Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-07-01 / 235. szám
Kolozsvár 285. A hirdetétek négyszer hasábozott sorának ára 41 penge krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 1& plír. kincstári adó. Vidéki hirdetésekké egyszersmind a díj ,is beküldendő. Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnap és CeltUrtil hsm. Előfizethetni minden postahivatalnál bérmentes levélben vagy helyben a szerkesztői szálláson a kis Szamos mellett, az úgy nevezett Bayerkert 413.sz.alatt, egy évre 13. félévre ti. negyedévre ,s pfttal (Harmad-évi folyam.) Herceg SCHWARZENBERG KÁROLY cs. kir. lovassági tábornok, arany gyapjas vitéz, a vaskorona-, Leopold- és több más vitézi rendek commandeurje, lovagja és vitéze, a 19-dik gyalogezred tulajdonosa, a 12-dik gyalog haditest parancsnoka , magassága ERDÉLY FŐKORMÁNYZÓJA ÉS PARANCSOLÓ TÁBORNOKA NINCS TŐRRE! A kérlelhetlen halál június 25-kén d. u. 20. órakor találta érte 57-dik évében Bécsben, hová Carlsbadból, gyökeresen megrendült egéssége helyreállítása végett utazott volt vissza. Olvasóinkhoz, mielőtt e lapokat vennék, már elhatott leverő hire a nagy csapásnak, melyet a fejedelem és az ország oly váratlanul szenvedett. A boldogult egy valódi nagy úr és jó ember, az uralkodó és a nép barátja, jó katona, jó polgár és kitűnő hadvezér volt. Igazgatása alatti jó tetteinek emléke Erdélyben hosszas időkig fog fenmaradni; a földbirtokosok hálája soha el nem mulhatik. Áldott légyen örökre emlékezete! Temetési pompája Bécsben m. hétfőn volt d. u. 2 órakor. Hűlt tetemeit azonnal Csehországba Wittingauba szállították a hercegi sírboltba. A gyász isteni tisztelet hazánkban f. hó 6 dikán egyszerre fog véghez menni minden oly helységekben, hol közigazgatási hivatalok vannak. Kolozsvárit hétfőn reg. 10 órakor a piaci templomban. ............................................................................. iimimmmmmmimmmmmmmmmummm (A selyemtenyésztés) az Erdélyben örökké felejthetetlen kormányzó Schwarzenberg herceg ösztönzése és gondossága következésében mindinkább elterjed és a nagy boldogult dicskoszomjában bár a legszerényebb, de nem a legkevésbé tertós emlényvirág helyét fogja örökké elfoglalni. Azon kívül, hogy a székely- és szászföldön már minden községnek eperfa-iskolái vannak, a gyakorlati oktatás is Kolozsvárt két félgymnasiumban van már folyamatban, sőt — ha nem csalódunk — Szebenben is. Az Erzsébetváros környékén és másutt indított selyemtenyészi kezdemények az idén, hihetőleg oly kedvező eredményűek lesznek már, hogy abból a több nagy földbirtokosok helyein használatlanul éledő százezernyi eperfák célra fordítására is a tulajdonosok ösztönt fognak meríteni.— Ez örvendetes kilátást nekünk egy helybeli, kolozsvári szép példa nyújtja, mely nagy részben hasonlag a boldogult herceg kormányzó személyes ösztönzésének köszöni lételét. Özvegy Barabás Károlyné, az idevaló iparos polgár Taufferek családjából ugyanis, miután a magas néhai tavaly kegyes volt csekély kezdeményét megszemlélni, az idén oly dicséretes buzgalommal fogott a selyemtenyésztéshez — bár saját eperfái még nincsenek is — hogy már most 60 —70 font selyemgubot reméllhet. Senki, aki a csekély fáradságot nem sajnállotta, e kis selyemtenyészdét a Szamos partján, az úgynevezett Taufferhídnál, megszemlélni, öröm és megelégedés nélkül nem hagyhatta el azt az iparkodó nő igyekezete és sikere felett. Egésségesebb, szebb selyemhernyókat, nagyobb és gyönyörűbb gubákat még festve sem lehet látni. Ennyi siker egy konyha pitvarában, egy özvegy asszony által előidézve, mindenkit meggyőzhet arról, hogy a selyemtenyésztés hazánk minden lakosának bőven kifizetné az adók minden nemeit és még tetemes költőpénzt is hagyna a zsebben, ha egy évben 6 hetet felesége, gyermekei, vagy hozzátartozói által arra szenteltetni nem restellene. * (Gőzhajó a Szamoson — majd az erdélyi Maroson —.) A vasutak szaporodnak, a gőzközlekedés mind jobban szerteterjed ez: az egykor egyedül uralkodó ,,szabadalmazott Duna-gőzhajózó társasága a Duna hajózása felszabadítása nélkül is, tettleg elveszti a gőzszállítás egyedülvaló használatának kiváltságát Magyarországon,mert a gőzszekerek versenyét eltiltani nem lehet. A büszke óriásfuvaros eleinte sokáig megvetett minden folyót a Dunán kívül, — hiába való volt minden sopánkodása a parti lakosoknak, hajóvezetői — hajdan kapitányok — valódi kis királyok, irigység tárgyai voltak. Az első vasút beindult Bécstől Pest felé: a grőz fuvaros megalázta magát a Tiszára Szolnokig, és a mint a locomotiv mind közelebb közelebb jött és zakatolásával mind inkább zavarta nyugalmát, ő is mind tovább tovább vonult, majd Tokajig, majd Naményig a Tiszán, aztán átkalandozott a Drávára Eszékig, — sőt, a mint a locomotiv, e fáradhatlan üldözője, mind jobban szerteszét kezdett barangolni, ő is átkalandozott a Szávára, majd a Marosra Aradig s ime, most midőn ellensége Debrecenig, NI. Váradig haladott és Szathmárra s még tovább készül, — ő is siet állomást foglalni és egyszerre csak megjelenik Szathmáron! Ezelőtt 20 évvel kinevette volna azt, ki neki ily indítványt teszen. Június 12-dike volt a nagy nap, mikor a kis „Hermine“ gőzös Szathmáron megállapodott és oly örömet okozott a jó szathmári népnek, minőt csak Árpád vagy Széchenyi megjelenése okozhatna. Processióval mentek a partra, szépen, fejéren felöltöztetett asszonyságokat koszorúkkal küldöttek a locomotiv által kergetett hajóra, megtisztelni és jutalmazni annak tiszteit. Ezentúl már nem lesz a bőségben szegénység Szathmár megyében, írja egy ottani levelező.... Minő ájtatosság, mily elragadtatás a kalkuláló ipar szellemétől! Mily pompás, táplálékony takarmány Mammon telhetetlen gyomrának ! — Már most eljő a locomotiv még ez idén, Aradig; a vizi fuvaros ott van már s mielőtt amaz a hegyeken beérkeznék Erdélybe, ben lesz ő Károly-Fejérvárnál. A maros-szabályozási állomásokat éppen rendezik, a hozzávaló eszközök kiállítására a csőd ki van már hirdetve. Hadd jöjjenek! Isten hozza!! * (A büntető törvényszék) ülésterme múlt pénteken egy érdekes nyilvános végtárgyalásnak volt színhelye. A vádlott, egy 22 éves fiatal kolozsvári csizmadia T. Ferenc; a vádló a status, mert az egyenesen érdeklettet a vádlott örökre elnémította volt; a corpus delicti egy fiatal, a földbe már gyökereket vert volt fűzfa, oly roppant bot, minővel hajdan Herkules sem fogott hihetőleg sétálni, — szintúgy nyögött alatta a zöld asztal , a védő Pataki József országos ügyvéd. A vádlott, ki magyarkában és fejér pantalonban állott két teljesen fegyverzett csendőr között, élete és halála urai előtt, a közbeszéd szerint, múlt tavaszon egy korcsmában, nem messze a Szamostól három hidelves paraszttal illogatott, ezek a maguk módja szerint ékeskedtek vele, ingerelték, boszantot-