Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1842-05-29 / 43. szám

673 674 majorhoz fekvő táblákon egyéb szorgalmi növénye­ket, u. m. pim­pinellát, angolperjét, baltaczimet, és luczernát mesterségesen termesztvén , olly állásba jöttem, hogy rövid idő alatt két annyi birkák telel­tethettek, és a’ kálozi uradalom több majorbeli gulyáinak és méneseinek, a’ már szorgalommal, és türelemmel mivelt Sárrétnek okszerű használása mel­lett, elégséges tartás adathatott. Ez ösztönül szol­gált a’ gyámsági kormánynak, vezetésem alatt a’ többi majorokat is, takarmány és gabonatermesztés dolgában, nemcsak önállóvá, de olly karba h­ely­­heztetni, miszerint a’ birkákat nemcsak nemesíte­ni , és nevelni, de szaporítani is lehetett. Minden mesterséges takarmánynövények kö­zött a luczerna vívta ki magának az elsőséget; és azért a kálozi telkes jobbágyoknak szentugy, mint házas zselléreknek, eszközlésem, és vezetésem alatt, mindeniknek illő mértékben, vetett luczernás terek, úrbéri beszámítás fejében legelőpótlékul, örökidőkre adattak. Ezek , és a majorsági luczernások illő meg­­munkáltatás után, már első évben szép mennyiségű takarmánynyal jutalmazták meg fáradságunkat, m­elly harmadik évben annyira növekedett, hogy minden egy holdról legalább 50 mázsa luczernaszéna taka­­rítatott be, midőn a’ pimpinella, és angol perjéböl alig 12 , a baltaczimből pedig alig nyeretelt 13 mázsa széna egy holdról. E környü­lállás csak hamar oda intett, hogy a’ már nemesitett fajú bárányoknak és foklyóknak legelőül engedtessenek által a’szénával nem kecseg­tető vetemények. És e czélból a halvány pimpinel­la, perje, és baltaczim-földek, még sárga mezei , vagy is csörgöleherrel hintettek meg. Haszna e’ változásnak szembetűnő vala, mert csak úgy tar­tathattak meg életben a nemesebb fajú bárányok, mellyek a sikáros szűk mezőn közönségesen eldög­­löttek. Ellenben a luczerna között k­é­s­z f­ű mutat­kozott , mellynek kiirtására azért gyors kezeket nyúj­tottam, mivel e bajnak orvosoltatása sok gondos gazdát sikertelenül foglalatoskodtatott. E váratlan vendéget első megtekintésre mind­járt tűzre kárhoztattam, mint azt b. Ehrenfels, és Frey urak javasolták, és alább megjegyzendő fölté­telek mellett a tüzet alkalmazva, örömemre vált tapasztalni, hogy a luczernakoszfa egészen kiirta­tott, és többé még akkor sem jelent meg, mikor a kiveszett luczerna felásott helyére való magvetés után más luczerna neveltetett. Hogy ebbeli örömem teljes legyen, e’ hasznos felfedezésnek miképeni h­asználtatását, az 1­931 ki „Mezei Gazdák Barát­ja“ czimü gazdasági folyóiratban közzé tettem. Minthogy pedig elveim szerint sokkal könnyebb, és még­is ü­dvösebb az erkölcsi hibák kipuhatolt okainak elhárítása, mint a lett hibáknak kiirtása; azért a’ kosztünök származása okairól eszmélkedni, és a’ külföldi legnevesebb gazdák vélekedése fona­lán vizsgálgatni kezdein : a) A’ koszfünek magbóli származását, azon tapasztalás szülte kétségben, mi­szerint egyféle l­ezem­ a magvetés után, egyik határ­ban számos koszfírfolt jelent meg, a másikban el­lenben semmi vagy kevés jelensége találtatott. Ma­dár vagy szél általi koszmag- vagy koszfakelés el­­szórásának föltétele, csak az elméleti, nem pedig gyakorlati gazdáknál talált helyt; — azért mások szerint b) sem a megvizsgált felső és alsó földréteget, sem e) az erdőnek közel létét, vagy völgybeni le­vegőnek megszorulását nem adhatván okul, mivel koszlepte luezernásaim, erdő nélküli dombos téren olly földön tengtek, mellynek felső és alsó rétege mindenütt egyforma alkatrészeket mutatott, és a’szél járása semmikép nem gátoltatott, — még is más, eddig ismeretlen okát lehetett a kosz szánnaztának gyanítani. .Ugyanazért meglestem eredését egy kosz­növénynek , és ott addig kerestem, mig a’ törzsök­­h­ajtásra nem akadtam. Ez egy t­örpe luczer­na-plántának földalatti gyökeréhez vezetett. Öröm, és aggodalom fogta el keblemet, nehogy a fölfedezésben valami hibát kövessek el. Helyén vala a’ vizsgálandó földet viz-öntözés által porha­nyóvá tenni, hogy minden legkisebb gyökét közü­le el lehessen választani, és csak igy távolról kezdem a földet ásni, lassankint közeledve a­ felfedezendő koszgyök felé. Már előttem állott a titok — még sem hittem szemeimnek, vélvén, hogy a koszfír föld alatt is élősdi módra a luezernagyökbe kapaszko­dott , annál nagyobb figyelemmel kerestem a’ kosz gyökerét, és bámulásomra kénytelen valak elismer­ni azt, hogy e kártékony növénynek, nem más az anyagyöke, hanem maga a luezernagyök. — Ezt, hogy közelebbi vizsgálásokat tehessek, két láb­­nyi mélységből (a’ kosznélkülieknek gyökei sem mentek mélyebbre) kiástam, és világos lett előttem, hogy a) a kotzfü törzs származásának helye, a’ lu­­czernagyökön, két ujnyival a föld alatt volt, a’ nélkül, hogy máshonnani keletkezésnek legkisebb nyoma mutatkozott volna ; b­ inda segítségével a’ luezernagyökhez nem csatolódott, mit élősdi ter­mészeténél fogva tennie kellett vala, hogy köröm­fonna gyököcskéivel, a' luezernagyök rostjaiba ka­paszkodhatott volna, mi egyúttal a’ kosznak, a megtámadott növénytől elválhatási tulajdonát magá­ban foglalja. Ellenben c) itt a’ kosz származási gyöke, a’ luczerna gyökétől semmi elválhatási tulajdont nem

Next