Magyar Fórum, 1999. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
1999-07-01 / 26. szám
2 Csurka István Minden, ami van Megérkeztek az első vészjelzések a magyarlakta Bácskából, vagy ahogyan szervesen mondják: a Vajdaságból. Miközben a magyar közszolgálati híradó a határ menti utasforgalom felélénkülését jelenti, és a magyart törve beszélő emberek bevásárlóutazásán lelkendezik, mi hírét vettük, hogy megérkezett Zentára a Koszovóban szolgált szerb rendőri alakulatok első különítménye. Ezzel egyidejűleg megkezdte működését egy különleges katonai bíróság, amely elé beidéztek három magyar apát, akiknek a fia katonaszökevény volt. Közvetlenül azután, hogy a szerb parlament kimondta a hadiállapot megszűnését. S ezt még maga Seselj is megszavazta. Gyönyörű! Ám ugyanekkor már megérkeztek az első, közvetlenül Oroszországból jött orosz csapatok Koszovóba. Hat-hétezer oroszt várnak a helyszínre. A három magyar családapát véresre verték a katonai bíróságon. Ez egy ilyen bíróság, szerb bíróság, orosz fedezettel. Ezt érte el a NATO. A Magyarországra szökött felnőtt fiaikért kell felelniök a magyar apáknak. De hát nincs tárgyalás, ügyész, ügyvéd, csak véresre verik őket. A szerb demokrácia jegyében. Nyilvánvalóan megfélemlítés céljából, az egész magyarságnak szóló üzenetként. Három magyar embert véresre vertek Milosevics Jugoszláviájában, egyes-egyedül azért, mert magyarnak születtek, miközben a NATO és az ENSZ rendfenntartó csapatai, amelyekhez nemsokára a magyar század is csatlakozik, az albánok lefegyverzésével van elfoglalva. Magyar pénzen, magyar életet kockáztatva most a magyar katona a szerbeket az albánok jogos haragjától védő NATO-tiszteket védelmezi Koszovóban, miközben a magyarokat véresre verik a Bácskában. Mert számunkra a feladatokat a NATO rendeli. Ezek között magyar védelem nem szerepel. Ez így tovább nem mehet! Mi, a MIÉP csak azért adtuk meg a hozzájárulásunkat a századnyi katona kiküldéséhez, hogy megnyíljék az út a magyar védelem előtt. Részvételünknek más célja és értelme nem is lehet. De hát, úgy látszik, ezzel csak mi foglalkozunk, mi, a MIÉP Mi természetesen elismerjük: nagy gond az UCK-t lefegyverezni, nehogy vérbosszút álljon a Koszovóban maradt szerbeken, hiszen most már ez is teljesen értelmetlen halál lenne, de mindez előre látható volt a háború első percétől kezdve. Mi a bácskai magyarellenes fejleményeket is előre jeleztük. Csakhogy senki nem hallgat ránk, és egyelőre semmi készültség nincsen a teljesen fegyvertelen magyarok megmentésére. Velük szemben most már fenyegetően lépnek fel a szerbek, a katonák és a rendőrök, hogy minél előbb szedjék a sátorfájukat ők is. A vártnál sokkal rövidebb idő alatt bebizonyosodik, hogy a magyarkérdés megoldására nincs más, nincs jobb, nincs emberibb és körültekintőbb megoldás, mint a mi javaslatunk, amely előbb az ENSZ katonai védelme alá helyezi, aztán népszavazás útján, ha az ottlakók úgy döntenek, magyar zászló védelme alá helyezi az Észak-Bácskában és Bánátban élő kétszázezernyi magyart, és lehetővé teszi a más részeken élők számára is az odatelepülést. Miért kell megvárni, hogy a verés után halál is legyen és tömegsír? Megint magyar tömegsír, mint amilyen már volt Tito idején? Ha a magyar kormány azonnal nem lép fel a lehető leghatározottabban, és nem kezdi el az egyedül helyes akciót a magyarság megmentése érdekében, akkor elismeri, hogy kétféle magyar van. NATO-magyar, akinek a világerős, de ostoba vezetésű katonai szervezet védelmet nyújt, és a nem NATO-magyar, aki Szabadkán vagy Zentán el kell tűrje azok gonoszságát és magyarellenességét, akiket a NATO állítólag legyőzött. Szerintünk azonban csak egyféle magyar él most: magyar, aki senkinél sem alábbvaló, s akinek joga van a teljes körű anyanyelvi tanuláshoz, művelődéshez, nyelvhasználathoz, kultúrához és érvényesüléshez, akárhol született is. Akit nem lehet véresre verni azért, mert a felnőtt fia elszökött az értelmetlen gyilkolás parancsa elől. Megengedhetetlen tehát, hogy Szlovákiában újra kijátsszák a nyelvtörvényt, hogy Romániában újra sutba vágják mindazt, amit a koalíciós tárgyalásokon korábban megígértek, és az egész erdélyi magyarságot továbbra is a másodrendűség állapotában tartsák. Körbe-körbe, mindenütt csak packáznak velünk, és mi nem akarjuk ezt észrevenni? Hogy rárontottak Für Lajosra, amikor az Antall-kormány honvédelmi minisztereként a honvédelmi doktrína alapelveként a körkörös védekezésre való berendezkedést javasolta. Mintha a körkörös védekezésre való felkészülés hadüzenet volna, és ok arra, hogy megtámadjanak bennünket, holott támadásra mindig a védtelenség és a gyengeség ingerli a haramiát. Minden komoly ország védekezik. Az ötmilliós Finnországnak 150 ezres hadserege van, remekül felszerelve, kiképezve. Nem bízza senkire a finn haza védelmét, pedig Svédország és Norvégia felől, avagy Észtország felől semmilyen támadás nem fenyegeti, és a kisebbségeivel, a svédekkel és a lappokkal sincs semmi baja. Miért van mégis védereje? Mert nincs megmérgezve nemzetrontó kozmopolitizmussal és neoliberalizmussal, nincs elfertőzve önfeladással, és vezetői tudják, hogy vannak dolgok, amit nem lehet a külföldre bízni. A délvidéki, bácskai, bánáti magyarok sorsa is belügy. Nem bízhatjuk senkire, és kormányunknak is fel kell emelkednie a magyar önérdekűségnek abba a tiszta állapotába, amelyik már el tud szakadni minden kádár-aczéli félrenézős, 301-es parcellát feltöltő magyarellenességtől, idegenszívűségtől, és végre belátja, hogy nem lehet polgári Magyarországot építeni egyetlenegy magyar élet, családapa, szerb elől elszökő magyar fiú feláldozásával, semmilyen gőgös szlovák vagy ravasz román akarat előtti szolgai meghajlással sem. Bennünket vernek, a kormányt verik a bácskai katonai bíróságon. Mi nem bántottunk senkit. Nem vettünk el senkitől semmit. Mindenkiért, aki élt a szovjet iga alatt, emeltük fel szavunkat és karunkat és fegyverünket 1956-ban. Mindenki ellenünk fordult akkor is, ’56-unk leverésének haszonélvezői lettek néhány évig még megbízható kommunistának számító szomszédaink. Mi most sem akarunk elvenni senkitől semmit. Szándékaink tiszták, de most már ne packázzanak velünk! Az már mégiscsak sok, hogy a magyarok szavazatával megválasztják köztársasági elnöknek a kormány jelöltjét, Rudolf Schuster urat, és a beiktatás után néhány nappal mindjárt elveti ugyanez a kormánykoalíció a magyarok gyenge-savanyú nyelvtörvényét. A magyarok még egy félmegoldást sem kapnak? Hát persze, ha az alapszerződést a magyar kormány megkötötte anélkül, hogy a Benes-dekrétumot eltörölték volna, akkor nincs mit csodálkozni. Mi most megmondjuk: a délvidéki valóság rövidesen ráébreszti a kormányt és az egész hazai közvéleményt - mert eltitkolhatatlan lesz -, hogy így nem mehet tovább. Mi ünnepelni szeretnénk augusztus 20-án. A magyar helyzet magyar magaslatára emelkedett kormányt szeretnénk ünnepelni, amelyik rábírta a nagyhatalmakat a délvidéki magyarok megvédésére, és megtette azokat a lépéseket, amelyek most szükségesek. Mi támogatni szeretnénk a magyar jogokat követelő kormányt, és meg szeretnénk erősíteni ebbeli harcában. A szép az volna, ha az ezredév végére a magyarság végre kiállhatna valami mellett - önmaga mellett! - egységesen, és végre nem kicsikarni és követelni kellene a kormánytól, hogy minden erejével a magyar ügyet védje, hanem csak fel kellene sorakozni mögötte. Sajnos itt még nem tartunk. Külpolitikánk továbbra is végzetesen halogató és tétova. A tájékoztatás maradéktalanul kiszolgálja a NATO igényeit. Nem magyar szemmel szemléli a folyamatot, hanem Madeleine Albright kozmopolita színvakságával. A nagyságos asszony éppen most, ez után a hatalmas győzelem után merte kijelenteni, hogy az USA nem lesz a világ csendőre, és abbahagyja a globális fellépéseket. Ezután bárki tisztogathat a saját felségterületén, amit a status quo határokkal körbevizelt magának. Ugyanaz, aki tegnap még a nemzetállami szuverenitás új felfogásáról beszélt, és aki jogosnak mondta egy független állam hadüzenet nélküli, értelmetlen lebombázását, most éppen az ellenkezőjét jelenti ki. És ebbe léptették bele Magyarországot! Ez a NATO! Gonosz dilettánsok dáridója. Ez persze már Al Gore oroszbarát és szerbbarát elnökségének az előkészítése. És természetesen a vereség beismerése is. Szerbiát szépen át fogják adni az oroszoknak. Minden, ami történik, képtelenség. Az oroszok ott vannak Pristinában. Néhány hét, és Újvidéken is ott lesznek. Romániában, miközben Miron Cosma jogerős börtönbüntetését tölti, az a szakszervezet, amelynek lándzsásait, lapátfegyvereseit Bukarestbe vezette, újra elnökének választotta. Mi jön ezután? Lányregénybe illő várakozás azt hinni, hogy vége van a háborúnak, amely Európát úgy köti le, hogy közben javarészt amerikai fegyvereket használ el, hogy fogyjon, és Szerbiában az oroszokkal komázik, mint békefenntartókkal. Miklós cár nem álmodhatott,volna szebbet. Senki nem állítja, hogy a kemény fellépés, a magyar védelem megkövetelése biztosan sikerre vezet. Kétségtelen: falakba is ütközhetünk. A biztos elbukás azonban a hallgatás. Nincs rondább, mint gyáván meghalni. Ha meg sem kíséreljük a kiállást önnön érdekeink mellett, véreinkért, magunkért, még egy hír sem lesz belőlünk, úgy pusztulunk el. A magyarüldözésre két szerb változat van. Egyenként, családonként, kis csoportokban menekülésre kényszeríteni a magyarokat. Úgy, mint a Suchman-féle privatizáció nagy hulláma idején, amikor ötös csoportokban bocsátották el a vállalatoktól a munkásokat, hogy ne kelljen végkielégítést adni nekik. A másik változat az egész háborút átdobja a Duna-Tisza közé,a magyar területekre, és ha már elég orosz lesz ott, magát a háborút is magyar területre veri, nyomja át. Ma az első változatnak még nagyobb az esélye, a másodikhoz több oroszra van szükség, ezt valószínűleg csak az új évezredben kezdik el. Amikor már Miron Cosma kiszabadult Romániában Iliescu hatalomra jutása révén... Nekünk most kell cselekednünk. Ezért várunk mindenkit Szent Istvánkor a Hősök terére. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzők viselik a felelősséget. A szerkesztőség fenntartja az írások szellemét és tartalmát nem érintő rövidítések jogát. Bill Clinton amerikai elnök és Javier Solana NATO-főtitkár arcképével díszített vécépapírt árulnak Belgrádban Magyar ForfiMm Magyar Forum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: ZSILKA LÁSZLÓ Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: A Magyar Út Alapítvány Felelős kiadó: a Magyar Út Alapítvány kuratóriuma Szedés, tördelés: WolfPress Kft. Nyomtatás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodában (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441,303-3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Rt. HU ISSN 0865-3909