Magyar Gazda, 1859 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1859-08-02 / 14. szám
226 előidézték, elmondtam azt már más alkalommal, és lehet, hogy megfeszített szorgalom és takarékosság fenntarthat néhányat, de minden jelenség oda mutat, hogy a felvidéki kaputos középrend nagyobb része előbb-utóbb elpusztuland, de váljon szabad-e ott, hol fejünk felett tornyosodik a vész, és kezéig a pusztító vihar, összetett kézzel mahomedán fatalismussal bevárni azt? nem, ez gyávaság lenne, a gyávaság pedig nem fajunk sajátja, azért tanácskozzunk a mentőeszközökről, és ragadjuk meg, s pedig haladéktalanul a szabadító horgonyt. De értekezésem czíme a haszonbérekről szól, és én a középosztály sorsáról írok? nem eltérés ez uraim, ez szoros kapcsolatban van azzal, amit bizonyítni akarok; én ugyanis azt tanácslom sorsosaimnak, hogy mindazon kisebb birtokosok, kik akár már adósságokkal vannak megterhelve , akár nem bírnak elég befektetési és forgalmi tőkével, adják el birtokaikat, és fordítsák értelmiségi és vagyonbeli tőkéjüket egy nagyobb, erejükhöz mért haszonbérre, higgjék el, hogy jobban fog mind a kettő kamatozni; kis téren korlátolt erővel elforgácsolódik a legerősb ipar is, és váljon utoljára nem csügged-e el a legbuzgóbb is, ha látja, hogy egy mostoha év képes hat évi izzadásainak gyümölcsét elnyelni? a kisbirtokos élete pedig ilyen, a legjobb évben is vajmi kevés az, mit napi- és háziszükségein fölül félretehet, de egy rossz év vagy fatum, és ismét elölről kell kezdenie, míg a nagyobb haszonbérnél elég befektetési és forgalmi tőke mellett a napi- és háziszükségletek úgyszólván mit sem emésztenek fel, vagy legalább annak igenis jelentéktelen részét, és az ipar és szorgalom megfizeti magát. Láblógázva mai időben már legfeljebb a nagy úr élhet, és ennek is meggyűl néha a baja, mert sok a „szükséges kiadása“, a szegény embernek bármily pályát választ, izzadni és küzdenie kell, de ha már fáradni kell, inkább fáradjon jó haszonért, mint puszta álszeméremből nyomorogjon ; a bérlőnek sincsenek mindig rózsás napjai, de egy észszerűen megválasztott, elég tőkével ellátott és hosszabb időre biztosított bérletben csakugyan könnyebb, és jobban lehet eredménnyel gazdálkodni, mint egy kis birtokban, legyen bár ez sajátunk. Most mielőtt elmondanám, mit tartok a bérlet választásánál észszerűségnek, és mily tekintetek azok, melyek a haszonbérnél lényegesek , valamint mily módon lehetne és kellene az eddigi szokásos haszonbéri feltételek és szerződéseket mind a két szerződő fél javára módosítani? le akarom rövid vázlatokban rajzolni a felföldi haszonbérek kezelési módját — és haszonbérlőit. (Folytatása köv.) MUTATVÁNY Térey Pál úrnak angol- s skóthoni naplójából. A külső gazdaságban, a főbb növények termesztését érdeklőleg minden gabnanemek között első helyen áll a búza, mely Angliában átalánosan minden házban kenyeret szolgáltat. A rozs termesztése hajdanra nagyban fizetett, ma azonban az már tökéletesen kimaradt s kihagyatik a vetésforgásból, a gazdaság előhaladtával most már lehetővé válván oly földeken is, melyek ennek előtte egészen alkalmatlanoknak vélelmeztettek, —jó búzatermést előteremteni. A búza után a legfontosabb növény az árpa, minthogy abból készül a sör, a britt nemzeti itala. A zab még egy századdal ennekelőtte a nép legnagyobb részénél kenyeret szolgáltatott. Skóczia bérczei közt még mai nap is a szegényebb népet táplálja, sőt a míveltebb osztályoknál lisztje bizonyos igen kedvelt süteményekre most is használtatik. A mívelt és rendezett farmokon csak kicsinyben termesztenek zabot csupán a lovak számára. A kereskedésben keveset fordul elő, leginkább még a northumberlandi, durhami, cumberlandi, westmorelandi és a magasabban fekvő néhány grófságok foglalkoznak nagyban termesztésével. A gyöknövények közt legátalánosabban elterjedett a turnipsz, ez a takarmánynemek királyának tekintetik. Miért fektet annyi súlyt a gazda ezen növény termelésére, — főleg azon kedvező befolyásból magyarázható, melyet az a marhahizlalásra gyakorol. Egy táp sem hat oly gyorsan a hús- és zsírproductióra, mint a turnipsz. Angolországban a turnipsz,