Magyar Fórum, 2017. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

2017-10-19 / 42. szám

2017. október 19. Magyar Fórum Barsi Balázs Fraknói Vilmos-díjas Barsi Balázs ferences szerzetes, a Sümegi Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplom igazgatója és Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet rektora vehette át az idei Fraknói Vilmos-díja­­kat Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől október 12-én Bu­dapesten. Barsi Balázs 1964-ben lépett be Szent Ferenc rendjébe, 1971-ben szentel­ték pappá, 1972-től az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gim­názium tanára és kollégiumi neve­lője. 1982-től teológiai tanár, majd két évtizeden át a szécsényi rend­ház házfőnöke, 1997-től pedig a sü­megi rendház irányítója, a sümeg­­csehi Newman-kegyhely gondozó­ja, lelkigyakorlat-vezető lelkipász­tor. Barsi Balázs ferences atyát 1988- ban ismertem meg, mikor a Temes­vári Pelbárt Ferences Gimnázium diákja lettem. Akkor a novíciusok magisztere és hittanár volt. Belé­pett az osztályterembe, nem kellett felemelnie a hangját, máris elcsen­desültek a kamaszok. Minden egyes hittanórája egy-egy lelkigyakorlat volt. Emberszeretete, tudása, köz­vetlensége miatt minden diákja tisz­telte. Miután elkerült Esztergom­ból, nem szakította meg sem az esz­tergomi gimnáziummal, sem haj­dani diákjaival a kapcsolatot. Ha tehetem, meghallgatom rádión, TV- n keresztül, vagy személyesen ve­szek részt lelkigyakorlatain. A kö­vetkező mondatai megmaradtak, bennem élnek: „Szent János ki­mondja: a szeretet az Isten. Mi a szeretetnek az eredete? Nem lehet megmagyarázni a biológiából. Fre­ud is téved. Lehet, hogy zseni a pszi­chológiában, de filozófiája téves és kártékony. [...] A nemzetek majd hódolnak az utolsó napon, a Jele­nések könyve szerint, a Teremtő előtt a kincseikkel. Tehát nem EU- ízű paradicsomokkal, nem az inter­­nacionális, globális világ kacajai­val, hanem a nemzet kincseivel. A globális világ beteg világ. Az, hogy nor­mális kapcsolatban legyünk más álla­mokkal, más nemzetekkel, az termé­szetes. De az, hogy az egyéniségemet, nemzeti értékeimet föladjam, az nem normális.” Balázs atya honlapján érthetően megmagyarázza a szentírási része­ket, igazi misszionárius, a hit vé­delmezője és terjesztője. A Fraknói Vilmos-díjat 2000-ben adták át először, Fraknói Vilmos (1843-1924) egyháztörténészre em­lékezve, aki 1879-től a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitkára, majd 1889-től 1892-ig másodelnöke volt. Fraknói Vilmos a középkori ma­gyar történelem több, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti té­máját dolgozta fel, 1878-ban nagy­váradi kanonok, 1879-ben szekszár­di címzetes apát, 1892-ben pedig arbei címzetes püspök lett. Medveczky Attila ■kirk P. Barsi Balázs ják a jelentkezők, és azt kórussal, zongorával előadják. Ezután köz­löm velük a véleményem, és néha megmutatom, ami szerintem jobb megoldás, de hangsúlyozom, hogy amit tőlem látnak, azt nem szabad utánozni, mindenki gondolja át, hogy a látott megoldást az egyéni­ségével miként tudja összhangba hozni. Az Operaház énekkarának és a Hon­véd Férfikarnak van bármilyen szé­gyenkezni valója világviszonylatban? - Operaházunk énekkara az egyik legjobb a világon. Élőben és felvé­telről is hallottam nívósnak mon­dott operaházakból előadásokat - s bizony sokszor megállapítottam, hogy a Magyar Állami Operaház énekkara sokkal jobb azoknál. Hazabeszél? - Nem vagyok elvakult. Azt sem tagadom, hogy Operaházunk ének­karának szakmai színvonalát emel­ni kell. Nagyon súlyos kérdés itt is az utánpótlás, mert sokak szerint a hivatásos karéneklés nem vonzó pá­lya. Külföldön több helyen, így Né­metországban hivatalos kórusaka­démia működik. Például Dortmund­­ban 1400 embert képeznek kórus­énekesnek, és nem szólistának. Ide­haza viszont szólistákat képeznek, és többen traumaként élik meg, ha kórusban kell énekelniük. A Hon­­védban nagyon sok énekszakot vég­zett komoly erősség énekel, az Ope­raház énekkarában a fiatalabb ge­neráció szintén. Az nem elég, hogy valakinek jó a hangja, és majd az énekkarban képezzük őket. Azért sem, mert felgyorsult az élet, keve­sebb a próba egy opera színpadra állításához, mint évtizedekkel ez­előtt. Mikor bekerültem az Opera­házhoz, egy régi kórustag azt mond­ta, hogy a Rigolettót 55 szolgálattal tanulták meg. Erre nekem 8 pró­bám van. Ami óriási különbség, de azt is jelenti, hogy a fiatal kórusta­gok képzettek, és jól olvasnak kot­tát - az utóbbi korábban nem volt feltétele annak, hogy valaki az Ope­ra kórusában énekeljen. A Honvéd Férfikarba is csak kép­zetteket vesznek fel? - Professzionális énekkarról van szó, melynek tagjai hivatásos ének­művészek, a Honvéd Férfikarban való éneklés pedig a főfoglalkozá­suk. A Honvéd tagjainak 80%-a szakirányú végzettségű. Ez az arány­szám szükséges a nemzeti minősí­tés megszerzéséhez. Irodája falára kifüggesztették az évad művészeinek névlistáját. Geiger Lajos és Alagi János már jelentős sze­repeket énekelnek az operaházak szín­padán. Sok szólista került ki a Hon­véd Férfikarból? - Sokan kezdték itt a pályájukat. Az ön által említett művészek a „leg­frissebbek”. Nálunk kezdett el éne­kelni Gregor József, Ilosfalvy Ró­bert, Réti József, Gulyás Dénes, Ko­vácsházi István. A Honvédnak min­dig volt „inkubátor”-szerepe. Ná­lunk meg lehet tanulni, amit egy szólistának is szükséges, hogyan kell egy együttesbe beilleszkedni. Tudom néhány tagunkról, hogy pár évig még itt lesznek, de mint a fi­ókák, kirepülnek a fészekből. Nem szabad úgy fellépni a dobogóra, hogy én, a karmester mindent jobban tudok Azt írták, hogy olyan karmester, aki nem telepszik rá a zenészekre, csak amikor fontos, akkor szól közbe. Ez a pedagógiája? - Sokunk pedagógiája, így az enyém is. Nagyszerű tanáromról és hajdani kiváló kollégámról, Mak­lári Józsefről méltatlanul hallgat­nak. 1993-ban vonult nyugdíjba, és 1999-ben tért meg Teremtőjéhez. Kiváló karnagy volt, és az ’50-es években vezette a Honvéd Férfi­kart. A teljesség kedvéért, a karve­zetést Vásárhelyi Zoltántól, a pon­tos ütéstechnikát és a következe­tességet Párkai Istvántól tanultam. De Maklári mondta azt, hogy nem kell mindent eldirigálni. „Magával szemben zenészek ülnek, állnak, szeretik a szakmájukat, jól elvég­zik a feladatot. Csak ott avatkozzon bele, ahol fontosnak érzi. Nem kell minden hangon rajta lenni.” Ezt láttam a nagyoknál is, így dirigált Solti György, Lorin Maazel, és édes­apja, Medveczky Ádám is - vele na­gyon sokat dolgoztunk együtt. Te­hát meg kell bízni a kollégákban, és nem úgy fellépni a dobogóra, hogy én, a karmester mindent job­ban tudok - ez ostobaság. Maradjunk a pedagógiánál. Az esz­tergomi ferences gimnáziumban tanult, ott érettségizett, és Kamill atya volt a zenetanára. Milyen emlékeket őriz azokról az évekről? - Én voltam az „udvari zongoris­ta” a gimnázium zenekarában. Ka­mill atyának köszönhetem, hogy a különböző kulcsokban való olva­sást megtanultam, mert az iskolai zenekarban nem mindig voltak meg­felelő hangszeres diákok. Ilyenkor mondta Kamill atya: édes fiam, te pedig a többit eljátszod zongorán. Később szólókat is játszottam a gim­náziumban, egyszerűbb Mozart- és Haydn-zongoraversenyeket. A Sza­bó Tibor által vezetett esztergomi zeneiskola kiváló volt, annak és ot­tani tanáraimnak köszönhetem, hogy végül a zenei pályát választot­tam. Hogyan fogadták szülei a döntését? - Riadalommal. Széll Mariann, korábbi zongoratanárnőm Gyulán, érettségi előtt behívott, és ledoron­golt, hogy okos fiú létemre miért megyek el zenésznek. Azt feleltem, ne haragudjon, én ezt szeretném csinálni. Majd megenyhülten annyit mondott: ha ennyire szeretnéd, az más­­ és próbált segíteni. 30 éves lehettem, amikor édesapám egy kon­cert után, könnyes szemmel oda­jött hozzám és azt mondta: „most már értem, édes fiam, miért ezt a hivatást választottad.” Hiszen fel­menőim jól szituált polgári foglal­kozást űztek, orvosok, tanárok vol­tak. Egyetlenegy családi előzmény anyai nagyanyám, aki fiatalon zon­gorázott, kottáit én örököltem, s azok között komoly zongorakivo­natok voltak. Szökés a Dráván át Jól tudom, hogy családja Délvidék­ről származik? - A dél stimmel, de azért ez az ügy bonyolultabb. Anyagi ágon Arad megyéből származunk. Édes­apám egy kis faluban, Újgrácban született, ami ma Horvátországhoz tartozik. A szülői ház fele még meg­van, sokat nyaraltam ott 1958 után, mert addig Tito volt a „láncos ku­tya”. Édesapám és édesanyám ma­gyar állampolgárként születettek, s menekülniük kellett Magyaror­szágra. Apám és öccse, 1945-ben, a zajló Dráván egy csónakkal jöttek át a magyar oldalra, s Pécsett kö­töttek ki. Megegyeztek nagyanyám­mal, hogy a másik három testvér majd utánuk jön egy nagyobb csó­nakkal. Viszont olyan gyorsan moz­gott a front, hogy lezárták a Drá­vát. Tehát apai nagyanyámat csak nyolcéves koromban ismertem meg, hiszen 1958-ig nem lehetett Jugo­szláviába utazni - még a levelezést is megtiltották. 1990 után felléptek együtteseivel Arad megyében vagy Újgrác közelé­ben? - Horvátországban nem, de Er­délyben igen. Tavaly Székelyföl­dön, Székelyudvarhelyen, Maros­­vásárhelyen, Kolozsváron, Nagy­váradon, Tordaszentlászlón, ko­­moly, egyhetes és sikeres turnén voltunk. Majd ezt egy felvidéki út követte. Tervbe vettük, hogy jövő­re folytatjuk ezt a fellépéssoroza­tot, mégpedig Kodály műveivel. Hihetetlenül sokat dolgozik. Hogyan néz ki egy napja? Reggel Opera, dél­után férfikórus? - Az Operaházban - ahogy a Hon­­védban is - kiváló asszisztenseim segítenek, hiszen minden munkát egyedül képtelen lennék elvégez­ni. Karigazgatói munkámnak nagy részét elveszi az adminisztráció, mert az igazgatásrendészet komoly A MÚZSÁK GYERMEKE­­ feladat. Ráadásul az Erkelnek is én vagyok a karigazgatója, s párhuza­mosan folynak a próbák, s két he­lyen nem lehetek. A bemutatók előtt mindig jelen vagyok. Ez azt jelen­ti, hogy reggel 7.30-tól este 10 órá­ig dolgozom. Ez nem mehet így to­vább, mert nem olyan rég egy meg­lehetősen súlyos műtéten estem át - az orvostudorok szerint a baj el­múlt, de elgondolkodtam azon, hogy elmúltam 67 éves, tehát vissza kell venni a tempóból. Ennek a megol­dását még pontosan nem tudom. Az Operaházban 2019 nyaráig szól a szerződésem. A mi lesz a férfikarral? - Más formátumban szeretnék működtetni, máshová tervezik csa­tolni, ami bizonytalansághoz vezet, s emiatt a legjobb tagjaink elhagy­nák az együttest - s ezt szeretném meggátolni. Többet erről nem nyi­latkozhatok. Miután távozott a Magyar Rádió­tól, jött a Honvéd Férfikar, majd az Operaház karigazgatósága. Megke­rülhetetlen a magyar zenei életben? - Nem hinném. Azt valóban nem gondoltam, hogy idős koromra ennyi munkám lesz, és hálát adok a Jóis­tennek, hogy az opera műfajával, amit egész életemben csak érintő­legesen művelhettem, öt éve fog­lalkozhatok, bár ez a feladat eléggé stresszes. A Honvéd Férfikar vi­szont valóban megkerülhetetlen és pótolhatatlan szerepet tölt be a ze­nei palettán, nemcsak hazánkban, hanem világszerte. Duke Ellington Sacred concert című dzseszzmiséje az MTA dísztermében, a Honvéd Férfikar előadásában 11

Next