Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1842-05-29 / 43. szám
673 674 majorhoz fekvő táblákon egyéb szorgalmi növényeket, u. m. pimpinellát, angolperjét, baltaczimet, és luczernát mesterségesen termesztvén , olly állásba jöttem, hogy rövid idő alatt két annyi birkák teleltethettek, és a’ kálozi uradalom több majorbeli gulyáinak és méneseinek, a’ már szorgalommal, és türelemmel mivelt Sárrétnek okszerű használása mellett, elégséges tartás adathatott. Ez ösztönül szolgált a’ gyámsági kormánynak, vezetésem alatt a’ többi majorokat is, takarmány és gabonatermesztés dolgában, nemcsak önállóvá, de olly karba helyheztetni, miszerint a’ birkákat nemcsak nemesíteni , és nevelni, de szaporítani is lehetett. Minden mesterséges takarmánynövények között a luczerna vívta ki magának az elsőséget; és azért a kálozi telkes jobbágyoknak szentugy, mint házas zselléreknek, eszközlésem, és vezetésem alatt, mindeniknek illő mértékben, vetett luczernás terek, úrbéri beszámítás fejében legelőpótlékul, örökidőkre adattak. Ezek , és a majorsági luczernások illő megmunkáltatás után, már első évben szép mennyiségű takarmánynyal jutalmazták meg fáradságunkat, melly harmadik évben annyira növekedett, hogy minden egy holdról legalább 50 mázsa luczernaszéna takarítatott be, midőn a’ pimpinella, és angol perjéböl alig 12 , a baltaczimből pedig alig nyeretelt 13 mázsa széna egy holdról. E környülállás csak hamar oda intett, hogy a’ már nemesitett fajú bárányoknak és foklyóknak legelőül engedtessenek által a’szénával nem kecsegtető vetemények. És e czélból a halvány pimpinella, perje, és baltaczim-földek, még sárga mezei , vagy is csörgöleherrel hintettek meg. Haszna e’ változásnak szembetűnő vala, mert csak úgy tartathattak meg életben a nemesebb fajú bárányok, mellyek a sikáros szűk mezőn közönségesen eldöglöttek. Ellenben a luczerna között kész fű mutatkozott , mellynek kiirtására azért gyors kezeket nyújtottam, mivel e bajnak orvosoltatása sok gondos gazdát sikertelenül foglalatoskodtatott. E váratlan vendéget első megtekintésre mindjárt tűzre kárhoztattam, mint azt b. Ehrenfels, és Frey urak javasolták, és alább megjegyzendő föltételek mellett a tüzet alkalmazva, örömemre vált tapasztalni, hogy a luczernakoszfa egészen kiirtatott, és többé még akkor sem jelent meg, mikor a kiveszett luczerna felásott helyére való magvetés után más luczerna neveltetett. Hogy ebbeli örömem teljes legyen, e’ hasznos felfedezésnek miképeni használtatását, az 1931 ki „Mezei Gazdák Barátja“ czimü gazdasági folyóiratban közzé tettem. Minthogy pedig elveim szerint sokkal könnyebb, és mégis üdvösebb az erkölcsi hibák kipuhatolt okainak elhárítása, mint a lett hibáknak kiirtása; azért a’ kosztünök származása okairól eszmélkedni, és a’ külföldi legnevesebb gazdák vélekedése fonalán vizsgálgatni kezdein : a) A’ koszfünek magbóli származását, azon tapasztalás szülte kétségben, miszerint egyféle lezem a magvetés után, egyik határban számos koszfírfolt jelent meg, a másikban ellenben semmi vagy kevés jelensége találtatott. Madár vagy szél általi koszmag- vagy koszfakelés elszórásának föltétele, csak az elméleti, nem pedig gyakorlati gazdáknál talált helyt; — azért mások szerint b) sem a megvizsgált felső és alsó földréteget, sem e) az erdőnek közel létét, vagy völgybeni levegőnek megszorulását nem adhatván okul, mivel koszlepte luezernásaim, erdő nélküli dombos téren olly földön tengtek, mellynek felső és alsó rétege mindenütt egyforma alkatrészeket mutatott, és a’szél járása semmikép nem gátoltatott, — még is más, eddig ismeretlen okát lehetett a kosz szánnaztának gyanítani. .Ugyanazért meglestem eredését egy kosznövénynek , és ott addig kerestem, mig a’ törzsökhajtásra nem akadtam. Ez egy törpe luczerna-plántának földalatti gyökeréhez vezetett. Öröm, és aggodalom fogta el keblemet, nehogy a fölfedezésben valami hibát kövessek el. Helyén vala a’ vizsgálandó földet viz-öntözés által porhanyóvá tenni, hogy minden legkisebb gyökét közüle el lehessen választani, és csak igy távolról kezdem a földet ásni, lassankint közeledve a felfedezendő koszgyök felé. Már előttem állott a titok — még sem hittem szemeimnek, vélvén, hogy a koszfír föld alatt is élősdi módra a luezernagyökbe kapaszkodott , annál nagyobb figyelemmel kerestem a’ kosz gyökerét, és bámulásomra kénytelen valak elismerni azt, hogy e kártékony növénynek, nem más az anyagyöke, hanem maga a luezernagyök. — Ezt, hogy közelebbi vizsgálásokat tehessek, két lábnyi mélységből (a’ kosznélkülieknek gyökei sem mentek mélyebbre) kiástam, és világos lett előttem, hogy a) a kotzfü törzs származásának helye, a’ luczernagyökön, két ujnyival a föld alatt volt, a’ nélkül, hogy máshonnani keletkezésnek legkisebb nyoma mutatkozott volna ; b inda segítségével a’ luezernagyökhez nem csatolódott, mit élősdi természeténél fogva tennie kellett vala, hogy körömfonna gyököcskéivel, a' luezernagyök rostjaiba kapaszkodhatott volna, mi egyúttal a’ kosznak, a megtámadott növénytől elválhatási tulajdonát magában foglalja. Ellenben c) itt a’ kosz származási gyöke, a’ luczerna gyökétől semmi elválhatási tulajdont nem