek szerint az, hogy legyenek olyan állampolgárok akik valamiféle védelmet élveznek, akik után nem kotorászhat a titkosszolgálat. A talpasokat, bennünket, a nagy többséget kaszálhatnak, ahogyan akarnak, ez nem fáj a képviselő úrnak, csak az említett kiváltságosokat ne bántsák. Ezek szerint úgy legyen, mint a letűnt negyven évben? Úgy, mint amikor Kőszeg Ferenc is a választóvonal alatt volt? Mert akkor létezett egy titkos belügyminiszteri parancs, amely tételesen felsorolta azokat, akiknek a titkosszolgálat - akkoriban úgy mondták: az állambiztonsági szervek - a közelükbe sem mehettek, rá se nézhettek, a nevét le sem írhatták. Volt olyan főelvtárs, aki megtiltotta, hogy az utcába, ahol lakott, a figyelőszolgálat emberi betegyék a lábukat, még ha egy kémgyanús pasas, vagy egy ellenzéki értelmiségi arra is lófrált. Lehet, hogy ezt akarja Kőszeg Ferenc? Ezt a kiváltságos világot akarná? Most hogy a választóvonal fölé került, elfelejtette az 1990 előtti éveket? Hja, most az akkori megfigyeltetőivel van koalícióban! Az előbbieknek áttekintették az életrajzukat - panaszkodik Kőszeg képviselő úr. Na és? Mi titok van egy vezető, egy képviselő, egy gazdasági csúcsgóré, vagy vezető újságíró életrajzában? Netán van? Akkor meg bizony semmi helye a kiváltságosok kasztjában! Akkor itt a helye közöttünk, szürkék között. Itt őrizgetheti a titkait. Itt különben sem kíváncsi rá senki. Nagyon csodálkoztam Kőszeg Ferencnek azon a neheztelő kijelentésén, hogy ezek a haszontalan titkosszolgálatok vették a bátorságot, és ezeket a fontos embereket - mondjuk így: a védenceit - leellenőrizték a bűnügyi és titkosszolgálati nyilvántartásokban. Megnézték, hogy a neveik szerepelnek-e - mondja. Vajon Kőszeg Ferenc tudja-e, hogy mit jelent ez valójában? Elmagyarázta-e neki a saját vagy a pártja titkosszolgálati szakértője, hogy a priorálás kifejezésnek mi a bűnügyi-operatív és titkosszolgálati értelmezése és jelentősége? Ez aligha történhetett meg. Amióta ezek a szolgálatok léteznek és a nyilvántartási rendszereket kitalálták, megkerülhetetlen intézkedésnek számít a priorálás. Ha Kőszeg Ferenc ezt a tevékenységet, a bármilyen formában látókörbe kerültek nyilvántartásokban történő ellenőrzését is kasztosítani akarja, akkor a végső eredmény borítékolható. De az a cél elérhető másképpen is. Sürgősen törvényt kell alkotni a magyar titkosszolgálatok megszüntetéséről. Ez még egy Bokros-pót csomagba is beleférne, mint takarékossági intézkedés. A Kőszeg-féle korlátozás ugyanis egyértelműen a titkosszolgálatok ellehetetlenüléséhez vezetne. Ezt meg bizonyára a kormánykoalíció sem akarja. (Mostanában biztosan nem akarja.) Valójában Kőszeg képviselő úr sem akarhatja, mert ha ez bekövetkezne, parlamenti nemzetbiztonsági bizottságra sem lenne szükség. Mire volt jó akkor ez az egész?Talán csak arra, hogy ez a kitalált ellenbalhé minél tovább tartson, minél hosszabb ideig lehessen csámcsogni rajta, vitatkozgatni, nyilatkozgatni. Egy-két hét és elfelejtődik az egész. Újabb balhék jönnek majd, melyekre újabb ellenbalhékat kell kitalálni. Pozsonyi István 3 _________________ HEG A LEVEGŐ Múnius 25-én a „Magyar” Televízió egyes csatornája műsorváltozást jelentett be. Este nyolc órától az újraválasztott VJ Göncz Árpád adott közszolgálati interjút. új Egyebek között tudomásunkra hozta, hogy Magyarországnak van egy mosolygós és van egy nem mosolygós fele, és hogy „megindultunk a fejlődés útján a jövő társadalma felé”. (Ó, szocreál!) S hogy idáig jutottunk a fejlődésben, az „Isten csodája”- OlC~U . A tévénéző ámuldozhatott, hogy a Magyar Köztársaság elnöke mennyire elégedett a vidéki önkormányzatok gazdagságával is, amelyek mellesleg épp most megyegetnek tönkre. Göncz Árpád kifejtette, hogy szerinte a jövőben elsőbbséget kell élvezzen az oktatás, a művelődés, a szociális ellátás, a kultúra, a kutatás és az egészségügy. Ezután a riporter nem kérdezhetett egyebet, kicsusszant a száján a slusszpoén: „Ezért írta alá a Bokros-csomagot?” Göncz a továbbiakban megmagyarázta azt is, hogy tulajdonképpen nem igaz, hogy országunk polgárainak nincs jövőképe. Mert van - mondta -, csak „holnap-képük nincs”. (Lásd: távoli jövő és jelen idejű szellemi leépülés.) Beszéde végén csodálkozását fejezte ki afölött, hogy Ungváron zászlókkal és feszülettel fogadták a kárpátaljai magyarok, s úgy énekelték a Himnuszt, hogy remegett a levegő. „Ezt, amíg élek, nem fogom elfelejteni” - mondta. Örvendetes tapasztalat! Reméljük, ha jobban megismerkedik a magyarsággal, már nem fog ennyire csodálkozni, hanem természetesnek veszi, hogy a magyar Himnuszt a magyarok magyarul éneklik. S ha ezt több magyar teszi egyidejűleg, akkor általában remeg a levegő. Bágyi Bencze Jakab .xamxL' q- Új szerepben Horn figura? Arnkényuralmi rendszerekben, s ha a diktátorok buknak a fejük is porba hullik. Hatalmuk és életük vége azonos időpontban következik be. Polgári demokráciákban (a posztkommunista látszatdemokráciákban szintúgy) nincs összekötve a hatalom és az élet befejezése. Miniszterelnökök, államfők többnyire jövedelmező polgári foglalkozással, netán hivatással is rendelkeznek. Megválasztásuk előtt ebben tevékenykednek, munkálkodnak a köz javára. A látszatdemokráciákban azonban itt is becsúszik egy kis bibi. A polgári demokráciától való eltérés, másság. A kommunista diktatúrában pályát kezdett és ott megdicsőült „szakemberek” többségének ugyanis nincs igazi polgári foglalkozása. Pártfunkcionáriusként indultak el a karrierizmus útján. Hosszabb szakmai gyakorlatuk többnyire csak népbutításban, szemfényvesztésben van. Még akkor is, ha egyesek valamiféle diplomapapírra is szert tettek. Ők hogyan térhetnek vissza „eredeti” foglalkozásukhoz? Városszerte terjed a hír, Horn Gyula kormányelnök politikája csúfosan megbukott, a miniszterelnöknek meg kell válnia tisztségétől. (A tömeg azonban ezt a tényt kevésbé finoman fejezi ki, de ezért még nem minősíthető fasisztának!) A hír sokakat félelemmel tölt el. Óhatatlanul Horn „eredeti” foglalkozására gondolnak. Az ’56-os, ’57-es szakmájára. A pufajkásra. És úgy vélik: erre a hivatásra az országnak most nincs szüksége. (Akkor se volt!) Ám a négy évtizedes beidegződés azt súgja: ez az apróság nem lehet akadály, egy vérbeli szakembernek meg kell adni a munka lehetőségét. Olyan helyzetet kell neki teremteni, akadjon számára is testhez álló feladat. Abban a szakmában az „eredetiben” amihez valóban ért, amiben már van gyakorlata. Jól értesült körök azonban másféle híreket is szellőztetnek, hogy van-e alapja, nem tudom megítélni. Rábízom az olvasóra. Akadnak, akik tudni vélik: Horn Gyulát várható miniszterelnöki bukása után Klapka György szerződteti az általa üzemeltetett Liliputi Színházába. Mint tudjuk, a neves üzletember nemcsak használtautó-kereskedéssel foglalkozik, de újjászervezte az apró termetű emberek színházát, a Városligeti Liliputi Színházat is. Meg nem erősített hírek szerint, Horn ősztől már fel is léphet itt. Főszerepet kínálnak neki a Hófehérke és a privatizáció című zenés mesejátékban. A királyfi szerepét ajánlották fel neki. Lovat is adnak alá. Ezt az új stílusú posztmodern mesejátékot, a színházi berkek mindentudói szerint Bokros Lajos ültette át magyarra egy kevésbé ismert panamai népmeséből. A betéteket, a darab zenéjét ugyancsak ő szerezte, de nem lehet tudni, honnan. Az őszi bemutatót nagy érdeklődéssel várja az ország közönsége. •Ijof M. Hades Ui. Amennyiben e futótűzként terjedő hírt akár Klapka György, akár a miniszterelnök úr hitelt érdemlően cáfolja - írásomat azonnal visszavonom. Hajlandó vagyok erről a Süddeutsche Zeitungnál Weyer Béla magyarbarát tudósítót is értesíteni.