Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1843-03-23 / 24. szám

MA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. 11 «H’Elfiktív ÓV. Pesten, mártius 23 kán 1843. 34. SZ.MN­. TARTALOM : A’ földmivelés méltósága. (Zima János). — Vak-bimbók. (Vass Pál). — Közlések Bánságból. (Tropp). — Bokros rozs. (Báró Mondbach Károly). — Szarvasi lóhere. (Jancsovics István). — Gazdasági hírek. (Angyalffy András). — Középponti egyesületi munkálódások. A’­­s mivelés méltósága. I­a visszahelyezzük magunkat az ősi korba, ’s meggondoljuk azon munkákat, mik a’ termények kellő m­ennyiségbeni előh­ozása végett a földmive­lés körül aggályosan, és számoló figyelemmel té­tettek , leh­etlen meg nem barátkozni azon elővéle­­ménnyel, miszerint a’ földmivelés terebélyesen el­ágazó érdeke határozta el az embereket a’ polgári rendszer védszárnyai alá menekülni, hogy ott iparuk által gondoskodhassanak önfentartási eszközökről. De a’ munkásságra rendeltetett ’s mindig többet és többet átkarolni törekvő emberi természet itt nem nyugodván, felnyitotta a’ földmivelésben rejlő kin­csek kiapadhatlan forrását, s anyjává lett a’ mes­terségek, művészetek és kereskedésnek. Ezen ujon­­szü­letett gyermekek ezer meg ezer szabályzatok által voltak elintézendők, mik a’ körülmények kér­­lelhetlen igényei szerint különféle átalakulási sza­kokon mentek által; ’s igy a minden rendbeli tör­vények egyeteme csupán a’ földmivelésböl veszi eredetét. Hogy ez nem puszta agyrém, tanúsítják az em­beriség évkönyvei. Minden mivelt nemzet törvé­nyei oda irányultak, hogy csak a’ földmivelés le­gyen a’ küzboldogság rendíth­etlen alapja. Mit nem tett Egyiptom Osiris halhatatlanítására azon szolgá­latokért, mikkel az emberi nemet a’ földmivelés ta­lálmánya s ebbeli törvényhozása által boldogítá? mit nem tettek a’ görögök Ceresért, Olaszország népei Saturnusért, Spanyolország régi lakosai Ha­bisért, Peru nemzedékei Manico­ Capacért? ’s végre mit nem tesznek a’ chinaiak, hogy Y­ av nevét a’hála és dicsőség templomában szent h­agyományilag örö­kítsék? Korlátot nem tűrő tiszteletben tartattak Tri­­ptolemus, Janus, Romulus, és Numa nevei, mert az akkori emberek minden jótékonyságban a’ föld­művelés gyümölcseit élvezék. Illy öntudat szózatá­tól indítva a’ perzsák is évenkint egy ünnepet tar­tottak , mellyen a’ parasztok ugyanazon egy asztal­nál ültek a’ hon apáival, ’s a nagy királylyal. S ez utóbbi baráti indulat ’s érzékeny hálanyilatkoz­­ványival köszöné meg a’ parasztoknak, hogy arczuk verítékével termékennyé varázsolták országa földét. — És mi egyéb okból mivelték akkoriban magok a’ consulok és dictátorok a’ földet, ’s miért tarta­tott volna dicsőségnek olly vezeték­ neveket adni a’ családoknak, mik emlékezetbe hozzák a’ késő nemzedékeknek, őseiknek, mint a’ Fabiusok, Len­­tulusok , Cicerók s mások kedvencz foglalkozását? Serranus és Q. Cincinnatus épen földmivelésben fá­radoztak, midőn az egyiknek a’ consuli, a’másik­nak pedig a’ dictator­ méltóságrai emeltetése tudtál adatott. A’ hadvezérek bajnoki tettei, vagy a’ pol-

Next