Magyar Fórum, 2009. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

2009-07-02 / 26. szám

2009. július 2. Magyar ForiíM Valutaalap, verőlegények, védelmi pénz A három V - Magyarország megkapta az engedélyt a Nem­zetközi Valutaalap (IMF) készenléti hitelkerete harmadik részletének, körülbelül 1,4 milliárd eurónak a lehívására. Nem volt szüksége Ma­gyarországnak arra a 25 milliárd dolláros hitelre, amelyet az IMF, az EU és a Világbank tavaly kölcsönzött a Gyurcsány-kormánynak - állítja Varga István, a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének alelnöke. Professzor úr, ön is úgy gondolja, hogy felesleges volt az IMF-hite­l? - Teljesen egyetértek Varga Istvánnal. Hu­szonkét éve ismerjük egymást, és sokat dol­goztunk együtt. Dramaturgiailag teljesen kiszámítható lépésként történt az újabb le­hívható részlet megadása. Tavaly október ele­jén a brutális forint elleni támadás volt az elő­jele mindannak, ami folyik, utána novem­berben írták alá az egyezményt a valutaalap­pal. Egy metaforával élve talán azt mondhat­nánk, hogy a három „v” (valutaalap, verőle­gények, védelmi pénz) időszakát éljük. Az egyre gyorsuló ütemben elbalkániasodó, le­pusztuló Magyarországon gyakori az a jelenet, amikor néhány, nem túl bizalomgerjesztő alak társaságában diszkrét úr toppan be egy panzióba vagy üzletbe, és „védelmet” ajánl fel a tulajdonosnak. De hát kitől kellene en­gem megvédeni? - kérdezi a riadt vállalkozó. Természetesen tőlünk­­ hangzik a nem túl biztató válasz. A globális hatalmi struktúra „kényszerítő­ hatalmi” egységei, tehát a „ve­rőlegény” szerepét betöltő brókerek először tartottak egy kis „bemutatót” arról, hogy mi történik azokkal, akik nem hajlandók „vé­delmet” kérni, illetve védelmi pénzt fizetni. A belső ügynökhálózat - a szerepet nálunk a kormánypártok töltik be - ezt szemfényvesz­tő dramaturgiával igyekezett az ország olyan szintű megfélemlítésére használni, amely­nek nyomán már láthatólag bármit megte­hetnek. Ezzel Magyarország formálisan is megszűnt szuverén ország lenni. Bárki lesz is ezután miniszterelnök, az egyetlen feladata, hogy a nem legitim főhatalom diktátumát legjobb tudása szerint „átvezesse” a magyar társadalomra. A nemzet teljes és feltehetőleg végzetes vereséget szenvedett, fizikai meg­semmisülése akár egy évtizeden belül végbe­mehet. Érdemes összefoglalni, hogy valójá­ban kitől, miért és hogyan szenvedtünk meg­semmisítő vereséget, és ez hogyan számolja fel Magyarországot. Maradjunk a bűnbanda­­hasonlatnál. Tavaly rendeztek egy kis akciót, hogy mi történik akkor, ha az ország nem tel­jesíti a követeléseiket. Ebben az esetben a val­utaalap a diszkrét úr, aki igényli a védelmi pénzt, és nem mástól, mint a valutaalaptól kell megvédeni az országot. Egy globális pénzhatalmi rendszer irányítja a világot, en­nek a rendszernek kettős követelése van a lo­­kalitással. Egyrészt a lokalitásokban csak olyanok kormányozhassanak, akik precízen koordinálják a kifosztás ütemét, a szivattyúk megfelelő működését. A másik: féken tartani a bennszülötteket, akik lázadásra hajlamo­sak, főleg azok, akik a kifosztásuk végső fázi­sához érkeztek. Az itt működő multinacio­nális vállalatok a rablók, amik csak látszólag gazdasági vállalkozások, valójában erőszak­gépezetek, amelyek túlhatalomra tesznek szert Magyarországon is. Évente 15 milliárd eurót szivattyúznak ki az országból, és mivel ennek hatására állandó deficitek keletkez­nek, s ráadásul a mul­tik nem nettó befizetők, hanem nettó haszonélvezők, magyarul több adókedvezményt és állami támogatást kap­nak, mint amennyi adót befizetnek. A kifosz­tásból származó hatalmas jövedelmet viszont egy orgazdának adják tovább. A bankrend­szer ezt a szerepet játssza el. Vissza kell pör­getni a lopott vagyont. - Nemcsak az MSZP-SZDSZ hangoztatja, hogy az IMF hitele nélkül kimúlnánk. - Rossznak tartom ezt hangsúlyozni, hiszen ez úgy hangzik, mintha valaki segíteni akar­na rajtunk, de nem erről van szó. A globális parazita szívja a vérünket, és miután ezt megtette, és látja, hogy a gazdaállat nehéz helyzetben van, akkor kegyesen a tőlünk ki­szívott vér egy részét, silány vérkészítmé­nyek formájában, és persze pénzért és kamat­ra visszaadja, de kizárólag azért, hogy ne pusztuljon el teljesen a gazdaállat. Amit most láttunk, az olyan, mint egy oktatófilm: így jár minden engedetlen lokalitás - különösen, ha elitjei ilyen elképesztő felelőtlenséggel hagyják cserben, és válnak a globalitás biro­dalmának cinikus-gátlástalan kiszolgálóivá. Ezzel rá is csappant a végzetes harapófogó a magyar társadalom megsemmisítésre ítélt többségére. A harapófogó egyik ágán a mun­kaerő árát véglegesen rögzítették a hetvenes évek végének a szintjén, a 2009. évi átlagbér reálértéke kevesebb lesz, mint az 1978. évié, miközben a munkaerő újratermeléséhez szük­séges javak és szolgáltatások árát globális piaci szintre vitték-viszik fel. A Nemzetközi Valutaalap most életbe lépő nyílt és közvetlen diktatúrája immár fesztelenül söpörhet el minden ellenállást, így megnyílik az út az egészségbiztosítás, az oktatás és a tömegköz­lekedés teljes globáleprivatizálása előtt, fel-­­számolva ezzel az utolsó közösségi reproduk­ciós tereket is. Az is bebizonyosodni látszik, hogy a kormányzásra aspiráló politikai erők közül egyik sem képes a helyzet értelmezésé­re. A globális véleményhatalomnak sikerült elérnie azt is, hogy az ellenzék legfelső ural­mi struktúráiban is meghatározó befolyást gyakorolhasson, és ez rohamos gyorsasággal teszi mind lehetetlenebbé, hogy az inkohe­rens nemzeti radikalizmus „természetes im­munreakcióit” artikulálni, sőt egyáltalán el­lenőrizni tudják. Ez azért bizonyulhat végze­tesnek, mert a gyorsan mélyülő válság nyo­mán a lassan egy (Folytatás a 7. oldalon) Bogár László közgazdászprofesszor a ven­dégünk. A miép előre hozott választásokat! Nemcsák Károly Grosics Gyula Kárpáti György Buzánszky Jenő Fekete Gyula Agárdi László Darvasi Ilona Pitti Katalin 3 Lukács György Poroszlón 8 embert főbe lövetett A magyarirtó Tóth Lajossal, a MIÉP V. kerületi önkor­mányzati képviselőjével beszélgettünk. - Képviselő úr! A fáma szerint a Lukács György Archívum támogatásáról döntött a jobboldali többségű V. kerületi képviselő-testület. Valóban? - Budapesten, a Szabadság híd pesti hídfőjé­nél, a Belgrád rakpart 2. számú ház V. eme­letén lakott 1945 őszétől haláláig Lukács György zsidó származású, marxista gondol­kodó, kommunista politikus. Egykori laká­sában működik 1972-től a nevét viselő archí­vum, amely egyaránt végez kutatási, hagya­tékgondozási és kiadási tevékenységet. A gyűjteményt egy kuratórium gondozza. A képviselő-testületnek azért kellett ezzel fog­lalkoznia, mert lejárt a bérleti szerződés. A proletárdiktatúra egyik legbizarrabb alakja­­ volt Lukács György közoktatásügyi népbiz­tos, az ő halála után alakították át a lakását gyűjteményének őrzésére. Nagyban hozzájá­rulhatott az előterjesztés többségi támogatá­sához, hogy a Magyar Tudományos Akadé­mia is a bérleti jogviszony meghosszabbítása mellett érvelt. Az MTA vezetője pedig az a Pálinkás József, aki az egykori Orbán-kor­­mány oktatási minisztere volt. Ennek ellené­re a jobboldalról nem volt százszázalékos a támogatás, hiszen hárman nemmel voksol­tak, így az előterjesztés egy tartózkodás mel­lett, tizennégy szavazattal ment át.­­Mi indokolta egy ilyen sötét alak hagyatéká­nak támogatását? - Azt gondolom, hogy jó a kerület vezetése, és a fideszes képviselők fogcsikorgatva sza­vazták meg a javaslatot. De az előbb említett kapcsolat erősen nyomott a döntéshozatalnál. - Ön is megszavazta ? - Dehogy szavaztam meg! Az érveimet el­mondtam a vitában. Lukács György a vörös­terror támogatói közé tartozott. A balliberá­lisok „szellemi atyja” 1918 végén lépett be a KMP-ba. 1919-ben, a Tanácsköztársaság ide­jén helyettes közoktatásügyi népbiztos, majd a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt, e tisztségében a tiszafüredi vereség után Po­roszlón tizedeléskor nyolc embert főbe lö­vetett. Részt vett történelmi tényekkel bizo­nyítottan a vidéki magyarság elleni atrocitá­sokban, akasztásokban, agyonlövetésekben. Azok közé tartozott, akik irtották azokat a magyarokat, akik a kommün ellen felléptek, vagy úgy vélték, hogy felléptek. A II. világháború utáni munkássága is támogathatatlan, mert az ő szava nagyon sok tisztességes embert jut­tatott börtönbe, tett tönkre, vagy juttatott bi­tóra. Ezen indoklásaimat természetesen bal­oldalról nagy támadások érték, hiszen az ő szemükben továbbra is a marxista filozófus, és példakép. Nem véletlenül a jelen lévő MSZP és SZDSZ meg is szavazta az előterjesztést. - Ön szerint az önkormányzati tulajdonban miért nincs jó helyen az archívum? - Véleményem szerint az lenne az önkor­mányzat érdeke, hogy ez a lakás kiürüljön, és ezt az archívumot meg­rakják oda, ahova valójában való. Ez az archívum a Bauhaus­­épület 5. emeletén egy 160 négyzetméteres lakás, ami az önkormányzaté, és ezt adja továbbra is bérbe a képviselő-testület. Az utódpártja gondoskodjon a helyről, ahol az archívumot el kívánják helyezni. Van sok saját helyiségük, ahol elférne, nem kellene az önkormányzat tulajdonát foglalni. Az elvi okokról már beszéltem: egy Lukács György archívuma ne önkormányzati tulajdonban legyen. Ez ugyanúgy szúrja minden becsüle­tes magyar ember szemét, mint a szintén az V. kerületben található szovjet emlékmű a Szabadság terén. A Szabadság terén a szovjet emlékmű... Abszurdum! Ugyanúgy el kéne tüntetni az Új-Lipótvárosból, a Szent István parkban álló Lukács György-szobrot is. Ke­vesen tudják, hogy ott áll egy alkotás, ami a kommunista filozófust ábrázolja. Furcsál­lom, hogy ez ellen nem tiltakozott még senki. Hiába, műveltség kell hozzá, hogy tudják, kiről is van szó, s ez a hivatásos, megbízott hőbörgőkből hiányzik. A baloldali és náci diktatúrát egyaránt megvető polgárok pedig nem olyan családból származnak, hogy „ölre mennének” egy köztéri szoborral, illetve fásultan legyintenek: ez ma már szóra sem érdemes.­­Igaza van, mérjünk egyenlő mércével. Az egyik diktatúra sem különb a másiknál - egyedül Lu­kács György hitvallása 100 millió ember halálát okozta. Minden önkormányzat elvonástól szen­ved. Gondolom, az V. kerületi is,­­ így van. Minket is súlyosan érintenek a kor­mány elhibázott politikájának következmé­nyei. Egy példát mondok: az 5 százalékos áfa­növekedés 500 millió forint kiadással terhe­li az önkormányzatot akkor, amikor amúgy is csak elvesz a kormány, és szinte semmit nem ad. Hatalmas elégedetlenséget váltott ki a polgármester és az önkormányzati képviselők körében, hogy a kormány tervei szerint az iparűzési adót az adóhatóság fogja beszedni. A helyhatóságok önállóságukat és eddigi biztos bevételüket féltik. A kormány ugyanis arról döntött, hogy megadóztatja a béren kívüli juttatásokat: a cafeteria után 25 százalékos lesz az adókulcs. A folyamatos for­ráselvonás ellenére az önkormányzatok többsége még működik, szemben a kormány­nyal, ezért most a Bajnai-kabinet rá akarja tenni a kezét a helyhatóságokra. Ezért kel­lenek ezek a megszorítások, amelyek aláássák a jogbiztonságot. A települések sokat dolgoz­tak a gazdaságfejlesztésen, s most az egyik eszközüket veszik el tőlük. Ez meg fog lát­szani az ország gazdasági teljesítményén. Ráadásul azt hazudják az embereknek, hogy 3200 önkormányzat sok egy országnak, én erre azt mondom, hogy az önkormányzatok nélkül ez az ország rég felfordult volna. Ezek voltak azok, akik a szűkös költségvetésből, a folyamatosan lecsípett pénzekből fejlesztet­tek az adott településen. Oszkó Péter kijelen­tette, hogy az önkormányzatok pénzén még sokat lehetne spórolni az állami költségvetés részére. 1990 után az adóbevételeknek 63 százaléka még visszakerült az önkormányza­tokhoz, ma ez a szám 17 százalék. A kormány ezekkel az intézkedésekkel megfojtja a tele­püléseket. Oláh János Lukács György szobra a XIII. kerületben

Next