Magyar Fórum, 2001. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-04 / 1. szám
2001. január 4. Magyar Fórum Néhány óra alatt megtelt egy kamion Kárpátalján a Pannon Rádió adománya Napjaink Ukrajnája a több évtizede meghaladott európai múlt, a húszas, harmincas évek nyomorúságát idézi. A szovjet gazdaság romjai feletti ellenőrzés egyre inkább átkerül a bűnszövetkezetek kezébe, miközben az államhatalom a lakosság legalapvetőbb szükségleteit sem képes biztosítani. A szerencsétlen sorsú országban Kárpátalja, pontosabban a magyar határhoz közeli, és túlnyomó részben még ma is magyarok által lakott térség viszonylag kedvező helyzetű. Bár a fizető munkahelyek száma itt is a nullához közelít, és a havi átlagnyugdíjból sem lehet fél kiló húsnál többet vásárolni, a határ közelségéből adódó magánkereskedelmi lehetőségek és a Magyarországról érkező segélyek biztosítják a megélhetés legszükségesebb feltételeit. Folyamatos anyaországi segítség nélkül a kárpátaljai magyarság létezése kérdőjeleződne meg, pedig ez a nemzetrészünk a Szovjetunióban elszenvedett üldözések és a mai szegénység ellenére is a szülőföldjén kíván maradni. Jól mutatja az éhező kárpátaljai lakossággal való anyaországi együttérzést és a segítség szándékát, hogy a Pannon Rádióban január 28-án, csütörtökön meghirdetett gyűjtés alig néhány órája alatt egy teljes kamiont megtöltő ruha, könyv és élelmiszer gyűlt össze a rászorultak számára. A gyors munka és a hatékony szervezés eredményeként szilveszter előtt egy nappal, szombaton már meg is érkezett Kárpátaljára a küldemény. Kapronczi Mihály, a MIÉP országgyűlési képviselője vezette azt a küldöttséget, amely az ukrán hatóság bürokratikus előírásainak sokaságát leküzdve, még az elmúlt évben eljuttatta rendeltetési helyére a Kárpátaljai Református Egyháznak címzett segítséget. A fogadók részéről Nagy Béla beregszászi városi képviselő, a beregi egyházmegye főgondnoka elmondta, hogy nagy szükség van a Magyarországról érkező segélyekre, mert különben nem lehetne gondoskodni a rászorultakról. Az ukrán kormány is támogatja az emberbaráti tevékenységet, és messzemenően eleget tesz az egyházak ilyen irányú ingatlanigényléseinek, ám szinte alig rendelkezik egyéb eszközökkel, így az államtól kapott épületek rendbetételét és működtetését az emberbaráti tevékenységet végző egyházaknak kell megoldani. Beregszász városnak 33 ezer lakosa van, míg a járásban élő emberek száma meghaladja a százezret. A túlnyomó részben magyar nyelvű és református vallású lakosságnak elsősorban az egyházi gondoskodás biztosítja a tisztességes megélhetést. A református egyház diakoniai osztályának tevékenysége ökumenikus alapon történik, ami azt jelenti, hogy nem tesznek különbséget a rászorultak között. Például a 270 embernek meleg ételt adó szociális konyhára járóknak kevesebb mint a fele református, a többséget a római és a görög katolikusok teszik ki. A segélyek fogadásában részt vevő Lánczi Gábor szerint a városban szinte mindenki munkanélküli, és a dolgozóknak is bizonytalan a jövedelme. Nagyon sokan - főleg az értelmiségiek közül - át is költöztek Magyarországra, de a többség marad és bízik a helyzet kedvező változásában. Nagy Béla a Kárpátaljai Református Egyház egyik legfontosabb feladataként nevezte meg az emberekről való gondoskodást, szükség esetén akár az állami tevékenységek egy részének felvállalását is, így a szociális gondoskodáson kívül az oktatásban is szerepet vállal a református egyház, négy gimnázium működtetésével. Persze az emberbaráti munka nagy részét a szociális ellátásban való fokozott részvétel jellemzi. A református egyház diakoniai szolgálata gyermek- és öregotthonokat tart fenn, valamint nem üzleti célú élelmiszer-ipari tevékenységet is folytat, például sütödéket üzemeltet. Komoly erőt ad az embereknek az is, hogy a szovjet uralommal kezdődő állami ateizmus évtizedei után ma már szabad a vallásgyakorlás és az anyaországgal való kapcsolattartás. Kárpátalja népe a nyomor ellenére is kitart szülőföldjén, de emberi módon való megélhetésében nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a Magyarországról érkező segélyek. A Pannon Rádió hallgatóinak adományait megköszönve ezért is kérte Isten áldását Nagy Béla mindazokra az emberekre, akik hozzájárulnak a kárpátaljai lakosság életkörülményeinek javításához, a nyomorban élők és éhezők megsegítéséhez. Varga Imre Negyvenezer forint lett a minimálbér A teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozókat január 1-jétől legkevesebb 40 ezer forint havi bér illeti meg. A mértékről a kormány döntött, amelynek hatálya valamennyi munkáltatóra és munkavállalóra kiterjed. A személyi alapbér kötelező legkisebb összege teljes munkaidő teljesítése és havibér alkalmazása esetén havonta 40 ezer, hetente 9200, naponta 1840, óránként pedig 230 forint lett. Amennyiben teljesítménybérezéssel alkalmazzák teljes munkaidőben a munkavállalót, havi fizetésének el kell érnie legalább a 40 ezer forintot a teljesítménykövetelmények százszázalékos teljesítése és a teljes munkaidő kitöltése esetén. Ha a teljes munkaidő a napi nyolc óránál kevesebb, a 230 forintos órabért kell arányosan növelni, hogy a havi bére elérje a 40 ezer forintot. Ha a teljes napi munkaidő - például készenléti munkakörökben - meghaladja a nyolc órát, akkor a 230 forintos minimális órabér csökkenhet. Ha a munkaidő a teljes munkaidőnél rövidebb, a havi, heti, napi díjat a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökkentve, az órabértételt pedig a 230 forinttal kell figyelembe venni. Amennyiben a részmunkaidőt a nyolcórás teljes munkaidőtől eleve eltérő speciális, készenléti munkaköröknél alkalmazzák, a 230 forintos órabért ugyancsak a nyolc órának megfelelő 40 ezer forinthoz kell viszonyítani. A rendeletet a január hónapra járó keresetek megállapításánál kell először alkalmazni. A határozat értelmében a munkáltató fogalmába tartozik a költségvetési szerv is, illetve munkavállalóként kell figyelembe venni a közalkalmazottat és a közszolgálati jogviszonyban álló dolgozót. A munka törvénykönyve elfogadott módosítása szerint a kormány a szociális partnerek egyetértésének hiányában is meghatározhatja a minimálbért. Korábban a legkisebb bér összegének megjelöléséhez szükség volt az Országos Munkaügyi Tanácsban közreműködő munkavállalói, illetve munkaadói érdekképviseletek egyetértéséhez. A következő év kötelező minimálbéréről az Országos Munkaügyi Tanácsban szeptember 10-éig- megállapodás hiányában legfeljebb további 15 napig - tart az egyeztetés. Ha nem jön létre megállapodás, a kormány meghatározhatja a legkisebb munkabér mértékét. Mivel 2000-ben eddig az időpontig az Országos Munkaügyi Tanácsban nem sikerült megegyezni a minimálbérről, a kormány a munka törvénykönyve felhatalmazása alapján saját hatáskörben döntött annak mértékéről. (év) Jogorvoslat történt A Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője döntött a MIÉP fővárosi képviselőcsoportjának bizottsági helyekkel kapcsolatos kérelméről. Grespik László felszólította a közgyűlést, hogy 2001. január 31-éig szüntesse meg a jelenlegi törvénysértő, alkotmányellenes állapotot. A fővárosi MIÉP-frakció ez idáig is többször sérelmezte, hogy öt állandó közgyűlési bizottságban nem képviseltethetik magukat. Grespik László, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője most helyt adott a MIÉP-es politikusok kérelmének, így még több bizottsági helyen fejthetik ki szakmai észrevételeiket és állásfoglalásaikat. Bánovics Tamás budapesti MIÉP-es városatya lapunknak elmondta, hogy éppen akkor vette kézhez Grespik határozatát, amikor a Fővárosi Közgyűlés soros ülésén szünetet tartottak. Bánovics szerint Demszky hisztérikus kormányellenes kirohanásait követően erre az időpontra fogytak el a napirendi pontok, és délután négy óra tájékában várta a testület Göncz Árpádot, valamint Esterházy Pétert és Réz Pált, hogy átvegye a díszpolgári címet, illetve a Pro Urbe díjakat. Marsi Péter Pál, a MIÉP-frakció helyettes vezetője ekkor tízperces frakciószünetet kért, hogy rendkívüli sajtótájékoztató keretében jelenthessék be a Fővárosi Közigazgatási Hivatal határozatát. Marsi Péter Pál, Zsinka László és Bánovics Tamás ezen a konferencián hívta fel a figyelmet arra, hogy a megnövekedett számú bizottsági jelenléttel hozzájárulhatnak a valódi önkormányzati demokrácia megvalósításához. A közigazgatási hivatal vezetőjének határozata egyértelműen véget vet Demszky régi gyakorlatának, miszerint maga és szűk köre irányítja a várost - fogalmazott Bánovics. Míg a rendkívüli sajtótájékoztató tartott, egy harmadik kerületi SZDSZ-es képviselő bekiabált a terembe: szégyelljétek magatokat, ez a hétköznapi fasizmus! Bánovics Tamásék nem kommentálták ezt a primitív megnyilvánulást, csupán becsukták az ajtót. hun 3 A felbujtók Mind a mai napig kevés szó esett az elmúlt év végének közfelháborodást kiváltó magyarellenes bűncselekménye, az Amnesty International holland tagozata által elkövetett rágalmazási ügy kapcsán a tettestársról és felbujtóról, vagyis a hamis információk magyarországi szolgáltatójáról. Pedig a magyar rendőrséget gyermekkínzással vádolók megnevezése, leleplezése az Amnesty International számára is alapvető érdek. A valóban szükséges és hatékony emberi jogi munka végzésének ugyanis egyik elengedhetetlen feltétele a hitelesség, a hamis információk kiszűrésének képessége. Ez az a minimálisan elvárható követelmény, amit teljesen figyelmen kívül hagyott a holland tagszervezet, amikor nyilvánosságot biztosított a magyar rendőrség lejáratását célzó, a legcsekélyebb valóságalapot is nélkülöző rágalomnak. Az ügy kapcsán teljesen kizárható az a lehetőség, hogy néhány hazánkat nem ismerő, előítéletes holland felelőtlen fantáziálásáról van szó. Nyilvánvaló az is, hogy ehhez a lépéshez - tehát az állítólagos magyarországi gyermekkínzások hirdetések általi közzétételéhez - a hollandiai Amnesty International által hitelesnek és megbízhatónak ítélt magyarországi informátorok kellettek. Olyan személyek, akik a hazánkat érintő kérdésekben már korábban is tájékoztatták a holland közvéleményt, és baráti kapcsolatokat alakítottak ki az emberi jogi kérdések holland felelőseivel. A lehetséges informátorok körének meghatározásakor hasznos segítséget nyújthat az a tényfeltáró lista, amelyet a közelmúltban tett közzé a kormány, a leleplezett rágalmazók visítozásának kíséretében. Ez a magyarellenes újságcikkeket tartalmazó gyűjtemény egyértelműen mutatja hazánk kedvezőtlen megítélését a holland sajtóban. A holland szerzők ugyanis a magyar nemzet legjellegzetesebb tulajdonságai között emlegetik az antiszemitizmust, a cigányellenességet és az idegengyűlöletet. Rettegő kisebbségiekről írnak, akik összecsomagolt bőrönddel várják, hogy mikor készteti őket menekülésre a többség részéről megnyilvánuló agresszív gyűlölet. E cikkek név szerint megnevezett sugalmazói és informátorai egytől egyig a Magyarországon működő szociálliberális pártok tagságához vagy szimpatizánsi köréhez tartozó személyek. Tulajdonképpen azokról a volt kommunistákról vagy egykori álellenzékiekről van szó, akiknek már a Kádár-rendszer biztosította a nyugati kapcsolatok és barátságok kiépítését, miközben a valódi ellenzékiek még csak álmodni sem mertek az útlevélről. Ez a társaság napjainkra létrehozott egy hatékonyan működő nemzetközi kapcsolatrendszert, amit fel is használ a saját hatalmának megőrzése érdekében. Mégpedig úgy, hogy közben a legcsekélyebb tekintettel sincs a magyar nép érdekeire. Számára az ország tekintélyének rombolása a hatalomért folytatott harc egyik hasznos és megengedett eszköze. E társaság tagjai elszántan tudnak harcolni egyéni és csoportérdekeik érvényesítéséért, ám a nemzethez tartozást nem ismerik, Magyarország nem hazájuk, csak lakóhelyük. Jelenleg szinte teljesen ez az érdekszövetség ellenőrzi és felügyeli Magyarország kapcsolatait a nyugati médiumokkal. Amit világosan mutat, hogy hazánk vonatkozásában még a konzervatív lapok is az ő nézeteiket tükrözik, a kialakult kapcsolati viszonyok következtében ezen újságok tudósítói is az ő kizárólagos befolyásuk alá kerülnek. Rágalmaikkal pedig mindaddig együtt kell élnünk, amíg nem történik hatékony lépés, kezdeményezés az úgynevezett szociálliberális médiaelit által kialakított és működtetett ismeretségi rendszer felszámolására, új kapcsolatok létrehozására az ország hiteles képének bemutatása érdekében. Erre kínál most kedvező alkalmat a botrányos hollandiai eset, ha a bocsánatkérés elfogadásán túl a hivatalos Magyarország is ragaszkodik a rágalmazók megnevezéséhez. Varga Imre Gyanúsan drága beruházás A Fővárosi Közgyűlés rendkívüli ülésén a szociális férőhelyek létesítésével foglalkozott. A szociálliberális koalíció előirányozta, hogy 950 millió forintért újítsanak fel egy 100 férőhelyes szociális otthont. Schuster Lóránt ekkor gyors fejszámolást végzett, s megállapította, hogy a koalíció javaslata alapján egy férőhely 10 millió forintba kerül. Ez az összeg még a szűkös fővárosi lakáshelyzet ellenére is elegendő ahhoz, hogy egy normális öröklakást vásárolhasson, aki ezt megteheti. (b)