Magyar Fórum, 2013. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-23 / 21. szám
2013. május 23. Június 4-én, kedden 16 órakor a Fiumei úti Sírkertben kerül sor Csurka István síremlékének megáldására Emlékező beszédet mond: Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, * Medveczky Ádám, Kossuth-díjas karmester, a Csurka István Emlékbizottság elnöke A síremléket megáldja: P. Reisz Pál OFM Közreműködik: Gárday Gábor színész, operaénekes EMBERFOGÁS Marival is a pártüdülőben ismerkedtem meg. A gondnok unokahúgaként gyakran nyaralt Aligán. Szikrázott a Balaton. Vitorlásokon karcsú lányok csodáltatták magukat a fürdőzőkkel. Mari bőrét már tavasz végén megfogta a nap. Csinos, kétrészes fürdőruhája volt, gumimatracot tolt, lubickolt, cseh és lengyel elvtársak gyerekeivel fröcskölték egymást, labdázott a vízben, ténfergett a parton, az utcán, a szállodák előtt. A pártállam „arany ifjai” sötét autócirkálókból szálltak ki a pártüdülő előtt, feltűnően öltözött, ápolt, kacagó, gyönyörű, fiatal lányok és asszonyok társaságában. Hangzavar uralta a partot, sokfelől dzsessz hallatszott. Mindenféle korú elegáns férfiak és nők mindenféle nyelven beszéltek. Nem győztem forgatni a fejem, idegenül, ügyetlenül mozogtam. Emberekbe ütköztem, ilyenkor zavartan, elnézést kérően vigyorogtam. Lányok mentek el mellettem bikiniben, csípőjük hullámzott. Cukrászda tornácán ültem egyik délután, fagylaltot ettem. Mari lépett ki az ajtón. Kezében tölcsért tartott, három gombóc fagylaltot nyalogatott. Észre sem vettem, amikor bement rendelni, pedig illett volna felfigyelnem rá. Könnyű színes, nyári ruhája olcsó volt, de nem maradt el a divattól. Szórakozott pillantása találkozott bámészkodó tekintetemmel. Közömbös arccal továbbment. Egy pillanatig néztem utána, majd hirtelen mozdulattal pénzt tettem az asztalra, utánaeredtem. Bazárszerű, kerek építményig követtem. Mindenfélét árultak. Egymás mellett különböző napi- és hetilapok, folyóiratok, füzetes ponyvaregények kötetei, levelezőlapok, csokoládé, cukorkák, fürdősapka, vietnami strandpapucs, napolaj, szappan, fogkrém, fogkefe, fogmosó pohár, balatoni emléktárgyak, játékok. Mari levelezőlapok között válogatott. Hangsúlyozottan nem vett tudomást rólam, dühítő nyugalommal átnézett rajtam, mint az üvegen, engem ez csak felbátorított. Köszöntem és megkérdeztem, hogy szerinte milyen képeslapot küldjek haza? Balatonit, válaszolta. Igen. Persze. De hát mi legyen rajta? Víz, vitorlások, fürdőző, boldog emberek. Találomra kivettem három-négy képeslapot, megmutattam egyenként neki, magának melyik tetszene ezek közül? Az attól függ, hogy kinek küldi? Értetlenül tekintettem a lányra. A szüleimnek, mondtam. Ja! Azt hittem, a menyasszonyának. Katona vagyok. Attól még lehet menyasszonya. Lehetne, de nincsen. Talán attól fél, hogy nem várna magára, míg leszerel? Ezen még nem volt alkalmam elgondolkozni. Fel sem merült. Mivel nincsen senki, akiről ilyesmit feltételezni tudnék. Hogy lehet az? Miért, maga várna rám, ha tegyük fel, az élet úgy kívánná? "-ezt A lány megvonta a vállát, honnét tudhatnám, adta a naivat, semmit sem tudok magáról. Felszolgáló vagyok. Vagyis pincér. Az imént azt mondta, hogy katona. Igen. Felszolgálóként töltöm a katonai szolgálatomat. Hol? A pártüdülőben. Milyen kicsi a világ. Néhány napot én is az üdülőben fogok tölteni. Elárulná nekem a nevét? Csordás Mária vagyok - nyújtotta kezét a lány. Csokonai Andrásnak hívnak. Esténként sétálgattunk, csak úgy, céltalanul. Ropogott a kavics lábunk alatt. A sétány végén elénk bukkant a Balaton. Erős hullámokat vert a vad szélben. Rohantak a felhők az égen, pillanatonként takarták, nyitották a holdat. Balatoni vihar, mondta Mari és elnevette magát, pocsék egy festmény. Kerekre nyitott szemmel bámultam, gyönyörűnek láttam a lányt a szélben. Borbély László Engem elkerült a szerelem, mosolyogtam. Nem igaz. Senkit nem kerül el. Csúnya vagyok. Nem kellek senkinek. Mondták vagy tudod? Gondolom. Nem az a fontos, milyen vagy kívül, a lényeg benned nyugszik. A lány arcával játszott az árnyék, a fény. Hattyúnyaka világított a holdfényben, haja lobogott. Két rendőr előzött meg minket, nem foglalkoztak velünk. Mari mosolygott, széltől tépett hajához nyúlt. Rám nézett, meglepődött kisfiússá változott arcomon. Fázom, reszketett. Vissza kéne fordulnunk! Nem. Még ne! Átöleltem és bizonytalanul közelíteni kezdtem arcához a számmal. Megcsókoltuk egymást. Többször. Hosszasan. Utána ropogott a kavics, ahogy mentünk a sétányon, kéz a kézben, árnyékban-fényben. (.Részlet a Pokoljáró című készülő regényből.) Magyar Fórum 3 Május 23-án kísérik utolsó útjára Rácz Sándort Tollas Tibor Sose szabadulva Rácz Sándornak hitéért és hűségéért Rab emlékeid, éhes farkasok, éjszakánkint vissza-visszatérnek. Feledni akarsz rémes árnyakat, de nyomon követnek börtönévek. Hiába hív a szárnyas szabadság, ajtó csapódik, fogoly vagy újra, belép az őr, torkod kiáltana, szabadon, de sose szabadulva. Ne még - sikoltod - élni akarok! Álmodban öklöd vered a falba, sajgó fájdalomtól ha fölébredsz, nem ismersz már elveszett magadra. Két part közt vergődsz öntudatlan, fojtó félelemtől fuldokolva, űzött vadként nyugalmat nem találsz, szabadon, de sose szabadulva. Megbocsátasz a gyilkosoknak is, Kik nem bocsátják soha meg neked, Hogy ártatlanul ők ítéltek el, Hamis vádjukat hordja gyermeked. Életfogytig rabjuk így maradsz, Bosszújuknak nincs mentő tanúja, Nincs kegyelem, a múltat cipeled, Szabadon, de sose szabadulva. Kiáltanod kell nap-nap azokért, kiket örökre elnémítottak, így hiteles megbízóleveled, ők írták alá, a némák, a holtak. Munkások vére ütt rá pecsétet, hallgató föld lett szavuknak súlya, fölemelt fővel ők vezessenek, szabadon, de sose szabadulva. Bern, 1987. július 1. Rácz Sándor az 1956-os Nagybudapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke 2013. április 30-án a budapesti Kékgolyó utcai onkológiai intézetben elhunyt. Május 23-án, csütörtökön 11 órakor a Szent István Bazilikában gyászmisével búcsúztatják, majd 14 órakor a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a Fővárosi Közgyűlés által adományozott díszsírhelyen helyezik örök nyugalomra. A gyászszertartást Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke végzi. Rácz Sándor történelmi jelentőségű közéleti szerepvállalása és emberi nagysága, hajlíthatatlanul egyenes jelleme, a magyarságot meggyőződése szerint megkérdőjelezhetetlenül megillető történelmi igazságtételért folytatott életküzdelme, áldozata jogán a nemzet halottja. Rácz Sándor 1933. március 17-én született egy Hódmezővásárhelyhez közeli tanyán. 1947-től a budapesti Standard Gyár szerszámkészítőjeként dolgozott. 1956-ban megválasztották a vállalat (akkor már Beloiannisz Híradástechnikai Gyár) üzemi munkástanácsa tagjának. A kerületi, majd 1956. november 16-án a Nagy-budapesti Központi Munkástanácsba került, amelynek azután december 11-ig-összesen 25 napig - az elnöke volt. 1958 márciusában életfogytiglani börtönre ítélték, 1963 márciusában amnesztiával szabadult. 1990-től a MunkástanácsokOrszágos Szövetségének munkavállalói szószólója volt. 1993-1994 között az 56-os Szövetség elnöki tisztét látta el, 2003-tól haláláig a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tiszteletbeli elnöke volt. 1989 őszén a Magyar Október Párt köztársasági elnöknek jelölte. 1993-ban belépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba. 1990-ben, a rendszerváltás utáni első szabad választásokon független képviselőként indult, de nem jutott be a parlamentbe. Ugyanebben az évben az első önkormányzati választásokon az FKGP támogatásával Budapest főpolgármester-jelöltjeként is megmérette magát. 1999-ben Nagy Imre Emlékplakettel tüntették ki azért a tevékenységéért, amellyel a 1970-1980-as években következetesen küzdött a forradalom emlékének ébrentartásáért. ► Tisztelt Támogatóink . A Magyar Fórum csak Önökkel, Önökben létezik, az Önök figyelme, segítsége tarthatja életben. Ha tehetik, támogassák az újságot! ► Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak, mert ezzel támogatják sajtókiadvámányaink megjelenését Teendők a felajánlással kapcsolatban: éves adóbevallásuk elkészítésekor töltsék ki vagy kérjék cégüket, hogy készítse m MM - kel az ún. 1%-os adóval kapcsolatos rendelkező nyilatkozatot. Ezen nyilatkozaton két adatot kell feltüntetni, melyek a következők: A . A kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány. A kedvezményezett adószáma: 18670275—1—13. Támogatásukat köszönjük! *