Magyar Gyógypedagógia, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-3. szám

3 szervezete“ c. ismertetésében előadja, hogy a külön iskolák szervezetének folyton fokozódó specializálása szükséges, ami bár sokba kerül, de igen szép eredményeket ad. A legsúlyosabb eseteket, a képezhetetleneket, akik az abnormisoknak közel 6%-át teszik, intézetekben kell elhelyezni, hogy a tanítóság és az iskola ettől a nagy tehertől megszabaduljon. A külön iskolákat úgy szervezték meg, hogy azok állandó összeköttetésben legyenek az elemi népiskolával. Ezt a szoros kapcsolatot igen fontosnak tartja. Külön intézményeik közt vannak óvodák, külön osztályok, kisegítő iskolák, továbbképző kisegítő iskolák műhelyekkel; iskolák a nagyot­hallók, gyengelátók, beszédhibások részére; erdei- vagy kerti-iskolák a testileg gyengék, tuberkulotikusok és idegesek részére; külön kurzusok a hosszabb ideig betegeskedő gyermekeknek, úgy, hogy Berlinben körül­belül 20,000 gyermekről gondoskodnak külön iskolákban. Nagy súlyt helyeznek rá, hogy ezekben az intézményekben kiváló tanítóik legyenek, és azért a kiválogatásnál tekintettel vannak rá, hogy kinek milyen fajta fogyatékosokhoz van hajlandósága s azokhoz osztják be. Ezenfelül szakszerű kiképzésükről úgy az általános gyógypedagógiai­, mint a speciális külön ágazatban gondoskodnak. Az iskolaorvosi tevékenység ellátására sem elég az általános orvosi kiképzés, ezekben az iskolákban speciális szakembereket kell alkalmazni. Reinfelder berlini iskolaigazgató a „nagyothallók“ iskolájának sajátosságairól tart előadást. Berlinben már 17 évvel ezelőtt megtörtént a nagyothallók különválasztása. A nehezen halló tanulók a normálisan hallókkal szemben csupán fokozati különbséget mutatnak fel, ellenben lényegileg különböznek a teljesen süketektől. Tanításuk is közelebb áll az öt érzékszervvel bíró tanulókéhoz; ennélfogva a hallás maradékának a kihasználása első­rendű fontossággal bír. Emellett a látási benyomásoknak, különösen a beszédmozgások észrevételénél és leolvasásánál, ugyanígy a finomabb tapintási érzeteknél is, nagy szerep jut. Az előadásokat követő vitában a továbbképzésről szólva, élénk nézeteltérések mutatkoztak. A siketnéma-intézeti tanítók Petzoldt érdemeire hivatkoztak. A bécsiek kiemelték, hogy a szülők számára való gyógy­pedagógiai tanácsadások (Adler szellemében) szép eredménnyel működnek. A kongresszus második napját Heller bécsi gyógypedagógus, intézeti igazgató előadása nyitja meg. „A gyengeelméjű gyermekeknél észlelhető mozgást visszamaradottságokról“ szólva plasztikus leírását adja az idiótákat jellemző reflex- és paradoxiás mozdulatoknak. Az imbecillisek mozgásbeli visszamaradottságát két csoportra osztja. Az első az általános vissza­maradottság, pl.: a járás, a kiválasztó izmok működésének tökéletlensége , ami idővel javulni szokott; másik a részleges visszamaradottság, amely pl. ugrásnál, lépcsőn járáskor, szokatlan mozdulatok elsajátításánál, vagy pedig a finomabb mozgásbeli készség (írás, rajz) tökéletlenségieben nyilvánul meg. Táncnál esetlenség, gyakori ritmushiány, beszédben a hosszantartó torzítások egyes stádiumban való megállások jellemzik őket. A részvétlen tompaelméjűek az izgatottakkal szemben hátrányban vannak. Igen érdekes kivételek a mozgási területen kiváló idióták vagy imbecillek, amely esetek arra utalnak, hogy a mozgás és az értelmi tulajdonságok fejlődése nem mindig halad egymással párhuzamosan és hogy a szük­séges összhang megszerzésénél az akaratnak nagy szerep jut. Ezt a tényt, t. i. az akaratnak kiegyenlítő működését kell különösen tekintetbe vennünk, kihasználnunk a nevelésben.

Next