Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1843-05-28 / 43. szám
MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. IBamiattik CV, Pesten, 1fMájus 2Skan MS 43. 4* SZailí. TARTALOM : Nemes 16. (Zima János). — Észrevétel a’ Magyar Gazda 25. számában közlött ,,kergeség“ czimű értekezésre. (Jós János). — Nyilatkozás a’ Századunk 29. számábani e’ czikkelyre : „Magyar champagnei (pezsgő) a’ pesti első honi műkiállitáson.“ (Aigermant Kereszt. János). — Óvszer a’ kis czingolán pusztításai ellen. — Egy igénytelen szó a’ „Mezei Naptár“ ügyében (Gedő János). — Vidéki egyesületi mozgalmak.. — Gabonaár, fémes ló. Garzoni Marino velenczei tanácsos zsenge ifjúságától fogva legnagyobb gyönyörét a’ vadászatiján találta, s hogy ezt annál kényelmesebben élvezhesse, lovat szerzett magának. Testvére Girolamo, ki később a’ szerencsétlen negroponti táborozásban halt meg, ismervén bátyja szenvedélyét, keletről, hol a’ candiai harcz alkalmával vitézkedett, török lovat küldött neki, elevensége, gyorsasága s tartásában csodálatost. 1671 ben, fejlődése legszebb korában, megbetegedett a ló,’s egy kovács gondjára bízatott, kinek tudatlansága által elesett. Garzoni nem feledheté nemes lovát, s veszte által indítatva, ’s a’ tanulmányt tapasztalattal gyámolttá. Megvizsgált mindenféle lófajokat, jelen volt minden lóvásáron a’ velenczei állodalomban ; vett, eladott, s orvosolt számtalan lovakat. Végre rendszerizvén ebbeli ismereteit, munkát adott ki 1692- ben, melly 1700ban második kiadásban jelent meg. Munkája három könyvből áll; elsőben a’ tökéletes jó feltételről, másodikban belső, harmadikban külső bajairól értekezik. Mivel pedig különösen az első könyv olly ügyesen és szabatosan ki van dolgozva, hogy a’versenyt legújabb lótenyésztők munkáival is bátran kiállhatja, jónak találtam némi töredékeket közleni belőle a Magyar Gazdában. I. A fó kicsiny, vékony, sovány s iirii legyen , minden részében mutatván az ereket és idegeket. A nagy s kövér fejő lovak alávetvék a szemfájásnak lomhák és kedvetlenek. A rövid, kisded, kemény, egymáshoz közel álló, játszilag mozgékony fülek gyorsaságot és könnyűséget, ellenben a’ nagyok test és nehéz természetet árulnak el. a’ szemöldökök kagylói húsosak lgyenek ugyan , de semmi esetre sem párhások; ha beesnék, vénséget jelentenek; azonban e hiány némtlly fiatal lovaknak is sajátja, mellyek vén csődötöknek köszönik létüket. A’ fekete, nagy, világos, derült, szelíd szemek, mint az ájtatos leányzó és kedvese jelenlétében, erősen nézzenek minden tárgyra. A kicsiny, beesett szemek, s magas, mintegy feidagadt szemfedelek konokság és fogyatkozás, de egyszersmind nagy kitörésnek is jelei. Ha a lovak homályos helyből rögtön világosra vezettetnek, és szemeik fonnyadt vagy vereslő levélszintiek, bizonyosan rostak. Ha egyik szem kisebb a másiknál, akkor vége van a kisebbnek, bár szép és világos. Tanácsos érinteni is a’ szemeket, mert ha melegek, nem sokat érnek. — Bemenvén az istállóba s látván, hogy a’ ló füleit feszítve arra fordul, hol senki sincs, meglehetünk győződve rósz szeméről. Az orrlyukak nyíltak, dagadozok, s belől pi