Magyar Fórum, 2009. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
2009-07-02 / 26. szám
2009. július 2. Magyar ForiíM Valutaalap, verőlegények, védelmi pénz A három V - Magyarország megkapta az engedélyt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) készenléti hitelkerete harmadik részletének, körülbelül 1,4 milliárd eurónak a lehívására. Nem volt szüksége Magyarországnak arra a 25 milliárd dolláros hitelre, amelyet az IMF, az EU és a Világbank tavaly kölcsönzött a Gyurcsány-kormánynak - állítja Varga István, a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének alelnöke. Professzor úr, ön is úgy gondolja, hogy felesleges volt az IMF-hitel? - Teljesen egyetértek Varga Istvánnal. Huszonkét éve ismerjük egymást, és sokat dolgoztunk együtt. Dramaturgiailag teljesen kiszámítható lépésként történt az újabb lehívható részlet megadása. Tavaly október elején a brutális forint elleni támadás volt az előjele mindannak, ami folyik, utána novemberben írták alá az egyezményt a valutaalappal. Egy metaforával élve talán azt mondhatnánk, hogy a három „v” (valutaalap, verőlegények, védelmi pénz) időszakát éljük. Az egyre gyorsuló ütemben elbalkániasodó, lepusztuló Magyarországon gyakori az a jelenet, amikor néhány, nem túl bizalomgerjesztő alak társaságában diszkrét úr toppan be egy panzióba vagy üzletbe, és „védelmet” ajánl fel a tulajdonosnak. De hát kitől kellene engem megvédeni? - kérdezi a riadt vállalkozó. Természetesen tőlünk hangzik a nem túl biztató válasz. A globális hatalmi struktúra „kényszerítő hatalmi” egységei, tehát a „verőlegény” szerepét betöltő brókerek először tartottak egy kis „bemutatót” arról, hogy mi történik azokkal, akik nem hajlandók „védelmet” kérni, illetve védelmi pénzt fizetni. A belső ügynökhálózat - a szerepet nálunk a kormánypártok töltik be - ezt szemfényvesztő dramaturgiával igyekezett az ország olyan szintű megfélemlítésére használni, amelynek nyomán már láthatólag bármit megtehetnek. Ezzel Magyarország formálisan is megszűnt szuverén ország lenni. Bárki lesz is ezután miniszterelnök, az egyetlen feladata, hogy a nem legitim főhatalom diktátumát legjobb tudása szerint „átvezesse” a magyar társadalomra. A nemzet teljes és feltehetőleg végzetes vereséget szenvedett, fizikai megsemmisülése akár egy évtizeden belül végbemehet. Érdemes összefoglalni, hogy valójában kitől, miért és hogyan szenvedtünk megsemmisítő vereséget, és ez hogyan számolja fel Magyarországot. Maradjunk a bűnbandahasonlatnál. Tavaly rendeztek egy kis akciót, hogy mi történik akkor, ha az ország nem teljesíti a követeléseiket. Ebben az esetben a valutaalap a diszkrét úr, aki igényli a védelmi pénzt, és nem mástól, mint a valutaalaptól kell megvédeni az országot. Egy globális pénzhatalmi rendszer irányítja a világot, ennek a rendszernek kettős követelése van a lokalitással. Egyrészt a lokalitásokban csak olyanok kormányozhassanak, akik precízen koordinálják a kifosztás ütemét, a szivattyúk megfelelő működését. A másik: féken tartani a bennszülötteket, akik lázadásra hajlamosak, főleg azok, akik a kifosztásuk végső fázisához érkeztek. Az itt működő multinacionális vállalatok a rablók, amik csak látszólag gazdasági vállalkozások, valójában erőszakgépezetek, amelyek túlhatalomra tesznek szert Magyarországon is. Évente 15 milliárd eurót szivattyúznak ki az országból, és mivel ennek hatására állandó deficitek keletkeznek, s ráadásul a multik nem nettó befizetők, hanem nettó haszonélvezők, magyarul több adókedvezményt és állami támogatást kapnak, mint amennyi adót befizetnek. A kifosztásból származó hatalmas jövedelmet viszont egy orgazdának adják tovább. A bankrendszer ezt a szerepet játssza el. Vissza kell pörgetni a lopott vagyont. - Nemcsak az MSZP-SZDSZ hangoztatja, hogy az IMF hitele nélkül kimúlnánk. - Rossznak tartom ezt hangsúlyozni, hiszen ez úgy hangzik, mintha valaki segíteni akarna rajtunk, de nem erről van szó. A globális parazita szívja a vérünket, és miután ezt megtette, és látja, hogy a gazdaállat nehéz helyzetben van, akkor kegyesen a tőlünk kiszívott vér egy részét, silány vérkészítmények formájában, és persze pénzért és kamatra visszaadja, de kizárólag azért, hogy ne pusztuljon el teljesen a gazdaállat. Amit most láttunk, az olyan, mint egy oktatófilm: így jár minden engedetlen lokalitás - különösen, ha elitjei ilyen elképesztő felelőtlenséggel hagyják cserben, és válnak a globalitás birodalmának cinikus-gátlástalan kiszolgálóivá. Ezzel rá is csappant a végzetes harapófogó a magyar társadalom megsemmisítésre ítélt többségére. A harapófogó egyik ágán a munkaerő árát véglegesen rögzítették a hetvenes évek végének a szintjén, a 2009. évi átlagbér reálértéke kevesebb lesz, mint az 1978. évié, miközben a munkaerő újratermeléséhez szükséges javak és szolgáltatások árát globális piaci szintre vitték-viszik fel. A Nemzetközi Valutaalap most életbe lépő nyílt és közvetlen diktatúrája immár fesztelenül söpörhet el minden ellenállást, így megnyílik az út az egészségbiztosítás, az oktatás és a tömegközlekedés teljes globáleprivatizálása előtt, fel-számolva ezzel az utolsó közösségi reprodukciós tereket is. Az is bebizonyosodni látszik, hogy a kormányzásra aspiráló politikai erők közül egyik sem képes a helyzet értelmezésére. A globális véleményhatalomnak sikerült elérnie azt is, hogy az ellenzék legfelső uralmi struktúráiban is meghatározó befolyást gyakorolhasson, és ez rohamos gyorsasággal teszi mind lehetetlenebbé, hogy az inkoherens nemzeti radikalizmus „természetes immunreakcióit” artikulálni, sőt egyáltalán ellenőrizni tudják. Ez azért bizonyulhat végzetesnek, mert a gyorsan mélyülő válság nyomán a lassan egy (Folytatás a 7. oldalon) Bogár László közgazdászprofesszor a vendégünk. A miép előre hozott választásokat! Nemcsák Károly Grosics Gyula Kárpáti György Buzánszky Jenő Fekete Gyula Agárdi László Darvasi Ilona Pitti Katalin 3 Lukács György Poroszlón 8 embert főbe lövetett A magyarirtó Tóth Lajossal, a MIÉP V. kerületi önkormányzati képviselőjével beszélgettünk. - Képviselő úr! A fáma szerint a Lukács György Archívum támogatásáról döntött a jobboldali többségű V. kerületi képviselő-testület. Valóban? - Budapesten, a Szabadság híd pesti hídfőjénél, a Belgrád rakpart 2. számú ház V. emeletén lakott 1945 őszétől haláláig Lukács György zsidó származású, marxista gondolkodó, kommunista politikus. Egykori lakásában működik 1972-től a nevét viselő archívum, amely egyaránt végez kutatási, hagyatékgondozási és kiadási tevékenységet. A gyűjteményt egy kuratórium gondozza. A képviselő-testületnek azért kellett ezzel foglalkoznia, mert lejárt a bérleti szerződés. A proletárdiktatúra egyik legbizarrabb alakja volt Lukács György közoktatásügyi népbiztos, az ő halála után alakították át a lakását gyűjteményének őrzésére. Nagyban hozzájárulhatott az előterjesztés többségi támogatásához, hogy a Magyar Tudományos Akadémia is a bérleti jogviszony meghosszabbítása mellett érvelt. Az MTA vezetője pedig az a Pálinkás József, aki az egykori Orbán-kormány oktatási minisztere volt. Ennek ellenére a jobboldalról nem volt százszázalékos a támogatás, hiszen hárman nemmel voksoltak, így az előterjesztés egy tartózkodás mellett, tizennégy szavazattal ment át.Mi indokolta egy ilyen sötét alak hagyatékának támogatását? - Azt gondolom, hogy jó a kerület vezetése, és a fideszes képviselők fogcsikorgatva szavazták meg a javaslatot. De az előbb említett kapcsolat erősen nyomott a döntéshozatalnál. - Ön is megszavazta ? - Dehogy szavaztam meg! Az érveimet elmondtam a vitában. Lukács György a vörösterror támogatói közé tartozott. A balliberálisok „szellemi atyja” 1918 végén lépett be a KMP-ba. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején helyettes közoktatásügyi népbiztos, majd a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt, e tisztségében a tiszafüredi vereség után Poroszlón tizedeléskor nyolc embert főbe lövetett. Részt vett történelmi tényekkel bizonyítottan a vidéki magyarság elleni atrocitásokban, akasztásokban, agyonlövetésekben. Azok közé tartozott, akik irtották azokat a magyarokat, akik a kommün ellen felléptek, vagy úgy vélték, hogy felléptek. A II. világháború utáni munkássága is támogathatatlan, mert az ő szava nagyon sok tisztességes embert juttatott börtönbe, tett tönkre, vagy juttatott bitóra. Ezen indoklásaimat természetesen baloldalról nagy támadások érték, hiszen az ő szemükben továbbra is a marxista filozófus, és példakép. Nem véletlenül a jelen lévő MSZP és SZDSZ meg is szavazta az előterjesztést. - Ön szerint az önkormányzati tulajdonban miért nincs jó helyen az archívum? - Véleményem szerint az lenne az önkormányzat érdeke, hogy ez a lakás kiürüljön, és ezt az archívumot megrakják oda, ahova valójában való. Ez az archívum a Bauhausépület 5. emeletén egy 160 négyzetméteres lakás, ami az önkormányzaté, és ezt adja továbbra is bérbe a képviselő-testület. Az utódpártja gondoskodjon a helyről, ahol az archívumot el kívánják helyezni. Van sok saját helyiségük, ahol elférne, nem kellene az önkormányzat tulajdonát foglalni. Az elvi okokról már beszéltem: egy Lukács György archívuma ne önkormányzati tulajdonban legyen. Ez ugyanúgy szúrja minden becsületes magyar ember szemét, mint a szintén az V. kerületben található szovjet emlékmű a Szabadság terén. A Szabadság terén a szovjet emlékmű... Abszurdum! Ugyanúgy el kéne tüntetni az Új-Lipótvárosból, a Szent István parkban álló Lukács György-szobrot is. Kevesen tudják, hogy ott áll egy alkotás, ami a kommunista filozófust ábrázolja. Furcsállom, hogy ez ellen nem tiltakozott még senki. Hiába, műveltség kell hozzá, hogy tudják, kiről is van szó, s ez a hivatásos, megbízott hőbörgőkből hiányzik. A baloldali és náci diktatúrát egyaránt megvető polgárok pedig nem olyan családból származnak, hogy „ölre mennének” egy köztéri szoborral, illetve fásultan legyintenek: ez ma már szóra sem érdemes.Igaza van, mérjünk egyenlő mércével. Az egyik diktatúra sem különb a másiknál - egyedül Lukács György hitvallása 100 millió ember halálát okozta. Minden önkormányzat elvonástól szenved. Gondolom, az V. kerületi is, így van. Minket is súlyosan érintenek a kormány elhibázott politikájának következményei. Egy példát mondok: az 5 százalékos áfanövekedés 500 millió forint kiadással terheli az önkormányzatot akkor, amikor amúgy is csak elvesz a kormány, és szinte semmit nem ad. Hatalmas elégedetlenséget váltott ki a polgármester és az önkormányzati képviselők körében, hogy a kormány tervei szerint az iparűzési adót az adóhatóság fogja beszedni. A helyhatóságok önállóságukat és eddigi biztos bevételüket féltik. A kormány ugyanis arról döntött, hogy megadóztatja a béren kívüli juttatásokat: a cafeteria után 25 százalékos lesz az adókulcs. A folyamatos forráselvonás ellenére az önkormányzatok többsége még működik, szemben a kormánynyal, ezért most a Bajnai-kabinet rá akarja tenni a kezét a helyhatóságokra. Ezért kellenek ezek a megszorítások, amelyek aláássák a jogbiztonságot. A települések sokat dolgoztak a gazdaságfejlesztésen, s most az egyik eszközüket veszik el tőlük. Ez meg fog látszani az ország gazdasági teljesítményén. Ráadásul azt hazudják az embereknek, hogy 3200 önkormányzat sok egy országnak, én erre azt mondom, hogy az önkormányzatok nélkül ez az ország rég felfordult volna. Ezek voltak azok, akik a szűkös költségvetésből, a folyamatosan lecsípett pénzekből fejlesztettek az adott településen. Oszkó Péter kijelentette, hogy az önkormányzatok pénzén még sokat lehetne spórolni az állami költségvetés részére. 1990 után az adóbevételeknek 63 százaléka még visszakerült az önkormányzatokhoz, ma ez a szám 17 százalék. A kormány ezekkel az intézkedésekkel megfojtja a településeket. Oláh János Lukács György szobra a XIII. kerületben