Magyar Fórum, 2017. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
2017-10-19 / 42. szám
2017. október 19. Magyar Fórum Barsi Balázs Fraknói Vilmos-díjas Barsi Balázs ferences szerzetes, a Sümegi Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplom igazgatója és Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet rektora vehette át az idei Fraknói Vilmos-díjakat Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől október 12-én Budapesten. Barsi Balázs 1964-ben lépett be Szent Ferenc rendjébe, 1971-ben szentelték pappá, 1972-től az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanára és kollégiumi nevelője. 1982-től teológiai tanár, majd két évtizeden át a szécsényi rendház házfőnöke, 1997-től pedig a sümegi rendház irányítója, a sümegcsehi Newman-kegyhely gondozója, lelkigyakorlat-vezető lelkipásztor. Barsi Balázs ferences atyát 1988- ban ismertem meg, mikor a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium diákja lettem. Akkor a novíciusok magisztere és hittanár volt. Belépett az osztályterembe, nem kellett felemelnie a hangját, máris elcsendesültek a kamaszok. Minden egyes hittanórája egy-egy lelkigyakorlat volt. Emberszeretete, tudása, közvetlensége miatt minden diákja tisztelte. Miután elkerült Esztergomból, nem szakította meg sem az esztergomi gimnáziummal, sem hajdani diákjaival a kapcsolatot. Ha tehetem, meghallgatom rádión, TV- n keresztül, vagy személyesen veszek részt lelkigyakorlatain. A következő mondatai megmaradtak, bennem élnek: „Szent János kimondja: a szeretet az Isten. Mi a szeretetnek az eredete? Nem lehet megmagyarázni a biológiából. Freud is téved. Lehet, hogy zseni a pszichológiában, de filozófiája téves és kártékony. [...] A nemzetek majd hódolnak az utolsó napon, a Jelenések könyve szerint, a Teremtő előtt a kincseikkel. Tehát nem EU- ízű paradicsomokkal, nem az internacionális, globális világ kacajaival, hanem a nemzet kincseivel. A globális világ beteg világ. Az, hogy normális kapcsolatban legyünk más államokkal, más nemzetekkel, az természetes. De az, hogy az egyéniségemet, nemzeti értékeimet föladjam, az nem normális.” Balázs atya honlapján érthetően megmagyarázza a szentírási részeket, igazi misszionárius, a hit védelmezője és terjesztője. A Fraknói Vilmos-díjat 2000-ben adták át először, Fraknói Vilmos (1843-1924) egyháztörténészre emlékezve, aki 1879-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, majd 1889-től 1892-ig másodelnöke volt. Fraknói Vilmos a középkori magyar történelem több, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel, 1878-ban nagyváradi kanonok, 1879-ben szekszárdi címzetes apát, 1892-ben pedig arbei címzetes püspök lett. Medveczky Attila ■kirk P. Barsi Balázs ják a jelentkezők, és azt kórussal, zongorával előadják. Ezután közlöm velük a véleményem, és néha megmutatom, ami szerintem jobb megoldás, de hangsúlyozom, hogy amit tőlem látnak, azt nem szabad utánozni, mindenki gondolja át, hogy a látott megoldást az egyéniségével miként tudja összhangba hozni. Az Operaház énekkarának és a Honvéd Férfikarnak van bármilyen szégyenkezni valója világviszonylatban? - Operaházunk énekkara az egyik legjobb a világon. Élőben és felvételről is hallottam nívósnak mondott operaházakból előadásokat - s bizony sokszor megállapítottam, hogy a Magyar Állami Operaház énekkara sokkal jobb azoknál. Hazabeszél? - Nem vagyok elvakult. Azt sem tagadom, hogy Operaházunk énekkarának szakmai színvonalát emelni kell. Nagyon súlyos kérdés itt is az utánpótlás, mert sokak szerint a hivatásos karéneklés nem vonzó pálya. Külföldön több helyen, így Németországban hivatalos kórusakadémia működik. Például Dortmundban 1400 embert képeznek kórusénekesnek, és nem szólistának. Idehaza viszont szólistákat képeznek, és többen traumaként élik meg, ha kórusban kell énekelniük. A Honvédban nagyon sok énekszakot végzett komoly erősség énekel, az Operaház énekkarában a fiatalabb generáció szintén. Az nem elég, hogy valakinek jó a hangja, és majd az énekkarban képezzük őket. Azért sem, mert felgyorsult az élet, kevesebb a próba egy opera színpadra állításához, mint évtizedekkel ezelőtt. Mikor bekerültem az Operaházhoz, egy régi kórustag azt mondta, hogy a Rigolettót 55 szolgálattal tanulták meg. Erre nekem 8 próbám van. Ami óriási különbség, de azt is jelenti, hogy a fiatal kórustagok képzettek, és jól olvasnak kottát - az utóbbi korábban nem volt feltétele annak, hogy valaki az Opera kórusában énekeljen. A Honvéd Férfikarba is csak képzetteket vesznek fel? - Professzionális énekkarról van szó, melynek tagjai hivatásos énekművészek, a Honvéd Férfikarban való éneklés pedig a főfoglalkozásuk. A Honvéd tagjainak 80%-a szakirányú végzettségű. Ez az arányszám szükséges a nemzeti minősítés megszerzéséhez. Irodája falára kifüggesztették az évad művészeinek névlistáját. Geiger Lajos és Alagi János már jelentős szerepeket énekelnek az operaházak színpadán. Sok szólista került ki a Honvéd Férfikarból? - Sokan kezdték itt a pályájukat. Az ön által említett művészek a „legfrissebbek”. Nálunk kezdett el énekelni Gregor József, Ilosfalvy Róbert, Réti József, Gulyás Dénes, Kovácsházi István. A Honvédnak mindig volt „inkubátor”-szerepe. Nálunk meg lehet tanulni, amit egy szólistának is szükséges, hogyan kell egy együttesbe beilleszkedni. Tudom néhány tagunkról, hogy pár évig még itt lesznek, de mint a fiókák, kirepülnek a fészekből. Nem szabad úgy fellépni a dobogóra, hogy én, a karmester mindent jobban tudok Azt írták, hogy olyan karmester, aki nem telepszik rá a zenészekre, csak amikor fontos, akkor szól közbe. Ez a pedagógiája? - Sokunk pedagógiája, így az enyém is. Nagyszerű tanáromról és hajdani kiváló kollégámról, Maklári Józsefről méltatlanul hallgatnak. 1993-ban vonult nyugdíjba, és 1999-ben tért meg Teremtőjéhez. Kiváló karnagy volt, és az ’50-es években vezette a Honvéd Férfikart. A teljesség kedvéért, a karvezetést Vásárhelyi Zoltántól, a pontos ütéstechnikát és a következetességet Párkai Istvántól tanultam. De Maklári mondta azt, hogy nem kell mindent eldirigálni. „Magával szemben zenészek ülnek, állnak, szeretik a szakmájukat, jól elvégzik a feladatot. Csak ott avatkozzon bele, ahol fontosnak érzi. Nem kell minden hangon rajta lenni.” Ezt láttam a nagyoknál is, így dirigált Solti György, Lorin Maazel, és édesapja, Medveczky Ádám is - vele nagyon sokat dolgoztunk együtt. Tehát meg kell bízni a kollégákban, és nem úgy fellépni a dobogóra, hogy én, a karmester mindent jobban tudok - ez ostobaság. Maradjunk a pedagógiánál. Az esztergomi ferences gimnáziumban tanult, ott érettségizett, és Kamill atya volt a zenetanára. Milyen emlékeket őriz azokról az évekről? - Én voltam az „udvari zongorista” a gimnázium zenekarában. Kamill atyának köszönhetem, hogy a különböző kulcsokban való olvasást megtanultam, mert az iskolai zenekarban nem mindig voltak megfelelő hangszeres diákok. Ilyenkor mondta Kamill atya: édes fiam, te pedig a többit eljátszod zongorán. Később szólókat is játszottam a gimnáziumban, egyszerűbb Mozart- és Haydn-zongoraversenyeket. A Szabó Tibor által vezetett esztergomi zeneiskola kiváló volt, annak és ottani tanáraimnak köszönhetem, hogy végül a zenei pályát választottam. Hogyan fogadták szülei a döntését? - Riadalommal. Széll Mariann, korábbi zongoratanárnőm Gyulán, érettségi előtt behívott, és ledorongolt, hogy okos fiú létemre miért megyek el zenésznek. Azt feleltem, ne haragudjon, én ezt szeretném csinálni. Majd megenyhülten annyit mondott: ha ennyire szeretnéd, az más és próbált segíteni. 30 éves lehettem, amikor édesapám egy koncert után, könnyes szemmel odajött hozzám és azt mondta: „most már értem, édes fiam, miért ezt a hivatást választottad.” Hiszen felmenőim jól szituált polgári foglalkozást űztek, orvosok, tanárok voltak. Egyetlenegy családi előzmény anyai nagyanyám, aki fiatalon zongorázott, kottáit én örököltem, s azok között komoly zongorakivonatok voltak. Szökés a Dráván át Jól tudom, hogy családja Délvidékről származik? - A dél stimmel, de azért ez az ügy bonyolultabb. Anyagi ágon Arad megyéből származunk. Édesapám egy kis faluban, Újgrácban született, ami ma Horvátországhoz tartozik. A szülői ház fele még megvan, sokat nyaraltam ott 1958 után, mert addig Tito volt a „láncos kutya”. Édesapám és édesanyám magyar állampolgárként születettek, s menekülniük kellett Magyarországra. Apám és öccse, 1945-ben, a zajló Dráván egy csónakkal jöttek át a magyar oldalra, s Pécsett kötöttek ki. Megegyeztek nagyanyámmal, hogy a másik három testvér majd utánuk jön egy nagyobb csónakkal. Viszont olyan gyorsan mozgott a front, hogy lezárták a Drávát. Tehát apai nagyanyámat csak nyolcéves koromban ismertem meg, hiszen 1958-ig nem lehetett Jugoszláviába utazni - még a levelezést is megtiltották. 1990 után felléptek együtteseivel Arad megyében vagy Újgrác közelében? - Horvátországban nem, de Erdélyben igen. Tavaly Székelyföldön, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon, Tordaszentlászlón, komoly, egyhetes és sikeres turnén voltunk. Majd ezt egy felvidéki út követte. Tervbe vettük, hogy jövőre folytatjuk ezt a fellépéssorozatot, mégpedig Kodály műveivel. Hihetetlenül sokat dolgozik. Hogyan néz ki egy napja? Reggel Opera, délután férfikórus? - Az Operaházban - ahogy a Honvédban is - kiváló asszisztenseim segítenek, hiszen minden munkát egyedül képtelen lennék elvégezni. Karigazgatói munkámnak nagy részét elveszi az adminisztráció, mert az igazgatásrendészet komoly A MÚZSÁK GYERMEKE feladat. Ráadásul az Erkelnek is én vagyok a karigazgatója, s párhuzamosan folynak a próbák, s két helyen nem lehetek. A bemutatók előtt mindig jelen vagyok. Ez azt jelenti, hogy reggel 7.30-tól este 10 óráig dolgozom. Ez nem mehet így tovább, mert nem olyan rég egy meglehetősen súlyos műtéten estem át - az orvostudorok szerint a baj elmúlt, de elgondolkodtam azon, hogy elmúltam 67 éves, tehát vissza kell venni a tempóból. Ennek a megoldását még pontosan nem tudom. Az Operaházban 2019 nyaráig szól a szerződésem. A mi lesz a férfikarral? - Más formátumban szeretnék működtetni, máshová tervezik csatolni, ami bizonytalansághoz vezet, s emiatt a legjobb tagjaink elhagynák az együttest - s ezt szeretném meggátolni. Többet erről nem nyilatkozhatok. Miután távozott a Magyar Rádiótól, jött a Honvéd Férfikar, majd az Operaház karigazgatósága. Megkerülhetetlen a magyar zenei életben? - Nem hinném. Azt valóban nem gondoltam, hogy idős koromra ennyi munkám lesz, és hálát adok a Jóistennek, hogy az opera műfajával, amit egész életemben csak érintőlegesen művelhettem, öt éve foglalkozhatok, bár ez a feladat eléggé stresszes. A Honvéd Férfikar viszont valóban megkerülhetetlen és pótolhatatlan szerepet tölt be a zenei palettán, nemcsak hazánkban, hanem világszerte. Duke Ellington Sacred concert című dzseszzmiséje az MTA dísztermében, a Honvéd Férfikar előadásában 11