Magyar Gazda, 1844. július-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1844-09-12 / 21. szám
322 321 Továbbá a’ juh a’ tápanyagok változását nagyon szereti és jobban diszlik, ha ebbeli kívánságát kielégítheti. Ha tehát többféle takarmányszereink vannak, czélszerű lesz azokat folyvást változtatva használni. Ha azonban hosszabb ideig csak egy tápnemet nyújtottunk volna, és másikra átmenni akarnánk, ezen átmenet csak fokonkint történjék—következőleg az uj tápnemmel már kezdenünk kell, mikor még a’ régivel ellátva vagyunk; sőt egyik legelőhelyről másikra való hirtelen átmenet is, a’ mennyiben lehet, kerültessék. De semmi sem fontosabb ez állatok minél jobban haszonvehetőségére és egészségének fenntartására, mint, hogy a’ táplálék illő mértékben nyujtassék; mert a’ fiatal állatok elsatnyulnak és tökéletes bundát nem kapnak, ha kifejlés- és növéskorukban éhezni kénytelenek; de a már kinőtt, vénebb juhoknak gyapja is igen sokat veszt éhezés által mind mennyi-, mind minőségére ; sőt illy felette szűk táplálás sok betegségeket és nagyobb halálozást is von maga után. Azért soha ne tartassák több juh, mint mennyit meglevő legelői és más takarmányunkkal esztendőről esztendőre kényelmesen eltáplálhatunk, így péld. 300 jól tartott juh bizonyosan mind gyapjúra, mind trágyára nézve nagyobb hasznot hajtand, mint 500 db., melly koplalni kénytelen, és pedig már azért is, mivel a’ kisebb számnak őrzése és tartása átalában kevesebbe kerülend. De nemcsak az éhezés, hanem a’ kelletinél dúsabb táplálás is károsan hat a’ juhnak mind gyapjúra, mind egészségére ; nevezetesen a’ gyapjú sokat veszt finomsága, lágysága ’s rugalmasságából, és fris trágyázás következtében felette buján felnőtt gabonához hasonlítható, melly még virágzás előtt megdől. — Továbbá fődolog, hogy a’ juhok mennyiségre nézve mindig egyenlően tápláltassanak ; mert a’ szükség és bőség közti változás nemcsak kártékony befolyással bir egészségi voltokra, hanem gyapjújokon is azon nevezetes hibát idézi elő, mellyel kétnévetűségnek hínak. Mi tehát a’ juhoknak nyújtandó tápanyagok mennyiségét illeti, az, mint a’ többi állatnemeknél, főkép testök súlyától függ. Arra nézve a’ gazdák legjobbnak tartják, ha a’ naponkinti takarmány adag mennyisége a’ meddő juhoknál 2% percentjét, a’ vemhes és szoptató anyáknál, valamint a’kosoknál hágás idejében 3'/4, a’ bárányoknál végre 4—3'/« percentjét teszi testsúlyoknak. Minélfogva egy 50 fontos juh 1,33 ff, egy 60 fontos 1,66, egy 70 fontos 1,12, egy 80 fontos 2,20, egy 90 fontos 2,47 , egy 100 fontos 2,75 font szénát, vagy más, táperőre nézve e’ szénamennyiséggel felérő takarmányt igényel naponkint.De a’táplálás egy arányosságához és az állat jóllakásához az is megkivántatik, hogy a’ nyújtott eleségnek kellő táperején kivül olly terimése és súlya legyen, miszerint a’ bendőt illően megtömje; miért is azon tápszerek, mellyek csekélyebb súly és terimé mellett sok táperőt foglalnak magokban, mint például a’ szemes élet, mindig más nagyobb teriméjü ugyan, de kevesebbé tápláló anyagok mellett etettessenek; mert az egészség fenntartásához és jóllakáshoz megkivántatik, hogy ne csak a’ test tápláltassék, hanem a’ gyomor meg is tömeltessék, így csupa szalmával való tartásnál az első, csupa szemmel való táplálásnál ellenben a’ második czélt tévesztenék el. Mi már most a’ juhoknak táplálását különösen illeti , az nyárira és télire oszlik. 1) Nyaralás. A’ juhok nyáron át vagy istállóban, vagy legelőn, vagy vegyesen istállóban és legelőn tápláltatnak Legközönségesebb a’ legelői kitartás, melly részint állandó természetes gyep- és erdei, részint ugari, tarlói, réti és vetési, részint mesterséges legelőkön történik. A’ gyeplegelők közt legegészségesebbek azok, mellyek hegyeken és dombokon, főkép déli, délkeleti és délnyugoti lejtőkön léteznek; mert az itt növő kemény és rövid, de lápteljes és édes füvek a’juhokra különösen jó befolyással bírnak. E’legelők főkép a’ finom electorál juhoknak felelnek meg; de a’rónasági legelőkön is jól diszlik e’ faj, ha földjük könnyű és száraz; ha azonban e’nemű legelőknek földje nehezebb és zsírosabb , akkor azok alkalmatosabbak a’ negrelli fajnak tartására. A’ mélyen fekvő, nedves, mocsáros legelőkön csak a’ lapályi juhfajok tenyésztethetnek haszonnal; a’hegyi fajok közül illy legelőkre csupán a’ mészárszéknek szánt mustrajuhok bocsátassanak. — Még az igen homokos legelők sem hasznosak a’ merinójuhoknak, főkép ha fekete port foglalnak magokban; különben a’ gyapjút is nagyon megrontják. Továbbá a’ helységek közelében fekvő gyepesedések, valamint a’közlegelők is kevésbbé alkalmas tápot szolgáltatnak a’juhnak, különösen a’ nemes juhnak, részint mivel e’ térek kártékony füvekkel bővelkednek, részint mivel azokra disznók és ludak is eresztetnek, mellyek után a’ juh nem szeret legelni. — Egyébiránt, hogy a’ gyeplegelő a’lehető legnagyobb hasznot hajtsa, szükséges : a) hogy az előforduló posványok és vadvizek lecsapoltassanak , vagy legalább legeltetésnél kerültessenek, mivel illy ingoványos helyek a juhokra nézve vészteljesek ; b) hogy a’ méh, haszontalan bokrok és dudvák, különösen azok, mellyek a’juh egészségére káros befolyásúak, kipusztítassanak; c) hogy a’ vakondoklúrások és más göröngyösségek kiegyengettessenek; d) hogy a’ legelő néha néha tavaszkor, mihelyt a’ föld kiszáradt, jól megboronáltassék , és ezen alkalommal ott, hol a’ fű gyéren áll, illő fűmag-